159099. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált ciklohexenilalkánkarbonsavak előállítására
159099 3 4 alkálifémhidridekkel vagy -amidokkal is előállíthatók, és ekkor a reakció egy szokványos iners oldószerben hajtható végre. R2 előnyösen a COORj csoportot képviseli. Ebben az esetben a 3, műveletben eredetileg egy V általános képletű sav képződik, amely azonnal dekarboxileződik a kívánt I általános képletű szabad savvá. Ebből a szabad savból azután hagyományos módon sók, észterek, nitrilek és amidok készíthetők. Ha a R2 ciano- vagy CONH2-csoportot képvisel, a 3. művelet közvetlen terméke egy V általános képletű sav vagy egy olyan hasonló vegyület lehet, amelyben a —GHR— —COOH képletű csoportot —CHR—CN vagy CHR—CONH2 képletű csoport helyettesíti. Hogy ezek közül melyik keletkezik, az a ciklohexenongyűrűhöz csatlakozó, dekarboxileződés révén automatikusan kiküszöbölődő karboxilcsoport képzésére alkalmazott hidrolízis-körülményektől fog függeni. Előnyben részesítjük az alkalikus hidroiíziist például vizes alfeáJÜíémhidroxiddal vdssziafolyatás közben való forralással, amikor is megsiavranyítiás után az I álitalános képletű vegyület szabad sav alakjában áll elő. A fentebb leírt eljárás egyik előnyös változatában az 1. műveletet olyan vegyülettel hajtjuk végre, amelyből in situ izobutilvinilketon keletkezik. Ilyen lehet egy VI általános képletű vegyület — ebben a képletben —NR3R4 egy HNR3R4 képletű szekunder amin maradéka; igen előnyös amin a dietilamin, de használható például dimetilamin, piperidin vagy morfolin is. A VI általános képletű vegyületek ismert módon a Mannich-reakcióval állíthatók elő. A VI általános képletű vegyületeknél előnyösebben használhatók azok kvaterner sói, amelyek például dimetilszulfáttal, dietilszulfáttal, metiljodiddal, etiljodiddal, etil-p-toluolszulfonáttal stb. állíthatók elő. A HNR3R< amin és a kvaternerizálószer természete nem döntő, a választás attól függhet, hogy mi áll rendelkezésre, illetve hogy mi gazdaságos. Minthogy ez az előállítás a Robinson—Mannich-féle bázisszintézisnek (The Merck Index, 7. kiadás, 1463. oldal) egyik esete, nyilvánvaló, hogy az irodalomban az erre a reakcióra leírt reakeáókörüffiményefk alloalmazhatók. Előnyben részesítjük a fentebb az izobut'lvinilketonra leírt körülményeket, azaz a reagenseknek egy 1—-8 szénatomos alkanolban, előnyösen etanolban, egy alkálifémalkoxid, előnyösen nátrium- vagy káliumetoxid jelenlétében visszafolyatás közben történő forralását. Az I általános képletű savak célszerűen úgy tisztíthatók, hogy ismert módon átalakítjuk őket az alkilésztereikké, előnyösen metilésztereikké, az észtereket ledesztilláljuk, majd hidrolizálva visszanyerjük a szabad savakat. Az I általános képletű vegyületek fiziológiailag hatásosak; például az az I általános képletű szabad sav, amelynek képletében R hidrogénatomot jelent, gyulladás ellen 2—4-szer olyan hatásos, mint az acetilszalicilsav, annak a savnak pedig, amelynek képletében R metilcsoportot jelent, nagyjából az acetilszalicilsavval azonos lázcsillapító hatása van. Az I általános képletű vegyületek felhasználhatók továbbá a gyulladás ellenes, fájdalomcsillapító és lázcsökkentő hatású 4-izobutilfenilecetsav és 2-(4-izobutilfenil)-propionsav előállítására. E célból ezeket a vegyületeket, előnyösen szabad savakként, savas körülmények között 150—250 °-Cra, előnyösen kb. 200 °C-ra hevítjük. Ezt legcélszerűbben piridinhidrokloridban vagy kevésbé előnyösen más aminők, például trietilamin vagy piperidin hidrokloridjában végezzük, de úgy is eljárhatunk, hogy a hevítést hidrogénkloridot vagy -bromidot tartalmazó jégecetben vagy tömény sósavban vagy tömény vizes hidrogénbromid-oldatban hajtjuk végre. A következő példák szemléltetik korlátozás szándéka nélkül a találmánvt. 1. példa a) Metil-4~izobutil-2-oxociklohex-3-enilacetát 57 ml dimetilszulfátot y2 óra alatt hozzáadtunk 110 g 2-dietilaminoetilizobutilketonnak 50 ml etanollal készült, kevert és hűtött oldatához, és a keverést a jégfürdő eltávolítása után még V2 óra hosszat folytattuk. Közben 13,6 g nátriumot feloldottunk 650 ml etanolban, az oldatot lehűtöttük, és 128 g dietilacetilszukcinátot adtunk hozzá. Ezután a két oldatot egyesítettük, és az elegyet visszafolyatás közben 120 °C-on tartott olajfürdőben 4 óra hosszat melegítettük. Ezután hozzáadtuk 58 g káliumhidroxidnak 88 ml vízzel készült oldatát, és a melegítést további 8 óra hosszat folytattuk. Utána 1,5 liter vizet adtunk a reakciókeverékhez, az oldatot 3 ízben 250 ml diklórmetánnal extraháltuk, a kivonatot kiöntöttük, a vizes réteget 120 ml tömény sósavval megsavanyítottuk, és 2 ízben 250 ml diklórmetánnal extraháltuk. A kivonatot 150 ml vízzel mostuk, nátriumszulfát fölött megszárítottuk, és csökkentett nyomás alatt bepárolva fokozatosan megszilárduló barna olajat kaptunk. Ez nyers 4-izobutil-2-oxociklohex-3-enilecetsav volt. A kapott 87,5 g nyers savnak 1400 ml metanollal készült oldatát jeges vízben lehűtöttük, hozzáadtunk 73 ml acetilkloridot lassú ütemben, és az oldatot éjjelen át állni hagytak. Ezután az illó részt csökkentett nyomás alatt eltávolítottuk, a maradékhoz 200 ml vizet adtunk, és a nyers metilésztert 2 ízben 125 ml éterrel extraháltuk. A kivonatot 50 ml 5%-os nátriumhidrogénkarbonát-oldattail és 2 íziben 50 ml vízzel mostuk, nátriumszulfát fölött megszárítottuk, és bepárolva vöröses színű folyadékot kaptunk. Ezt frakcionáltan desztilláltuk, felfogva a 8 torr nyomáson 162—172°C-on forró folyadékot; nD 20 = 1,4854. Ezt forgószalagos oszlopon frakcionálva metil-4--izobutil-2-oxociklohex-3-enilacetátot kaptunk, 8 torr nyomás alatt 168 °C forrásponttal, csupán csekély előpárlattal; no20 = 1,4844. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
