159415. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőre keményedő műgyantalakk előállítására

159415 nér rendszerek alakjában vagy aldehid kondenzációs gyantákkal keverve ternér rendszerek alakjában tartós hőállóság tekintetében csak alacsony hőmérsékleti tartományokban, 120—-130 C° között (E—B hoosztály) használhatók. 5 155 C° hőmérsékletihatárig ismeretessé vált a poliuretán bázisú szigetelőanyagok alkalmazása is. Ezek azonban 155 C° hőmérsékleten már nagymértékben rideggé válnak, tehát az egyik legfontosabb tartós hőállósági követel- io ményt, a rugalmasságot veszítik el. Emellett tapadási és ragasztőképességük is gyenge, jóllehet az utóbbi tulajdonságuk impregnáló lakkoknál rendkívül fontosak. 15 A 965 550 számú angol szabadalom dikarbonsavból, polikarbonsavból, két- és többértékű alkoholokból felépített elágazó szénláncú savanyú poliészterből és epoxigyanta keverékéből álló készítményeket ismertet. A készítmények 20 savanyú poliészter komponense molekulánként átlagosan 2,1—3,0 karboxil-csoportot tartalmaz és éterkötésű oxigéntől mentes. A műgyanta készítmény elektromos szigetelőcélokra alkalmas és kellő rugalmasságú, hőállósága azon- 2

5 ban a leírás tanúsága szerint csak 150 C°-ra becsülhető. A találmány célkitűzése olyan hőrekeményedő, jó ellenállóképességű és fokozott hőállóságú 30 műgyantalakkok kidolgozása, amelyek könnyen hozzáférhető komponensekből viszonylag olcsón előállíthatók, emellett a szigetelőanyagokkal szemben támasztott sokoldalú követelményeket az eddigieknél magasabb szinten elégítik ki. 3g A találmány szerinti műgyanta-lakkok nagy rugalmasságú, gumiszerű öntvények vagy bevonatok, továbbá kemény, de kiváló rugalmasságú öntvények vagy bevonatok alakjában a legváltozatosabb mechanikai tulajdonságokat ki- 4y elégítik. Ennek különösen nagy jelentősége van azon a felhasználási területen, ahol az öntvény vagy bevonat tartósan magas hőigénybevételnek (160—170 C°) van kitéve és a rendszernek a rugalmasságot és a súlyálléságot a tartós hő- 5 igénybevétel ellenére meg kell tartani. Ezek a tulajdonságok a villamos szigetelőiparban főként motorok, szigételővásznak, mágnestekercsek stb. impregnálásánál, kiöntésénél és átitatásánál értékesen hasznosíthatók. 50 A találmány szerinti hőrekeményedő, kiváló rugalmasságú és tartós hőállóságú műgyantalakkok előállítása azzal jellemezhető, hogy 25— 75 súly% legalább két epoxi^csoportot tártai- 55 mázó epoxigyantákhoz 120—180 C° közötti hő- . mérsékleten 75—25 súly% dikarbonsavakból és diolokból legalább 0,5 mól — célszerűen 1,0 mól — savfelesleggel készített savanyú, lineáris poliésztereket adunk és az elegyet előnyö- 60 sen inert atmoszférában H20—180 C° közötti hőmérsékleten reagáltatjuk, a kapott előkondenzátumot oldószer jelenlétében vagy távollétében az epoxi és a savanyú poliészter összsúlyára számítva 2—30 súly'% éterezett metilol- §g csoportot tartalmazó aldehidkondenzáciös gyantákkal, esetleg egyéb komponensekkel elkeverjük, beégetés előtt pedig adott esetben 0,1—3,0 •súlyP/o' tercier amin típusú vegyületet vagy bórtrifluoridot, illetve annak származékát adunk hozzá. A műgyantalakkoik diepoxi vagy poliepoxi komponense 175—3500 epoxi-ekvivalensű diepoxi-poliglicidiléter, savanyú poliészter komponense pedig legalább 0,5 mól feleslegben alifás, hidroaromás és/vagy aromás dikarbonsavból és alifás, hidroaromás és/vagy aromás diolok elegyéből készített lineáris poliészter. Aldehid-ikondenzációs gyantaként a műgyantalakkokhoz melaminnformaldehid, karbamid-formaldehid, fenolnfenolhomológ polikondenzált fenol-formaldehid, továbbá xilol-formaldehid kondenzációs gyantát adagolunk. A találmány szerinti műgyantalakkoik felhasználhatók más típusú gyanta, illetve gyantaelegyek rugalmasságának, terülésének, különösen pedig a tartós hőállóságának javítására. A fentiekben ismertetett műgyantalakkok kiváló fizikai és kémiai ellenállóképességgel tűnnek ki és fokozott hőállósággal rendelkeznek 165—170 C°-ig. Különösen kiemeljük a műgyantalakkok tartós hőállósági tulajdonságait. Ez a tartós hőállóság a technika adott állása alapján váratlannak és meglepően jónak tekinthető, mivel az epoxi-típusú gyanták tartás hőállósága 1120—130 C° között, a poliésztereké szintén 120—130 C° között van. A savanyú poliészterek alkalmazásával azonban az ismert ternér rendszer tartós hőállósága megfelelő mennyiségi arányok betartása esetén 165—170 C°-ra növelhető akként, hogy emellett az egyes komponensek kitűnő fizikai, kémiai és elektromos ellenállóképessége is változatlanul megmarad. A savanyú poliészterek, epoxivegyüle-tek és aldehidkondenzációs gyanták együttes alkalmazása műgyantalakkokban korábban nem vált ismeretessé és így a találmány szerinti műgyantalakk összetétele újnak tekinthető. A találmány szerinti műgyantalakkok egyes komponenseinek előállítása az alábbi módon történhet: Az epoxigyantákat mononukleáris vagy polinukleáris difenolokból vagy porifenolokból epiklórhidrinnel vagy diklórhidrinnel lúgos kondenzáció útján állítjuk elő. Az így kapott poliéterek további kezelés nélkül felhasználhatók. A savanyú poliésztereket alifás, hidroaromás és/ivagy aromás dikarbonsavakból, illetve dikarbonsavanhidridekből, és alifás, aromás és/vagy hidroaromás diolokból készítjük. A savanyú poliészterek előállításánál a savkomponenst legalább 0,5 mól feleslegben alkalmazzuk az alkohol komponensre számítva. Megjegyezzük azt, hogy az aromás diolokból készített savanyú poliészterek: tartós hőállósági tulajdonságuk szempontjából eredményesebben alkalmazhatók, mint az alifás diolokból, pl. glikolokból készített savanyú poliészterek. A hidroaromás dio-2