159276. lajstromszámú szabadalom • Eljárás guanilhidrazonok előállítására
7 159276 amely 118—119°-nál folyósodik, 140°~nál újból megszilárdul és 218—221°-nál bomlás közben olvad. A 80°-on szárított termék 1 mól kristályvizet tartalmaz. Csökkentett nyomáson 100°-on történő szárítással kristályvízmentes, nagyon higroszkópos terméket kapunk. 95%-os etanolból való kristályosítás útján nem higroszkópos hidrokloridot kapunk, melynek op.-ja 215—217 C° (bomlik), amely nem tartalmaz kristályvizet. Mindkét kristályforma ugyanazt a kristályrezananciát, IR- és UV-spektrumot adja. Mindkét kristályforma vizes oldatából 2 n nátronlúggal ugyanazt a bázis kapjuk. Op. 208—209° (bomlás közben). A kiinduló anyagiként felhasznált p-(N'-metil-ureido)4>enzaldehid^etilénaeetált a következőképpen állíthatjuk elő: 39,04 g (0,2 mól) p-nitrobenzaldehid-etilénacetált tetrahidr of uránban platinaoxid katalizátor jelenlétében hidrálunk. A hidrálást körülbelül 40 perc után befejezzük. Az így keletkezett, viszonylag bomlékony p-amáno-benzaldehid-etilénacetált nem különítjük el, hanem a következőképpen dolgozzuk fel tovább: A tetrahidrofurán oldatot a platináról leszűrjük, körülbelül 150 ml-re bepároljuk és ezt az oldatot jeges-vizes-hűtés közben hozzácsepegtetjük 12,5 g (0,22 mól) metil-izocianát 150 ml tetrahidrofuránban készített oldatához. 16 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Már 30 perc múlva megindul a kristályosodás. A kristályokat leszívatjuk és így a (7) képletű EH(N'-meti)l-ureido)-benzaldehid-etilacetált /2--[p-(N; -metil-ureido)-fenil]-l,3-dioxaláni/ kapjuk. Op. 181°. 2. példa: 19,6 g (0,44 mól) aminoguanidin-bikarbonátot 30 ml vízben szuszpendálunk és 31 ml 6,lőtt sósavat (0,19 mól) adunk hozzá. A keletkező átlátszó oldathoz 125 mól metanolban oldott 21,21 g (0,085 mól) p-(N'-propilureido)-benzaldehid-etiléna cetált adunk. A kapott oldatot 10 órán át 78°-on (visszafolyató hűtő alatt) keverjük, vákuumban bepároljuk, a kristályos maradékot 50 ml vízzel kezeljük, leszívatjuk, 60 ml etanolban oldjuk és 60 ml etilacetát hozzáadásával megindítjuk a kristályosodást. Így a (8) képletű p-(N'-propilureido)ibenzaldehid-guanilhidrazon-hidrokloridot kapjuk. Op. 201— 203°. A kiinduló anyagként felhasznált p-(N'-propMureidoJJberiEJaldéhid-etilacetált a következőképpen állíthatjuk elő: 39,04 g (0,2 mól) p-nitaobenzaldehid-etilénacetált tetrahidr of uránban platinaoxid^kataM-zátor jelenlétében hidráiljuk. A hidrálást körülbelül 40 perc után befejezzük. Az így keletkezett, viszonylag bomlékony p-amino-benzaldehid-ietilénacetált nem különítjük el, hanem a követkéz óképpen dolgozzuk fel tovább: A tetrahidrofurán oldatot a platináról leszűr-5 jük, körülbelül 150 ml-re bepáróljuk és ezt az oldatot jéghűtés mellett hozzácsepegtetjük 150 ml tetrahidrofuránban oldott 21,27 g (0,25 mól) propilizoeianáthoz. 16 órán át szobahőmérsékleten keverjük, a reakciókeveréket ezután le-10 szűrjük és a szűrletet vákuumban 100 ml-re bepároljuk. A kristályosodás befejeződése után leszívatjuk, forró tetrahidrofuránban, amelyben a melléktermékként képződött polimerizátum oldhatatlan, oldjuk és forrón szűrjük. Kihűlés-15 kor a p-ÍN'-propilureido^benzaldehid-etiléna.cetáit /2-|p~(N'-propilureido)-fenil]-l ,3-dioxalán/ kapjuk. Op; 139—142°. 20 3. példa: 19,6 g (0,144 mól) aminoguainidin-bikarbonátoit 30 ml víziben szuszpendálunk és 31 ml 6,15-n sósavat (0,19 mól) adunk hozzá. A keletkező 25 átlátszó oldathoz 28,43 g (0,1 mól) 200 ml metanolban oldott p-(N'-fenil-ureido)-benzaldehid-etilénaeetáilt adunk. Az oldatot 16 órán át főzzük visszafolyató hűtő alatt, szűrjük és szárazra pároljuk. A maradékot 150 ml vízben 30 szuszpendáljuk, szűrjük, 100 ml etanolból átkristályosítjuk. Így a (9) képletű p-(N'-fenilureido)-benzaldehid-guanilhidrazon-hidrokloridot kapjuk sárgás kristályok alakjában. Op.: 230—233°. 35 A kiinduló anyagként alkalmazott p-(N'-fenilureido)-benzaldehid-etllénacetált a következőképpen állíthatjuk elő: 40 "39,04 g (0,2 mól) p-nitrobenzaldehid-etilénacetált tetrahidrofuránban platiinaoxid-katalizátor jelenlétében hidráljuk. A hidrálást körülbelül 40 perc után befejezzük. Az így keletkezett, viszonylag bomlékony p-<amino-henzalde-45 híd-etilénacetált nem különítjük el, hanem a következőképpen dolgozzuk fel tovább: A tetrahidrofurán oldatot a platináról leszűrjük, körülbelül 150 ml^re bepároljuk és ezt az oldatot hozzácsepegtetjük 150 ml tetra-50 hidrofuránban oldott 26,2 g (0,22 mól) fenilizocianáthoz. 16 órán át keverjük 50°-on, majd a reakciőkeveréket szűrjük és a szűrtetet vákuumban bepároljuk. A visszamaradó gyantát etanolban oldjuk, bepáróljuk kisebb térfogatra 55 és etilacetát hozzáadása útján megindítjuk a kristályosodást, így a p-(N'-fenilureádo)-ibenizaldehid-etilénacetált /2-[p-(íN'^fenilureido)-fenil]-l,3-dioxolán/ kapjuk. Op.: 141—146°. 60 4. példa: 19,6 g (0,144 mól) aminoguanidin-bibarbonátot 30 ml vízben szuszpendálunk és 31 ml 6,15-n sósavat (0,19 mól) adunk hozzá. A ke-65 letkező átlátszó oldathoz 125 ml metanolban 4
