159342. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-arilbenzazin-származékok előállítására
9 159342 10 tett oldószerek valamely keverékének a jelenlétében. A ciklizáló szer feleslegét is felhasználhatjuk oldószerként. A ciklizálás 0—200 C° közötti hőmérsékleteken megy végbe, rendszerint már szobahőmérsékleten; A ciklizálás sebessége növelhető az alkalmazott oldószer, adott esetben forráspontig történő hevítésével. A reakció-idő lehet • néhány perc és néhány nap közötti bármely időtartam. A ciklizálás előnyös körülményei a kiindulási anyagok szerkezetétől függnek. így pl. az aminoketionakat és ezek iminjeit (II; A1 = = iNH2 , A 2 + O vagy NiH) előnyösen savas közegben cikilizáljuk, pl. oly módon, hogy több órát főzzük sósav vagy kénsav vizes, vizes-alkoholos vagy alkoholos oldatával. Ugyanez, érvényes a ímerkaptánok i(HI; B1 = OH vagy SH, B2 = SH) gyűrűzárására, amelynek során a vegyület savas reakciókörülmények között lead 1 mól kén-hidrogént, miközben a ciklikus éterek . vagy tioéterek keletkeznek. A diaminókat {II; A1 = NH 2 , A 2 = (H,NH 2 )] célszerűen oly módon ciklizálurík, hogy katalitikus mennyiségű jód jelenlétében, oldószer alkalmazása nélkül, felhevítjük őket 50^260 C°Tra, előnyösen olyan hőmérsékletre, amely közvetlenül a diamin 'olvadáspontja fölött van. A halogénaminok {II; A1 = NH 2 , A 2 = = (H,Hal)], a halogónifenolok (III; B1 = OH, B2 = Hal) és a halogéntiofenölok -(III; B* = SH, B2 = Hal) elsősorban bázikus katalizátorok hatására ciklizáilhatók, mivel hqgy a ciklizálás során 1 mól halogéníhidrogén-sav hasad le. A halogénaminok {II; A1 = Hal, A 2 = H,<NH 2 )] és a halogénalkoholok illetve ihalogénmerkaptánok (III; Bi = Hal, B2 = OH vagy -SH) előnyösen szintén bázikus katalizátoirok segítségével ciklizálhatók, azonban erélyesebb reakciókörülmények között, mint az előbb említett halogénaminok; e kiindulási anyagok célszerű ciklizáló szaréi az erős bázisok, pl. kálium-hidroxid, nátrium-hidroxid, nátrium-aimid. A III általános képletű aminők, amelyekben B1 = OH vagy SH és B 2 = OH diiciklohexilkarbodiimid hatására, előnyösen metilénkloridban végezve a reakciót, ciklizálhatók. Az aril'nkénhalogenidék ipll; B1 = SHal, B2 = H; Y és Z előnyösen kettőskötést jelent) a kívánt be,nztiaz,in^sZá,nmazékokká ciklizálhatók, ha katalizátor hozzáadása nélkül és oldószer nélkül 60—il40 G°-.ra hevítjük őket, előnyösen 90—110 C° közötti hőmérsékletre; azonban úgy is végezhetjük a reakciót, hogy bizonyos ideig állni hagyjuk- szobahőmérsékleten valamely iners oldószer jelenlétében, illetve lerövidíthető ez az állási idő, ha az oldószert adott esetben forráspontig hevítjük, miközben a ciklizálás 1 mól halogénihidrogén-sav leadása mellett könnyedén végbe megy. E reakció oldószereiként különösen a klórozott szénhidrogének, elsősorban a triklór-etilén, alkalmasak. Az aralkil-kénhalogenidek (III; B1 = H, B2 = SHal) ciklizálása a Friedel-iCrafts-reakció körülményei között és valamely Lewis-sav jelenlétében, előnyösen alumínium-klorid je-5 lenlétében végezhető. Az I általános képletű benzazin-származékok előállíthatók a IV általános képletű vegyületek redukciója vagy dehidratálása segítségé-10 vei. így pl. a benzoxazimok, illetve benztiazinok (la illetve Ic általános képletű vegyületek) katalitikus hidrogénezése vagy komplex fémhid-15 ridefckel végzett redukciója az Ib illetve Id (Y = H) általános képletű benzmorfolinokhoz illetve benztiomortfolinokhoz vezet. A hidrogénezéshez katalizátorként pl. alkalmasak a nemesfém-, nikkel- és ko'baltikatalizátorok, vala-20 mint a réz-króm-oxid. A nemesfémkatalizátorokat alkalmazhatjuk hordoaó-katalizátorok alakjában," pl. palládiumHszénen, -kalciumkarbonátan vagy -stronciumkarbonátion, oxidkatalizátorok alakjában, pl. pliatinaoxidként, vagy 25 finomeloszlású ifémkatalizáitorok alakjában. A nikkel- és a kobalt-katalizátorokat célszerűen Raney-fémként, a nikkelt kovasavon vagy habkő-hordozón is alkalmazhatjuk. A hidrogénezést végezhetjük szobahőmérsékleten és normális 30 nyomáson, de végezhetjük magasabb hőmérsékleten és/vagy magasabb nyomásokon is. Célszerűen .1—100 atm nyomáson és —80 1-150 C°-os hőmérsékleten dolgozunk. A reakciót célszerűen valamely oldószer jelenlétében hajt-35 juk végire, pl. metanolban, etanolban, izopropanolban, tere.huta;nolban,etila!cetátiban, dioxánban, jégecetben, tetrahidrofuránban, vagy vízben. Néhány esetben ajánlatos katalitikus imienynyiségű ásványi sav, pl. sósav vagy kénsav 40 hozzáadása. A hidrogénezéshez felhasználhatjuk a IV általános képletű szabad bázist, (Y és W = kettőskötés vagy Y = H, W = OH) de felhasználhatjuk e bázis valamely sóját is. Előnyösen normál-nyomáson dolgozunk oly 45 módon, hogy a hidrogénezést a számított ímenynyiségű hidrogén felvétele esetén leállítjuk. Amennyiben olyan IV általános képletű kiindulási anyagokat alkalmazunk, «amelyek fenolos hidroxil-csoportjait benzil^csoportok védik, 50 úgy ezek a védőcsoportok a hidrogénezéssel egyidejűleg eltávolíthatók. Redükáló-szierként alkalmazhatunk továbbá komplex fém-hidrideket, elsősorban litiumalumíniumhidridet és nátrium-lbóir^hidridet, adott esetben katalizátorok hozzáadása mellett, mint amilyenek " a bór-trifluo;rid, alumínium-kilorid vagy litium-nbramid. Ezeket a redukciókat célszerűen valamely iners oldószer jelenlétében végezzük, pl. éterben, tetnahidroifuránban, 60 etilénglikol-dimetiléterben vagy különösen piridiniben; ná*rium-hór-4iidrid alkalmazása esetén dolgozhatunk azonban vizes vagy alkoholos oldatban is. A redukciót előnyösen —80 65 C° és az oldószer forráspontja közötti hőmér-I
