159415. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőre keményedő műgyantalakk előállítására

159415 nér rendszerek alakjában vagy aldehid konden­zációs gyantákkal keverve ternér rendszerek alakjában tartós hőállóság tekintetében csak alacsony hőmérsékleti tartományokban, 120—-130 C° között (E—B hoosztály) használhatók. 5 155 C° hőmérsékletihatárig ismeretessé vált a poliuretán bázisú szigetelőanyagok alkalma­zása is. Ezek azonban 155 C° hőmérsékleten már nagymértékben rideggé válnak, tehát az egyik legfontosabb tartós hőállósági követel- io ményt, a rugalmasságot veszítik el. Emellett tapadási és ragasztőképességük is gyenge, jól­lehet az utóbbi tulajdonságuk impregnáló lak­koknál rendkívül fontosak. 15 A 965 550 számú angol szabadalom dikarbon­savból, polikarbonsavból, két- és többértékű alkoholokból felépített elágazó szénláncú sava­nyú poliészterből és epoxigyanta keverékéből álló készítményeket ismertet. A készítmények 20 savanyú poliészter komponense molekulánként átlagosan 2,1—3,0 karboxil-csoportot tartalmaz és éterkötésű oxigéntől mentes. A műgyanta készítmény elektromos szigetelőcélokra alkal­mas és kellő rugalmasságú, hőállósága azon- 2 5 ban a leírás tanúsága szerint csak 150 C°-ra becsülhető. A találmány célkitűzése olyan hőrekeménye­dő, jó ellenállóképességű és fokozott hőállóságú 30 műgyantalakkok kidolgozása, amelyek könnyen hozzáférhető komponensekből viszonylag olcsón előállíthatók, emellett a szigetelőanyagokkal szemben támasztott sokoldalú követelményeket az eddigieknél magasabb szinten elégítik ki. 3g A találmány szerinti műgyanta-lakkok nagy ru­galmasságú, gumiszerű öntvények vagy bevo­natok, továbbá kemény, de kiváló rugalmas­ságú öntvények vagy bevonatok alakjában a legváltozatosabb mechanikai tulajdonságokat ki- 4y elégítik. Ennek különösen nagy jelentősége van azon a felhasználási területen, ahol az öntvény vagy bevonat tartósan magas hőigénybevétel­nek (160—170 C°) van kitéve és a rendszernek a rugalmasságot és a súlyálléságot a tartós hő- 5 igénybevétel ellenére meg kell tartani. Ezek a tulajdonságok a villamos szigetelőiparban fő­ként motorok, szigételővásznak, mágnesteker­csek stb. impregnálásánál, kiöntésénél és át­itatásánál értékesen hasznosíthatók. 50 A találmány szerinti hőrekeményedő, kiváló rugalmasságú és tartós hőállóságú műgyanta­lakkok előállítása azzal jellemezhető, hogy 25— 75 súly% legalább két epoxi^csoportot tártai- 55 mázó epoxigyantákhoz 120—180 C° közötti hő- . mérsékleten 75—25 súly% dikarbonsavakból és diolokból legalább 0,5 mól — célszerűen 1,0 mól — savfelesleggel készített savanyú, lineá­ris poliésztereket adunk és az elegyet előnyö- 60 sen inert atmoszférában H20—180 C° közötti hőmérsékleten reagáltatjuk, a kapott előkon­denzátumot oldószer jelenlétében vagy távol­létében az epoxi és a savanyú poliészter össz­súlyára számítva 2—30 súly'% éterezett metilol- §g csoportot tartalmazó aldehidkondenzáciös gyan­tákkal, esetleg egyéb komponensekkel elkever­jük, beégetés előtt pedig adott esetben 0,1—3,0 •súlyP/o' tercier amin típusú vegyületet vagy bór­trifluoridot, illetve annak származékát adunk hozzá. A műgyantalakkoik diepoxi vagy poliepoxi komponense 175—3500 epoxi-ekvivalensű diep­oxi-poliglicidiléter, savanyú poliészter kompo­nense pedig legalább 0,5 mól feleslegben alifás, hidroaromás és/vagy aromás dikarbonsavból és alifás, hidroaromás és/vagy aromás diolok ele­gyéből készített lineáris poliészter. Aldehid-ikondenzációs gyantaként a műgyan­talakkokhoz melaminnformaldehid, karbamid­-formaldehid, fenolnfenolhomológ polikonden­zált fenol-formaldehid, továbbá xilol-formalde­hid kondenzációs gyantát adagolunk. A találmány szerinti műgyantalakkoik fel­használhatók más típusú gyanta, illetve gyanta­elegyek rugalmasságának, terülésének, különö­sen pedig a tartós hőállóságának javítására. A fentiekben ismertetett műgyantalakkok ki­váló fizikai és kémiai ellenállóképességgel tűn­nek ki és fokozott hőállósággal rendelkeznek 165—170 C°-ig. Különösen kiemeljük a mű­gyantalakkok tartós hőállósági tulajdonságait. Ez a tartós hőállóság a technika adott állása alapján váratlannak és meglepően jónak te­kinthető, mivel az epoxi-típusú gyanták tartás hőállósága 1120—130 C° között, a poliésztereké szintén 120—130 C° között van. A savanyú poliészterek alkalmazásával azonban az ismert ternér rendszer tartós hőállósága megfelelő mennyiségi arányok betartása esetén 165—170 C°-ra növelhető akként, hogy emellett az egyes komponensek kitűnő fizikai, kémiai és elekt­romos ellenállóképessége is változatlanul meg­marad. A savanyú poliészterek, epoxivegyüle-­tek és aldehidkondenzációs gyanták együttes alkalmazása műgyantalakkokban korábban nem vált ismeretessé és így a találmány szerinti műgyantalakk összetétele újnak tekinthető. A találmány szerinti műgyantalakkok egyes komponenseinek előállítása az alábbi módon történhet: Az epoxigyantákat mononukleáris vagy poli­nukleáris difenolokból vagy porifenolokból epi­klórhidrinnel vagy diklórhidrinnel lúgos kon­denzáció útján állítjuk elő. Az így kapott poli­éterek további kezelés nélkül felhasználhatók. A savanyú poliésztereket alifás, hidroaromás és/ivagy aromás dikarbonsavakból, illetve dikar­bonsavanhidridekből, és alifás, aromás és/vagy hidroaromás diolokból készítjük. A savanyú poliészterek előállításánál a savkomponenst leg­alább 0,5 mól feleslegben alkalmazzuk az alko­hol komponensre számítva. Megjegyezzük azt, hogy az aromás diolokból készített savanyú poliészterek: tartós hőállósági tulajdonságuk szempontjából eredményesebben alkalmazhatók, mint az alifás diolokból, pl. glikolokból készí­tett savanyú poliészterek. A hidroaromás dio-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom