159405. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és présszerszám méretpontos, mikrocellás formatestek, főleg cipőtalpak előállítására
9 159405 10 Miután a nyers keveréket, pl. a fentiek szerinti receptek valamelyike alapján, hagyományos gumiipari technológiával előállítottuk — az elasztomernek a plasztomerrel való előzetes keverését a termoplaszt lágyulási hőfokánál 5 magasabb hőmérsékleten célszerű elvégezni — azt profilozó kalanderen, vagy formázófejes exfcruderen dolgozzuk fel, majd a profilozott szalagot lemezekre szabjuk. Ezután következik az első vulkanizálási fázis, amely után köve- 10 telmény, hogy a félkész termék térhálósodási foka a különböző vastagságú helyeken közel azonos és minimális értékű legyen, ami biztosítja a megfelelő továbbfonmázhatóságot, az egyenletes mikrooellás szerkezetet és a stanc- 15 hulladék újrafelhaisználihátóságát. Ennek érdekében az első vulkanizálási fázist a lehető legalacsonyabb hőmérsékleten kell végrehajtani. A folyamat zárt térben, célszerűen zárt présszerszámban megy végbe, 2 kg/cm2 -nél na- 20 gyobb, előnyösen pl. 40—60 kg/cm2 -es dugatytyúnyomással, a megjelölt (1. táblázat szerinti) keverékösszetételek esetében 60—160 C°, előnyösen 120—145 C° hőmérsékleten. A zárt présszerszámnak biztosítania kell a nyers for- 25 matest különböző részeinek azonos mértékű felmelegítését. A 145 C° hőmérsékletet az első vulkanizálási fázisban — tekintettel a már említett, a minimális hőfokon való vulkanizálás követelményére —• nem célszerű túllépni. Az 3Q első vulkanizálási fázis időtartama az alkalmazott vulkanizálási hőmérséklettől függően 5— 35 perc, előnyösen 10—30 perc (Id. 2. sz. táblázat); e fázisban a kaucsukkeverék csak részben térhálósodik, miközben a felhajtóanyag „g teljes egészében gázhalmazállapotú termékké bomlik. Az elővulkanizált terméket szabad levegőn, vagy magában a présszerszámban expandáltatjuk. Ezt követően kerül az elővulkanizált, expandáltatott termék a vulkanizáció második fázisába, ahol a végleges méreteinek, formájának megfelelő méretű vulkanizáló présszerszámban — az 1. táblázat szerinti anyagkeverékek esetén — kb, 5—35 kg/cm2 , előnyösen 20 kg/em 2 présnyomással, az elővulkanizálási hőmérsékletnél magasabb, kb. 120—200 C°-os, előnyösen 160 C°-os hőmérsékleten 5—10 perces időtartam alatt befejeződik a térhálósodás. A nyomás-, hőmérséklet- és időparaméterek természetesen más anyagkeverékeknél — mint az első fázis megfelelő paraméterei — ezektől erősen eltérő értékeket is felvehetnek. A második vulkanizálási fázis végén még a présnyomás megszüntetése, vagyis a szerszám felnyitása előtt a vulkanizált mikroicellás terméket célszerűen szobahőmérsékletre lehűtjük és csak ezután nyitjuk fel a szerszámot, és szedjük ki abból a formatestet. A keverékben levő plasztomer a lehűtés hatására megkeményedik, a formatestet stabilizálja, és a késztermék, amely minden irányban azonos méretű a présszerszám vulkanizáló terének az alakjával és méreteivel, semmiféle utólagos expanziót, következésképpen zsugorodást sem szenved már: az eljárás eredményeként 'tehát kis fajsúlyú, méretpontos, mikrocellás formatesteket nyerünk. A képződött gázok ugyanis elővulkanizált keveréket expandálnak, és a második vulkanizálási fázis, amelynél a magasabb hőmérséklettel egyidejűleg növekvő belső gáz nyomás a végleges alak megadásához szükséges formázó erőt is biztosítja, az expandált szerkezetet rögzíti. A lehűtési fázisban pedig lecsökken a cellák gáznyomása, és a keverékben levő termoplasztikus komponensek (plasztomerek) megszilárdítják, stabilizálják a cellafalakat. Ennek eredményeként a mikrocellás formatestek utólagos méretváltozása már nem következhet be, és ugyanúgy megtartják a formájukat, mint pl. a gipszöntvények. A találmány szerinti eljárásnak járulékos előnyei közé tartozik, hogy a vulkanizálási művelettel egyidejűleg a foranatesten — a leírt technológiának köszönhetően — tetszőleges mintázat hozható létre, és hogy a .^táncolásnál" keletkező hulladék a szokásos speciális regenerálási műveleteket mellőzve újra felhasználható anélkül, hogy ez a végtermék vonatkozásában bármiféle minőségromlást jelentene; a csákózás ugyanis az elővulkanizálási fázis után történik, amikor a térhálósodási folyamat még nem fejeződött be; a stanchulladék tehát a keverék ailap-alkotóelemeíként minden további nélkül alkalmazható-Az egyébként azonos alapanyagú nyerstermék vulkanizálását igen előnyösen olyan — már említett — eljárással is végre lehet hajtani, amely szerint a présforma fészkénél kisebb méretékkel rendelkező alapkeverék-idomot a présformában hidraulikus nyomásnak tesszük ki, és célszerűen egyidejűleg magával a nyomóközeggel biztosítjuk a vulkanizáláshoz szükséges hőmennyiségnek a présforma'belsejébe való bevitelét is. E célra a legkézenfekvőbbnek látszik magas nyomású forróvizet használni. Egyébként az eljárás a már leírtakkal azonos paraméterékkel, azonos módon megy végbe, és a nyert termék fizikoHmechanikal mutatói is azonosak. Ennek a foganatosítási módnak elsősorban az az előnye, hogy a stancolás művelete elmarad és a térhálósodás mindkét szakasza azonos formában, annak nyitása nélkül történhet. A találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló néhány célszerű présszerszámot a csatolt rajzok alapján ismertetünk; ebből az ismertetésből a találmány szerinti megoldás további előnyei is kitűnnék. A rajzokon az 1. ábra egy elővulkanizáló, korlátozott hővezetésű présszerszámot hosszmetszetben mutat; a 2. ábra egy másik osztott hőmérsékleti tartományokkal bíró elővulkanizáló présszerszámot ugyancsak hosszmetszetben tüntet fel; 10 IS 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
