159111. lajstromszámú szabadalom • Szemcsés anyagokat adagoló szerkezet különösen vetőmag adagolására, gravitációs parcellavetőgépekhez

3 159111 4 Az ilyen rendszerű parcellavetőgéppel végzett kísérletek azonban számos vonatkozásban a berendezés tökéletlenségét bizonyították. Szembetűnő hiányosság volt pl., hogy a vetés kezdetben ritkábbnak, majd később sűrűbbnek bizonyult, mivel a tolólemez és vele együtt a magvezető cső lefelé irányuló mozgása következtében a magvak egyre rövidebb és rövidebb utat tettek meg. A vetési sűrűség fluktuációja ugyanis azt eredményezi, hogy az egy-egy növényegyedre jutó fajlagos tenyészterület nem lesz állandó. Ennek megnövekedése vagy lecsökkenése pedig a növényfajtól függően adott esetben kedvező vagy kedvezőtlen hatású is lehet. Kedvezőtlennek bizonyult az is, hogy a .parcella elején 1—l'A méternyi hosszon azért is ritkább volt a vetés, mert a vetési munka megkezdésekor a magtartály fölső részén még nem alakult ki a magvaknak „faltól-falig" terjedő rézsűje. Ezért bizonyos biztonsági vetésterületet a magvak kikelése után le kellett vágni, hogy az a későbbi kiértékelhetőséget ne zavarja meg. így az elvetett terület egy része kihasználatlanul maradt. A találmány célja különösen parcellavetőgépekhez olyan adagolószerkezet létrehozása, amely az eddig ismert megoldások hibáit kiküszöböli, és ezen belül olyan gravitációs adagolást valósít meg, amelynél a magvak minden esetben állandó nagyságú esési hosszon jutnak el a magtartályokbói a talajig, és ennek megfelelően a vetés tökéletes egyenletessége és pontossága érhető el. A találmány feladata olyan adagolási rendszer megteremtése, amely megtartja a különálló magtartályok alkalmazásából származó ismert előnyöket, ezen túlmenően azonban biztosítja egyfelől azt, hogy magtartályokban levő mag fölső szintje a vetés megindulásának pillanatában ne vízszintes legyen, hanem a magvak természetes rézsűjének .megfelelő hajlásszögű, és így már a meginduláskor a magvaknak a talajba való bejutása ugyanolyan sűrűséggel történjék, mint a későbbi munkafázisok során. A találmányi gondolat alapj .cl 3.Z B. felismerés, --hogy• a vetés tökéletes szabatosságát és pontosságát azáltal lehet biztosítani, ha nem a magvezető csövek mozognak az álló magtartályhoz viszonyítva, hanem megfordítva a függőleges irányban mozgó magtartályok belsejébe nyúlnak bele centrikusán elhelyezkedő mozdulatlan magvezető csövek, mert így a magvak által megtett út minden esetben azonos hosszúságú marad. A kitűzött célnak megfelelően a találmányunk szerinti .szemcsés anyagokat adagoló szerkezet, különösen vetőmagadagoló gravitációs parcellavetőgépekhez, — amely szerkezetnek a vetőmag befogadására szolgáló magtartályai, vetőcsoroszlyái, az elvetendő magvakat a magtartályokba bejuttató, előnyösen kényszerpályán mozgó adagolótölcsérje, a magtartályokból a vetőcsoroszlyákba továbbító magvezető csövei, valamint az adagolótölcsérben visszamaradó magvakat befogadó gyűjtőtere van, és amelynél a magtartály egyik fala előnyösen átlátszó, továbbá minden 6 egyes vetőcsoroszlyához különálló niagtartály és magvezető cső tartozik, minden magtartály megközelítőleg függőleges helyzetű hasáb, amelybe az adagoló tölcsérből és amelyből a vetőcsöroszlyákba, ill. tovább a talaj felé a magvak gravitációs úton jutnak, — oly módon van kialakítva, hogy a vetőgép vázszerkezetéhez viszonyítva mozdulatlan helyzetű magvezető csövei és minden egyes magvezető csövet koaxiálisán magába fogadó és ahhoz képest hosszirányban mozgó magtartályaa vannak, az adagolótölcsér a vetőmag magtartályon belüli fölső rézsűsaögének (<p) létrehozása érdekében ugyanilyen hajlásszögű (<p),. középfelé összehajló terelőfalakkai határolt nyúlvánnyal van ellátva, a nyúlvány alsó részébe pedig a magvakat a magvezető csőbe való közvetlen belehullását megakadályozó terelőék van beépítve. A berendezés célszerű kiviteli alakjánál a mi\'itartályok derékszögű négyszög, előnyösen négyzet keresztmetszetű hasábok, a magvezető cső hossztengelye pedig beleesik a négyzetkeresztmetszetű hasábok hossztengelyébe. Az adadolótölcsérbe behelyezett terelőék alsó szélessége célszerűen megegyezik a magvezető cső átmérőjével. A találmányunk szerinti adagolószerkezet az eddig ismert hasonló megoldásokhoz viszonyítva számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Ezek legfontosabbja, hogy az elvetendő magvak esési hossza állandó, melynek következtében a parcella teljes hosszában a vetési távolság egyértelműen szabatos, ugyanakkor a magoknak a magvezető csőben való rövidebb útja azzal is előmozdítja a vetés egyenletességét, hogy a magvak a rövidebb út mentén nem tudnak annyiszor nekipattanni a magvezető cső falának, ami a vetőcsoroszlyába való megérkezési időt a régebbi szerkezeteknél megnyújtotta, és mindenképpen pontatlanságot eredményező esetlegességet jelentett. Kedvező az is, hogy a parcella teljes területét ki lehet használni, a vetés minősége pedig sokkal jobbá válik azáltal, hogy a négyzetkeresztmetszetű magtartályok geometriai középpontjában helyezkedik el a magvezető cső, amelynek fölső szájához minden oldalról szimmetrikusan, tölcsérszerüen összehajló vetőmagfelületek alakulnak ki, és így a magtartály minden oldaláról egyformán peregnek bele a magvak a magvezető csőbe. 15 20 25 20 J5 40 45 50 55 60 A találmányunk szerinti szemcséi anyagokat adagoló szerkezet további ismérve, hogy a vetőmagadagoló a vetőgép vázszerkezetéhez a magvezető csövek útján csatlakozik, amelyek a vázszerkezet részét képező rögzítő lemezbe be vannak fogva. A magtartályok között a vetési sortávolságot megszabó elválasztó elemek vannak elhelyezve. 2