159464. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált benzimidazolok előállítására

159464 annak tulajdonítható, hogy az állati szervezet parazita belfergekkel fertőződik. A helminthiá­zis rendkívül komoly gazdasági problémát okoz háziállatok, mint sertés,: birka, szarvasmarha, kecske, kutya és baromfi tenyésztésében. A bél­férgek közül ;a. nematóda csoporthoz tartozók kiterjedt és rendszerint komoly fertőzést okoz­nak különböző állatfajtáknál. Az állatokat fer­tőző legelterjedtebb nematóda-fajták közül a következőket említhetjük: Haemontíhus, Tri­chostrongylus, Ostertagia, Nematadirus, Coope­ria^ Bunostomun, Oesaphagostomum, Chabertia, Trichuris, Asearis, Oapillaris, Heterakís, Ancy­lostoma. Ezek közül egyesek, mint Trichost­rongylus, Nematodilus és Cooperia. főként a bél­tratukst, míg mások, mint pl. a Haemonchus és Ostertagia pedig főként a gyomrot támadják meg. A helminthiasis által okozott fertőzés vér­szegénységet, leromlottságot, gyengeséget, súly­csökkenést, a : béltraktus falán komoly károso­dást okoz és ha az állatok gyógykezelést nem kapnák, gyakran elhullással is számolni kell. A találmány szerinti benzknidazoloknak meg­lepő magas hatékonysága van a bélférgek el­len. Anthelmintikus gyógyszerként felhasználva a hatóanyagokat egységnyi dózisok, mint kap­szula, pilula, tabletta vagy folyékony készít­mény alakjában perorálisan adagolhatjuk. A folyékony készítmény rendszerint a hatóanyag vizes szuszpenziójából vagy diszperziójából áll, amely valamely szuszpendálószert, mint bento­nitot és nedvesítőszert vagy hasonló segédanya­gokat tartalmaz. A folyékony készítményekbe valamely habzásgátlószert is «bekeverünk. A kapszula és pilula alakú készítmény a ható­anyagon kívül valamely hordozóanyagot, mint keményítőt, talkumot, magnéziumsztearátot vagy dikalciumfoszfátot is tartalmaz. Ha az anthelmintikus gyógyszert az állati takarmány­ba bekeverjük, akkor a hatóanyagot bensősége­sen diszpergáljuk a takarmányban, vagy a ta­karmányt a hatóanyaggal bevonjuk, vagy szem­csék alakjában alkalmazzuk, amelyet aztán ké­sőbb keverünk a kész takarmányhoz. A talál­mány szerinti anthelmintikus készítmények intraruminális, intramuszküláros és légcsőn ke­resztül adagolt injekció alakjában is felhasz­nálhatók. Az injekciós készítményeknél a benz­imidazoit a folyékony hordozóanyagban fel­oldjuk vagy diszpergáljuk. A találmány szerinti anthelmintikus szerek felhasználása elsősorban háziállatok, mint birka, szarvasmarha, ló, kutya, sertés és kecske bél­féreggel való fertőzésének kezelésére és/vagy a fertőzés megelőzésére alkalmas. Hatékonyan fel­használható azonban helminUhiázissal fertőzött más élő állatok gyógykezelésére is. A ható­anyag optimális adagja természetesen a fel­használt specifikus benzimidazol-származéktól, a kezelendő állatfajtától, valamint a fertőző bélféreg típusától és a fertőzés mértékétől függ. Jó eredményeket értünk el általában perorális adagolásnál, ha 5—il25 mg/kg állattestsúlynaPiC megfelelő dózist használtunk, amelyet vagy 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 egyszerre, vagy többrészletben elosztva viszony­lag rövid időtartam, mint -lr-^-2, nap alatt fel­használunk. A találmány szerinti vegyületek előnyös származékainak felhasználása esetén a helmintihiázis gyógykezelése kiváló eredménnyel megvalósítható, ha pl. egy részletben a házi­állatoknak kb. 10—70 mg/kg dózist adagoltunk. A készítmények adagolásának technikája az' állatgyógyászati gyakorlatból jól ismert. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákkal tesszük szemléletessé: A találmány szerinti, eljárások során kiindu­lási anyagként felhasznált egyes 2-Ri-5-amino­-benzimidazolok a szakirodalomból ismeretessé váltak. A . szakirodalomból ismertté vált vagy nem isimertetett kiiindulóanyagok egyaránt elő­állíthatók az 5-helyzetben helyettesítetleri 2-Ri­-benzimidazolokból. —•' amelyekben Rí szutbsz­tituens jelentése a fentiekkel mégegyezik —, ha azokat kénsav jelenlétében salétromsavval rea­gáltatjuk. Ezzek a módszerrel az önhelyzet sze­lektív riítrálódása érhető el, és így a 2-Ri-5--nitrobenzimidazolok állíthatók elő. Ezt a ve­gyületet aktívszénre felvitt palládiumkatalizátor jelenlétében katalitikusan hidrogénezzük, és így az 5-amino-származékokat képezzük. A fel­sorolt eljárások egyes részléteit és az alternatív módszereket az alábbiakban ismertetjük. 5-nitro-ibenzimidazolok előállítása A) 5-nitro-2-(4'-tiazolil)-benzimidazol 10 g 2-(4'-tiazeliÍ)-benzimidazolt hűtés köziben 20 ml koncentrált kénsaviban feloldunk. A kénsavas oldathoz hűtés és keverés köztben 4 ml koncentrált salétromsavból és 6 ml koncent­rált kénsavból álló ntitrálókeveréket csepeg­tetünk, miközben a hőmérséklet 20 és 30 C° között tartjuk. Beadagolás után a reakciókeve­réket szobahőmérsékleten további 5 percig ke­verjük, majd jégre öntjük és amimóniuimhidr­oxiddal éppen meglúgosítjuk. A kivált szilárd 5-nitro-2-j(4-tiazolil)Hbenzimidazolt kiszűrjük és vízzel mossuk. A nyersterméket dimetilform­amidból átkristályosítjuk. így halványsárga tű­kristályok alakjában 5-nitro-2-(4'-tiazolil)-benz­imidazolt kapunk, amelynek olvadáspontja 240—2,41 C°. Ha a fenti eljárásban a 2~(4'~tiazolil)HbenzÍ!mi­dazol helyett ekvimoláris mennyiségben a kö­vetkező foenzimidazolokat használjuk, akkor szintén a megfelelő 5-nitro-származékok állít­hatók elő: , 2- '[3'->(l ',2',5'-tiadiazo'lil)] -benzimidazol 2-í[4'-(r,2',3'-tiadiazom)]-benzimidazol 2-[2'^(r,3',4'-tiadiazolil)]-Jbenzim:idazol 2^(1 '-pirazolil)-benzknidazol 2-(2'Hmetil-4'-tiazolil)-benzimidazol 2-(2'-oxazolil)^ben;zi,midazol 2-(2'-tiazolil)-benzimídazol. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom