159095. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-amino-4-hidroxi-8-metil-7-/3-0-(5-metil-2-pirrolilkarbonil) vagy (2 pirrolilkarbonil) novioziloxi/ kumarin vegyületek előállítására

5 formattál körülbelül egyenértéknyi mennyiségben (illetve nem nagy feleslegben) alkalmazzuk. Másrészt ha szükséges, hogy az A és B lépéseket egyesítsük, előnyösen, ha a reakció hőmérséklete 25 °C felett (például 30 °C-on) van, a savkötőszer piridin vagy tri-(rövidszénláncú)-alkilamin, és ezt olyan feleslegben alkalmazzuk, hogy az egyben a B lépés proton-akceptoraként is szolgáljon. A B reakciólépésben (a kívánt IV képletű vegyület mellett) kisebb mennyiségben VIII vagy IX általános képletű vegyületek is keletkeznek, melyekben R1 a már megadott jelentésű. A keletkezett elegyet ezután alkotórészeire választjuk szét, melyek közül a fő rész a kívánt IV képletű kiindulási vegyület. Az említett szétválasztásra használatos eljárások a frakcionált kristályosítás, kromatográfia, extrakció, vagy más, ezekkel egyenértékű eljárás. Mivel a IV képletű vegyületek kloroformban általában jobban oldódnak, mint a többi vegyület, viszonylag egyszerű a IV képletű vegyületeket az elegyből folyamatosan Soxhlet-készülékben kloroformmal kiextrahálni. Ezután a kloroformos extraktumot bekoncentráljuk, bikarbonáttal mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, és petrolétert alkalmazva kicsapjuk, ilyen módon tisztított IV képletű vegyületet állítunk elő. A következő példákban alkalmazott vizsgálat a standard kumermicin Aj vizsgálati módszer, melyet petri-csészéken végzünk, 10 ml Baltimore Biological Laboratories (BBL) agar alapot, és felső rétegként 4 ml BBL, Staphylococcus aureus ATCC 6538 P törzzsel inokulált agart használva. A lemezeket 18 órán át 30 °C-on inokuláljuk. A kumermicin Aj standard aktivitás-görbéjét 0.07 és 1,5 «g ml koncentrációhatárok között vesszük fel. A kiindulási anyagok előállítása Az alábbiakban ismertetett Staphylococcus aureus lemezvizsgálatok során a standard tiszta kumermicin A volt, melynek aktivitását 1000 mcg/mg-nak vettük. A. A kumermicin A\ bisz-karbobenzoximidje (X. képlet) 60 g (0,053 mól) kumermicin Ai nátriumsót 1250 ml tetrahidrofuránban (THF) oldunk, gőzfürdőn egyhén melegítve. Miután a sötét aranysárga oldat 25 °C-ra hűlt, 44,6 ml (hatszoros egyenértéknyi) trietilamint adunk hozzá óvatosan, heves keverés közben. Az elegy azonnal gélesedni kezd, bár gyors keverés a gélt mozgásban tartja. Ötszörös egyenértéknyi (36 ml) THF-fel 250 ml-re hígított klórhangyasavbenzilésztert csepegtetünk 25 °C-on, 30 perc alatt a hevesen kevert géloldathoz. 6 Egy óra múlva a gél eltűnik, és trietilamin hidroklorid csapadék jelenik meg. A sárga színű oldat keverését 25 °C-on további 24 órán át folytatjuk. 5 Az oldatból szűréssel eltávolítjuk a trietilamin-hidrokloridot, majd a szürletet vákuumban térfogatának körülbelül tizedére koncentráljuk be. A világos narancssárga oldatot 3000 í0 ml erősen kevert petroléter be öntjük. Azonnal világos krémszínű csapadék keletkezik. Egyórás, 25 °C-on történő keverés után leszűrjük, négyszer 100 ml n-hexánnal mossuk, és szárítva 77,4 g félig tiszta bisz-karbobenzoximido-kumer. micin Aj keletkezik. O.p.: 145—150 °C-on lágyul, 190—200 °C-on habzás közben bomlik. Valószínű, hogy a legnagyobb részben a kívánt termé. ket tartalmazó szilárd anyag kismennyiségű tries tetraszubsztituált karbobenzoxi mellékterméket is tartalmaz, míg a kumermicin A[ kumaringyűrűjének egy vagy mindkét 4-hidroxilcsoportja karboxibenzilezve is lehet. Megjegyzendő, hogy ezek a kismennyiségű melléktermékek nem befolyásolják a következő eljárási lépéseket, és a végrehajtott eljárás eredményeképpen vagy eliminálódnak, vagy a kívánt termékké alakulnak át. A szilárd termék infravörös (IR) spektruma igen gyenge amid II sávoit ad 1530 cm"1 hullámszámnál, kevés kiindulási anyagot jelezve. Staphylococcus aureus lemezpróba: 2,5—5,0 30 mcg/mg. B. 3-karbobenzoxamido-4-hidroxi-8-metil-7--l3-0-(5-metil-2-pirrolilkarbonil)novioziloxi]ku-marin (XI) 35 75 g, az A lépés során előállított kumermicin Ai bisz-karbobenzoximidet 1200 ml piridinben oldunk 25 °C-on, így világos narancsszínű oldatot kapunk. Az oldatot 24 órán át, keverés köz-40 ben 50—55 °C-on melegítjük. A keletkezett barnás-narancsszínű oldatot vákuumban eredeti térfogatának körülbelül ötödére koncentráljuk be, és heves keverés közben 3000 ml jeges vízbe öntjük. A pH-t 6 n sósavval 1 és 2 közé állítjuk be, 45 majd további 1 órán át keverjük az oldatot. A szuszpenziót leszűrve 57,9 g világos csontszínű szilárd anyag keletkezik, melyet vákuumban súlyállandóságig szárítunk. 50 A kjarboibenzoxiamido-saármazéík viszonylag kloroform-oldható, míg a nem kívánatos melléktermékek nem. A fenti szilárd anyag egy részét Soxhlet-extraktorba tesszük és kloroformmal 55 addig extraháljuk folyamatosan, míg az egészből kiextrahált anyag jelentéktelen mennyiségű lesz. A kloroformos extraktumokat bepárolva körülbelül 15 g kloroformban oldható termék keletkezik. A maradékot kevés kloroformban újra-60 oldjuk, és 5 %-os vizes nátriumkarbonát-oldattal extraháljuk, hogy eltávolítsuk a savas szenvnyezéseket. A kloroformos oldatot vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk, és növekvő meny-65 nyiségű petroléter hozzáadásával frakcionáltan 3