159363. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrobenzodiazepin-származékok előállítására

159363 zin fenil-piroszőlősav-származékokkal való rea­gáltatása útján nyerhetjük. Mindezek a fentemlített vegyületek simán és jó termelési hányadokkal állíthatók elő. Ezért a találmány szerinti eljárás igen előnyös, 5 gyakorlatilag jól alkalmazható lehetőséget nyújt az (I) általános képletű benzodiazepin-szárma­zékok előállítására. A találmány köre az említett (I) általános -képletű benzodiazepin-származékok fentismer- 10 tetett előnyös előállítási eljárásán kívül kiter­jed a közbenső termékekként említett új indol­-származékok előállítására is. A találmány szerinti eljárást tehát az jel- 15 lemzi, hogy valamely (II) általános képletű 2-aminometil-indol-származékot vagy annak só­ját valamely oxidálószerrel reagáltatjuk és így a megfelelő (I) általános képletű benzodiazepil­származékhoz jutunk. 20 A találmány szerinti eljárás kiindulóanya­gául szolgáló (II) általános képletű 2^amino­metil-indol-származékok új vegyületek, előállí­tásuk különféle eljárásokkal történhet ismert vegyületekből. 25 A találmány szerinti eljárás során végbemenő reakciókat példaképpen a csatolt rajz szerinti (A) reakció-folyamatábra szemlélteti, amely sze­rint a (III) képletű nitrofenilhidrazin és a (IV) so képletű fenilpiroszőlősav-származék reagálta­tása vagy az (V) képletű nitrobenzol-diazó­nium-vegyület és a (VI) képletű a-benzil-/í­-ketosavészter reagáltatása útján a (VII) képletű fenilhidrazon-származékot és ebből gyűrűzárás- 35 sal (vagy közvetlenül is a fentebb említett ki­indulóanyagokból) a (VIII) képletű indol-2--karbonsavszármazékot, ebből a (IX) képletű indol-2-karbonsav-halogenidet, majd a (X) kép­letű indol-2-karboxamidot, ez utóbbiból dehid- 40 ratálással a (XI) képletű indol-2-karbonitril­-származékot, ennek hidrogénezése útján a (II) képletű 2-aminometil-indol-származékot, végül pedig ennek oxidálószerrel való reagáltatása útján az (I) képletű benzodiazepin-származékot 45 kapjuk; ezekben a képletekben R1 1—4 szénatomos alkil-, pl. metil-, etil-,, izo­propil- vagy tercnbutil-csoportot, R2 1—4 szénatomos alkil-, pl. metil- vagy etil- 50 csoportot, R3 az R 1 meghatározásának meg-felelő csoportot vagy hidrogénatomot, X hidrogén- vagy halogén-, pl. klór-, bróm­vagy fluoratomot, 55 Y halogén-, pl. klór- vagy brómatomot kép­visel. Megjegyzendő azonban hogy a találmány köre nincsen a fentemlített reakció-folyamat- eo ábrán példaképpen szemléltetett reakciólépésre korlátozva. (A találmány szerinti eljárás részleteit az alábbiakban ismertetjük: ^5 A) A (VII) képletű fenilhidrazon-származékok előállítása A (VII) általános képletű fenilhidrazon-szár­mazékok új vegyületek; előállításuk vagy a megfelelő (III) képletű nitrofenilhidrazin-szár­mazéknak vagy e vegyület valamely savval képezett sójának egy (IV) képletű fenilpiro­szőlősav-származékkal való reagáltatása, vagy pedig az (V) általános képletű nitrobenzol­-diazoniumvegyületnek egy (VI) általános kép­letű a-benzil^/J-ketosavészterrel való reagálta­tása útján történhet. Az utóbbi reakció eseté­ben csupán olyan (VII) általános képletű fenil­hidrazon-származékokihoz juthatunk, amelyek­ben R:í azonos R 1 jelentésével és amelyek ezen a helyen nem tartalmaznak hidrogént. így te­hát ezen az úton a csatolt rajz szerinti (Vila) általános képletnek megfelelő fenilhidrazon­származékokat állíthatunk elő. A (III) képletű nitrofenilhidrazonnak vagy savval képezett sójának a (IV) képletű fenil­piroszőlősav-származékkal való reagáltatását előnyösen valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer, pl. rövidszénláncú alkanol, mint metanol vagy etanol jelenlétében folytat­juk le. A reakcióhőmérséklet nem esik külön­leges határok közé, általában azonban a szoba­hőmérséklettől az alkalmazott oldószer forr­pont jáig terjedő hőmérsékleten dolgozhatunk. A kiindulóanyagként alkalmazásra kerülő nitro­fenilhidrazin savval képezett sóinak példáiként szervetlen savakkal képezett sók, mint hidro­klorid, hidrobromid vagy szulfát, továbbá szer­ves savakkal képezett sók, mint az acetát vagy oxalát említhetők. A (III) képletű nitrofenil­hidrazint vagy sóját a fenilpiroszőlősav-szárma­zékkal ekvivalens vagy ezt meghaladó mennyi­ségben alkalmazhatjuk. Az így előállítható (VII) fenilhidrazon-szár­mazékok példáiként az alábbi vegyületek em­líthetők: fenilpiroszőlősav-metilészter p-nitrofenilhidrazon, femlpiroszőlősav-etilészter p-nitrofenilhidrazon, fenilpiroszőlősav-terc.-butilészter p-nitrofsnilhidrazon, fenilpiroszőlősav p-nitrofenilhidrazon, fenilpiroszőlősav m-nitrofenilhidrazon, fenilpiroszőlősav o-nitrofenilhidrazon, o-klórfenil-piroszőlősav p-nitrofenilhidrazon, o-fluorfenil-piroszőlősav p-nitrofenilhidrazon, o-brómfanil-piroszőlősav p-nitrofenilhidrazon, p-klórfenil-piroszőlősav p-nitrofenilhidrazon, m-klórfenil-piroszőlősav p-nitrofenilhidrazon, o-klórfenil-piroszőlősav-etilészter p-nitrofenilhidrazon. A (Vila) általános képletű fenilhidrazon-szár­mazékok előállítása esetén a (VI) általános kép­letű a-benzil^-ketoisavészter-származékot az (V) képletű nitrobenzol-diazóniumvegyülettel vala­mely erre alkalmas oldószerben, pl. vízben,

Next

/
Oldalképek
Tartalom