158988. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-fenil-4-alkil-3H-1,4-benzodiazepin-2,5-/1H,4H/-dionok előállítására

3 158988 4 és a keveréket kb. 50 C°-ra melegítjük. A re­akció magától megindul, és 15 perc alatt befe­jeződik. Víztiszta sárga oldatot kapunk kevés üledékkel. Forrón leszűrjük, és jégfürdőben le-5 hűtjük. Hosszú sárga tűk válnak ki, ezeket adott esetben izopropiléterből átkristályosítjuk. Hozam az elméletinek 90—95%-a, olvadás­pont: 100—101 C°. zárása vízmentes oldószer, például benzol, to­luol, vagy xilol, jelenlétében megy végbe, elő­nyösen az alkalmazott oldószer forrási hőmér­sékletén. A II általános képletű vegyületeket vagy a megfelelő fenilizatosavanhidrideknek vagy elő­nyösebben a megfelelő fenilantranilsavkloridok N-alkilaminosavészterekkel való reagáltatásá­val, és ezt követő elszappanosítással állítjuk elő. A III általános képletű kiindulási vegyüle­tekhez ia megfelelő f enilizatosiavanhidiriidek vagy fenilantranilsavkloridok monoalkilaminokkal való amidálásával és az amidnak ezt követő halogénsavhalogenidekkel való reagáltatásával juthatunk, előnyösen benzolban szerves bázis, például piridin egyenértékű mennyiségének hozzáadásával. A találmány szerinti vegyületeknek kiváló fármakodinamikai, főképp pszichoszedatív és antikonvulzív hatásuk van, és a szokott hor­dozókkal és, egyéb segédanyagokkal keverve a parenterális vagy enterális alkalmazásra szoká­sos készítményekké dolgozhatók fel. Alkalmas készítmények például tabletták, kapszulák, kú­pok, oldatok vagy porok. Ezek előállítására a szokásos segéd-, kötő-, hordozó-, csúsztatóanya­gok, illetve depóhatást kiváltó anyagok hasz­nálhatók fel. Ezeket a készítményeket ismert módszerek szerint lehet előállítani. A vegyületek célszerű adagja 1—100, elő­nyösen 5—50 mg. Az alábbi példák a találmány gyakorlati megvalósításának szemléltetésére szolgálnak, anélkül, hogy azt ezekre kívánnánk korlátozni. L példa: l-Fenil-4-metil-8-klór-3H-l ,4-benzodiazepin­-2,5-[lH,4H]-dion 7,36 g 1(0,03 mól) N-[(N^fenil-4-klár)antranil­oilj-N-metil-arninoecetsavat feloldunk 50 ml benzol és 5 ml dimetilformamid elegyében, és hidegen keverés közben 10 perc alatt hozzá­adjuk 3,1 g tionilkloridnak 10 ml benzol!:.! ké­szült oldatát. A hőmérséklet eközben 35 C°-ra emelkedik. A reakciókeveréket szobahőmérsék­leten még két óra hosszat keverjük, az oldó­szert desztillációval eltávolítjuk, a maradékot metilénkloridban felvesszük, és a savas alko­tórészek eltávolítására nátriumhidrogénkarbo­nát-oldattal kirázzuk. A megszárított metilén­kloridos fázist bepároljuk, és a maradékot me­tilénklorid és izopropiléter elegyéből átkristá­lyosítjtík. 3,2 g l-fenil-4-metil-8-kÍór-3H-l,4-ben­zodiazepin-2,5-[lH,4H]-diont kapunk, mely 209—210 C°-on olvad. A kiindulási anyagot a következőképpen ál­lítjuk elő: 74 g (0,3 mól) N-fenil-4-klór-antranilsavat 800 ml petroléterben szuszpendálunk. Keverés közben hozzáadunk 62,5 g foszforpentakloridot, 0,2 mól (53 g) savkloridot 500 ml metilén­kloridban oldunk. Erőteljes keverés közben egyidejűleg hozzáadjuk 0,2 mól (26,2 g) N-me­til-aminoecetsav-etilészternek és 16,8' g nátri­umhidrogénkarbonátnak 50 ml vízzel készült oldatát. A reakció kb. 30 perc alatt lejátszó­dik. A metilénkloridos fázist elválasztjuk, szá­rítjuk, és bepároljuk. 75 g nyers észtert ka­punk, ezt 200 ml etanolban feloldjuk. Hozzá­adunk 35 g 200 ml vízben oldott káliumhidr­oxidot, és az oldatot visszafolyatás közben 15 percig forraljuk. Az alkoholt ledesztilláljuk, a maradékot vízzel hígítjuk, sósavval megsava­nyítjuk, és metilénkloriddal kirázzuk. Szárítás és bepárlás után 75 g N-[(N'-fenil-4-klór)­antrianiloil] -N-metil-aminoecetsavat kapunk. 2. példa.: 1 -Fenil-4-etil-8-klór-3H-l ,4-benzodiazepin­-2,5-[lH,4H]-dion 38,4 g N-[(N'-fenil-4-klór)-antraniloil]-N-me­til-aminoecetsavat 250 ml benzolban oldunk. Hozzáadunk 50 ml ecetsavanhidridet, és vissza­folyató hűtőt alkalmazva 1 óra hosszat forral­juk. Az elegyből a savas alkotórészeket nátrium­hidrogénkarbonát-oldattal kirázzuk, a benzolos fázist szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot metilénklorid és petroléter elegyéből kikristá­lyosítjuk. Hozam: 26 g, olvadáspont: 193—195 C°. 3. példa: l-Fenil-4-etil-8-klór-3H-l,4-benzodiazepin­-2,5-[lH,4H]-dion 1,2 g nátriummetilátot 120 ml . toluolban szuszpendálunk. 20 ml toluolt ledesztillálunk, a maradékhoz 7,0 g (20 mmól) 2^[(N-klóracetil-N­-fenil)-amino]-4-klór-etílbenzamidot adunk, és keverés közben visszafolyató hűtőt alkalmazva. 2 óra hosszat forraljuk. A reakciókeveréket vízzel többször kirázzuk, a toluolos fázist szá­rítjuk, és bepároljuk. A szilárd maradékból izopropiléterrel való digerálás, leszívatás, majd metilénklorid és petroléter elegyéből való át­kristályasítás után 4 g l-fenil-4-etil-8-klór-3H­-l,4~benzodiazepin-2,5-[lH,4H]-diont kapunk. Hozam az elméletinek 65%-a, olvadáspont: 193—195 C°. A kiindulási anyagot a következőképpen ál­lítjuk elő: 15 20 25 20 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom