159197. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mintázott szemüvegkeretek vagy hasonló kisméretű idomdarabok előállítására hőre keményedő műanyagokból

3 159197 4 feszültségmentesen önteni, a cél fokozott mér­tékben a tükörsima felület elérése lett. A formákhoz és az; előállítandó idomdarabok­hoz, pl. szemüvegkeretekhez is gyantaként fő­képpen epoxigyantát használnak. A gyantából öntött -idomdarabok sokszínűsége dekoratív és megkülönböztethetőségi célokat szolgál. A fel­használás céljától függően, ezeket a tárgyakat a kívánt alakban és különböző színekben kell elő­állítani, ahol a különböző színek egymástól tisz­tán és világosan el vannak választva és elhatá­roltak és a kontúrhű többszínűség nagyobb tá­volságról is felismerhető, ill. egymásba futva a színek márványszerű vagy erezett hatást adnak, így pl. nem mintázott, különböző műanyagréte­geket mintaformában egymásra helyeznek, a ré­tegzett testet hossztengelyére keresztben össze­nyomják és az egymáson fekvő rétegekből álló lemezeit idomot profilírozott formázószerszám­mal préselik. Az ismert eljárások hátránya, hogy márvány­hatású mintázat készítésénél a kívánt minta csak alkalmilag, véletlenül volt előállítható és gya­korlatilag nem volt lehetséges egy bizonyos min­tázatot jól reprodukálható módon elkészíteni, mivel a műanyagmasszák keverése és az ezt kö­vető műveletekkel megbízott dolgozó ügyessége az előállítás sikerét nagymértékben befolyásolta. Az ún. Havanna-hatás elérése műanyagokon, amelyeket mint pl. a celluloidot ezideig szem­üvegkeretek előállítására használtak, hosszadal­mas és költséges eljárás és ezenkívül hátránya, hogy a kész terméken a világos és sötét helyek vagy foltok elhelyezése nem reprodukálható. Az ún. Havanna-hatást hőre keményedő műanya­gokból, pl. epoxigyantából készült szemüvegke­reteknél eddig csak oly módon sikerült elérni, hogy a különböző színű gyantakeverékeket fel­váltva öntötték. Az ily módon előállított szem­üvegkeretekben azonban az anyag folyásának irányában isávos vagy elmosódó vonalak mutat­koztak. A világos és sötét foltok helyzetének az irányítása a gyakorlatban gazdaságos módon nem volt keresztülvihető. A találmány célja az eddig ismert eljárások hátrányainak kiküszöbölése. A találmány tárgya eljárás mintázott idomda­rabak, kiváltképpen szemüvegkeretek és szem­üvegnyergek vagy hasonló kisméretű tárgyak előállítására műanyagokból, kiváltképpen, hőre keményedő műanyagokból, így epoxigyantákból, telítetlen poliésztergyantákból vagy poliuretán­gyantákból. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy az idomdarabokat egy bizonyos hőmérséklethatár túllépése esetén a színét megváltoztató anyagból állítjuk elő vagy ilyen anyaggal keverjük és az idomdarabokat helyenként e hőmérséklet feletti hőhatásnak tesszük ki. Ily módon előre megha­tározott módon, pontosan reprodukálható mintá­zatot hozunk létre és a mintázat márványszerű­ségét, ill. a Havanna-hatás elérését a kívánt mó­don irányítjuk. A hőre érzékeny anyag viselke­dése minden további nélkül meghatározható és 5 a hőhatás pontos beállítása ennek megfelelő minta-hatást eredményez. A színerősség a talál­mány szerinti eljárás során a hőmérséklet be­állításával és/vagy ennek időtartamával szabá­lyozható. 10 A hőhatás különböző módon befolyásolható. Eljárhatunk úgy, hogy a hőhordozó anyagot a mintázatnak megfelelően oly módon alakítjuk ki, hogy az idomdarabon a melegedés csak ezek-15 nek megfelelő helyeken történik. A mintázandó idomdarabokat például a kialakított hőhordozó­ra helyezzük, amely kialakítása következtében az idomdarabokat különböző helyeken különbö­zőképpen melegíti. De oly módon is eljárhatunk, 2o hogy melegítéskor a mintázandó idomtestet a hősugárzás vagy hővezetés ellen részben árnyé­koljuk. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy az árnyékoláshoz használt sablonokat nagyobb variációban készíthetjük mint ahogyan magának 25 a hőhordozónak a kialakítását végezhetjük. Az eljárás során az idomdarabok a sablonokkal érintkezhetnek, ill. ezekre közvetlenül ráhelyez­hetjük őket, vagy pedig ezektől bizonyos távol­ságra tarthatjuk. Az első esetben a hőhatásnak „„ kitett helyeken éles határvonal mutatkozik, míg a harmadik esetben a határvonal elmosódó. De úgy is eljárhatunk, hogy az idomdarabokat a hő­hordozóhoz vagy a sablonhoz képest mozgatjuk. A mozgás sebességét minden esetben meg kell _ állapítani, hogy az idomdarabra ható hőkezelés helyét és időtartamát egyértelműen, meghatároz­zuk és ezzel a mintázat reprodukálhatóságát nagy variációs lehetőséggel biztosítsuk. A hőkezelést végezhetjük azonban felmelegí­tett folyékony vagy gázalakú anyagok segítsé­gével. Az idomdarabokat felmelegített, magas forráspontú folyadékokba meríthetjük, ahol a hőkezelés határát a bemerítés mélysége, a hő­kezelés mértékét és ezzel a színhatást pedig a bemerítés időtartama szabja meg. Itt is mód van arra, hogy pontosan reprodukálható hatást ér­jünk el. Az eljáráshoz használható magas for­ráspontú folyadékok pl. olajok, aszfalt, sziliko­nok, fémfürdők vagy többértékű alkoholok le­hétnek. Különösen előnyös erre a célra a glice­rin alkalmazása, amely tekintve magas (290 C°) forráspontját magas kezelési hőmérsékletet tesz lehetővé és mint vízoldható anyag az idomdara­bokról könnyen és egyszerűen lemosható. 00 A hőkezelés időtartama, amely éppen olyan pontosan beállítható, mint a hőhatás helyei, a mintázást, ill. a Havanna-hatást nagy variáció­ban lehetővé teszi. A hőkezelés ideje szabja meg, 60 hogy a hőkezelés mennyire hatol be az idom­darabba és ezáltal azt is, hogy az elszíneződés milyen mértékű lesz. A mintázás ily módon pon­tosan reprodukálható és előre meghatározható 65 módon végezhető. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom