159111. lajstromszámú szabadalom • Szemcsés anyagokat adagoló szerkezet különösen vetőmag adagolására, gravitációs parcellavetőgépekhez

5 159111 6 A találmányt kiviteli példa kapcsán rajz alapvan ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzon az 1. ábra a találmányunk szerinti adagolószerkezet néhány egymás mellett elhelyezkedő magtartályának vázlatos hosszmetszete, a 2. ábra ugyanezen magtartályoknak az 1. ábrán bejelölt II—II egyenes mentén vett vízszintes metszete, a 3. ábra az'l. ábrán bejelölt III—III egyenes mentén vett keresztmetszete a vetés megkezdésének pillanatában, a 4. ábra ugyanezen III—III keresztmetszet a magtartály félig már kiürült — az 1. ábrán is látható — állapotában. Mint az), és 2. ábrán látszik az 1 vetőmag az egymás mellett álló 2 magtartályokban helyezkedik el, amelyek egymástól teljes mértékben el vannak választva, és minden egyes 2 mag-tartályból a hozzátartozó 3 vetőcsoroszlyába hullanak a talajba juttatandó magvak. A 2 magtartályok tetejénél elhelyezkedő 4 kényszerpálya annak az 5 tölcsérnek a vezetésére szolgál, amelyben a magvakat a 2 magtartályokba való bejuttaitásuk előtttárolj ulk, és amely a 2 magtartályok fölött végighaladva azokat vetőmaggal megtölti. Minden egyes 2 magtartály egymáshoz viszonyítva azonos mérető, célszerűen négyzetkeresztmetszetű, és e négyzetkeresztmetszetű 2 magtiartályok középfüggőlegesében egy-egy 6 magvezető cső helyezkedik el, amely a 2 magtartályban levő 1 vetőmagnak a 3 vetőcsoroszlyában való továbbításra szolgál. Miközben az 5 adagolótölcsér a 4 kényszerpályán végighalad, valamennyi 2 magtartályt megtölti az 1 vetőmaggal. Az 5 adagolótölcsér homlokfala egyébként a sorrendben megelőző 2 magtartályban már el nem férő magvakat maga előtt tolja a következő 2 magtartályba, ill. az utolsó magtartály után a ,,1úladagolt" magvakat a 7 gyűjtőtérbe juttatja. A 2 magtartályok egyik fala a benne elhelyezkedő 1 vetőmag mennyiségének' figyelemmel kísérése céljából előnyösen 8 átlátszó falként van kialakítva. Az 5 adagolótölcsérnek a 4 kényszerpálya fölső síkja alá nyúló része a 9 terelőfalakkai hatátolt 10 nyúlvány formájában van kialakítva, amely 9 terelő falnak a vízszintessel bezárt szöge oly módon van megválasztva, hogy az azonos hajlásszögű legyen a 2 magjtartályfoan helyet foglaló 1 vetőmag természetes „<f>" rézsűszögével. így az 5 adagoló tölcsérnek a 4 kényszerpályán történő végighaladása során maga az 5 adagoló tölcsér a magvakat minden egyes 2 magtartályban a vetési munka megkezdése szempontjából optimális alakban rendezi el. Az 1 vetőmagnak a 2 magtartélyon belüli optimális elhelyezkedését szolgálja az 5 adagoló tölcsér alsó részébe beépített 11 terelőék, amely a magvakat úgy irányítja, hogy azok az 5 adagoló tölcsérből a 6 magvezető csőbe közvetlenül belehullani ne tudjanak, hanem a 2 magtartályon belül a 6 magvezető cső köré helyezkedjenek el. A 6 magvezető csövek mozdulatlan helyzetűek, és ennek érdekében a 12 rögzítő lemez útján a vetőgép vázszerkezetéhez mereven kapcsolódnak. A 12 rögzítő lemezbe valamennyi 6 magvezető cső pl. hegesztés útján be van fogva. Minden egyes 2 magtartály közé egyébként távolságtartási okokból valamilyen 13 elválasztó elemet célszerű beépíteni, amelynek nagysága egyben megszabja a vetési sortávolság méretét is. A vetési munka megkezdésekor a 2 magtartályok a vetőgép vázszerkezetéhez — másszóval 12 rögzítő lemezhez— viszonyítva legalsó állásban helyezkednek el, és így halad végig a 4 kényszerpályán az 5 adagoló tölcsér, miközben a benne lévő magvakat a 2 magtartályokba betölti. A töltés befejeztével megindulhat a vetőgép és vele a vetési munka, amelynek során a 2 magtartályokat egymással egyidejűleg valamilyen önmagában ismert mechanizmus segítségével kezdeti legalsó helyzetükből egyenletesen fölfelé mozgatjuk. A 2 magtartályok fölfelé irányuló mozgásuk során, a mozdulatlan helyzetű 6 magvezető csövek fölső torkolati nyílása viszonylag egyre távolabb kerül a 2 magtartályok tetejétől, melynek következtében a 2 magtartályban tölcsérszerűen befelé hajló rézsűk mentén elhelyezkedő magvak fokozatosan beleperegnek a 6 magvezető csőbe, amely azokat a 3 vetőcsoroszlyákba továbbítja. Annak érdekében, hogy 2 magtartályok és a hozzájuk tartozó 6 magvezető csövek egymáshoz viszonyított helyzetük megyáltozása során, a 2 magtartályoík a 6 magvezető cső körül mindig önmagukkal párhuzamosan, koaxiálisán mozogjanak, a 2 miagtartályok alsó .részét célszerű — a 3. és 4. ábrán látható módon — a 14 vezetőcsésze formájában kialakítani. E 14 vezetőcsésze fölső része egyúttal a 2 magtartály 15 fenéklapjakónt is szolgál, amely előnyösen ugyanolyan (v) hajlásszögű, mint a magvak természetes rézsűszöge. Meg kívánjuk jegyezni, hogy a 14 vezetőcsészét magasságilag állítható módon is ki lehet alakítani annak érdekében, hogy a 2 magtartályban elhelyezkedő 1 vetőmag mennyiségével a megválasztott parcella-hosszhoz alkalmazkodni lehessen. Lehetőség van arra is, hogy a parcella-hosszhoz való alkalmazkodást a 2 magtartályba behelyezett takarékbetétek segítségével végezzük. A tapasztalat szerint a találmány szerinti adagoló szerkezettel ellátott vetőegységből egyetlen traktor után két-három darabot is lehet kapcsolni. Egy-egy vetőegységen belül a vetőcsoroszlyák száma mindig páratlan kell, hogy legyen (pl. 11 db) annak érdekében, hogy az elvetett parcellának mindig legyen egyértelműen középütt elhelyezkedő sora. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a találmányunk szerinti adagoló szerkezettel ellátott parcellavetőgép az eddigieknél jobb teljesítőképességgel, a kísérleti terület jobb kihasználását biztosítja, és ugyanakkor a kísérleti eredmények megbízhatóbb kiértékelését teszi lehetővé. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3