159258. lajstromszámú szabadalom • Eljárás etilén-diamino-vegyület előállítására
3 159258 4 laton (R) és (S) jelölés a csillaggal jelölt szénatomra és nem az a-feniletilaimingyökre vonatkozik. Ezek szerint az (S)(—) 2[i(S)-:(a-feniL-etil)-amino]-bután~l-olt etiÍén-l,2-dihalogenidde] vagy etilén-l,2-glikaldiszulfonéttal (S)(+) N,N'-etiléii-bisz-[i2H(iS)-j(ia:-ifenil-el til)-a!m l inio-bu i tán-l-ol]-lá alakítjuk át, és az előállított (S)s(+) .N,N'-etilén-bisz-[i2-J(iS)-^(a-Hfenil-etil)-amino-bután-d.-ol]-!t ezután hidrogenolitikusan elhasítjuik. Az (S)(—) 2-[i(iSHa-feml-ctil)-amino]-foután-1-olt (S>(—) 2-[í(iS)-iía-fenil^etil)-iamino]-vajsavnak vagy funkciós savszármazékánafc redukciója útján állíthatjuk elő. Ezt az eljárást előnyös módon úgy hajtjuk végire, hogy (S):(—) 2[(SHGHÍenil-etil)-a<mino]-bután-1-alt etilén-l,2-diihalageniddel (S)(+) N,íN'-eüMn-bisz/2[i(S)-<(!a-fenil--etil)-amino]-bután-l-ol/-lé kondenzáljuk. Az (S>(+) N,!N'-etilén-,bisz/2[!(S)-(ia-fenil-etil)-amino]4>utáin-l-ol/-t a szintézis záró szakaszálban naszcens vagy katalitikusan aktív hidrogénnel hidrogenoiízisnek vetjük alá, mikoris az a-fenil-etil-védőcsoporítok lehasadnak, és optikailag tiszta (S)i(+) N,íN'-etilén-bisz-<2-aiminobután-l-ol)-t kapunk. A következő kiviteli példa egy lehetséges szinitézismenetet mutat be: Példa: Nomenklatúra: (R) & (S) jelzést alkalmazunk a D & L jelzés helyett, 1.: Calm, Ingold, Prelog; Experientia XII, Nr. 3, S. 81—124 (1956). 1. (S)(—) 2 [i(S)^(a-fenil-etil) -amino] -vaj savamid. 40 g (0,24 mól) (R)(S)-2-bróm-vajsavamid és 146 g (1,2 mól) (S)l(—)-«-.fenil^etil-amin 280 ml vízben készített keverékét 7 órán át keverés közben 85—'70 C°-on tartjuk. Lehűlés után 200 ml 40%-os nátriumhidroxid oldatot adunk hozzá. A reakcióelegyet valamint a feleslegben levő (S)i(—)-;a-fenil-etil-amint metilénkloriddal kimerítően extraháljuk. A mietilénklorid ledesztillálása után az (S)(—)-a-fenil-etilamint 12 Hgmm nyomáson ledesztilláljuk. Visszanyerhető: 102 g (87n / 0 ) cr-fenil-eti'lamin; fp.: 75—82 C°. A desztillációs maradékot a maradák illékony alkotók eltávolítása céljából egy órán át vákuumban 60—90 C° hőmérsékleten tartjuk. A maradékhoz 8 ml 4 n koncentrációjú etanolos: sósavat adunk és az oldatot egy éjszakán át jégszekrényben kristályosodni hagyjuk. Ezután nuccson leszűrjük, és acetonnal, valamint éterrel mossuk. Az anyalúgoit félretesszülk. Kitermelés: 20,5 g. (70%) (S)i(—) 2[(S)-(a-fenil-etill)^amino]^vajsiavamid4iidroklorid, amely egyszeri átikristályosítás után 210 C°-on olvad. (Ö)24 D = —0,216° (c = 5% 1 n sósavban). Analízis eredmény: a Ci2 H 18 N 2 0• HCl képlet alapján számolva Ekvivalens súly: számított: 242,74; talált: 244. számított: C 59,39, H 7,89, N 11,54, 5 Cr 14,61; talált: C 59,00 H 8,03, N 11,48, Cr 14,05%. A térbeli szerkezet bizonyítása: 10 9,7 g (S)(—) 2[(S)-(a-fenil-etil)-amino]-vajsavamid4iidrokloridot, 5 g 1'0%,-os Pd/C-katilzátor jelenlétében vizes etanolban hidrogénezünk, mikoris az cHfenil-etilgyők lehasad, és etil-ben,_ zollá alakul át. Az (S) 2-aminioviajsavamidQt és etil-benzolt tartalmazó reakcióelegyet szárazra pároljuk. A maradékot 20 ml 3,5 n sósaivval felvesszük, és három órán át az amidcsoport elszappanosítá„. sa céljából visszacsepegtető hűtő alatt forraljuk. A reakcióelegyet szárazra pároljuk. A szárazra párolt maradék, amely (S) 2-aminovajsav-hidrokloridból áll, vízben feloldjuk, és ion-25 cserélő oszlopra adagoljuk, amely 70 g erősen savas katiomcserélő gyantát tartalmaz. 2 n töménységű ammónium-hidroxid-oldattal eluálunk, és vízzel mossuk. Az eluátumot bepároljuk. A maradékot 12 ml 50 C°-os vízben fel„ . oldjuk. 70 ml etanol hozzáadásával az (S) 2--aminovajsavat kicsapjuk. A kicsapást megismételjük. Kitermelés: 2,9 g; op.: 310 C° (bomlás közben); [*x]25 0 =+ 20,29° (c=5% 6 n sósavban). 35 Levene-Kuna: J. Biol. Ohem. 141, 400 (1941) adatai: op.: 303 C° (bomlás közben), [a]25D == = +20,50° (c = 5% 6 n sósavban). Ezzel az (S)i(—) 2i[i(S)-i(ía-fenil-etil)^ami.no]-vajsavamid^hidroklorid szerkezetét bebizonyítót-40 tuk. Az (S)|(—) 2P(S)-j(!anfenil-etü)-amino]-vajsavamid-kristályosítás anyialúgjából savanyú Oxalat formájában (R>(—)-2f(S)H(a-fenilMetil)-aminö]-vajsavamidot (22,6 g) különíthetünk el. Op. (etanollból végzett kristályosítás után): 200 C° (bomlás közben); [a]23 D = —21,1° (c = 2% víziben). Hidrokloriddá történő átalakítás után a következő jellemzőket állapítottuk meg: 50 Op.: 204 C°; [a]^D = —23,68° (c = 5% 1 n sósavban). 2. (S)Í(—) 2:[f(S)-(a-fenil-etil)-aimino]^vajsav 9,16 g (0,377 mól) (S)(—) 2-[(S)-(a-fenil-et£)-aminoj-vajsavaimid-hiídroikloridot 2100 ml 3,5 n sósavoldatban bárom órán át visszacsepegtető hűtő alatt forralunk. Ezután az oldatot bepároljuk. A maradékot 600 ml vízben feloldjuk, és 40%-os sósav hozzáadásával pH = 5-re állítjuk be. Az (S)i(—) 2]|(S)-i(a-fenil-etil)-amino]-vajsav kikristályosodik, szívással leszűrjük, vízzel mos-65 suk és megszárítjuk.
