158926. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklopropán-származékok előállítására

158926 6 rációjú savvá, így az IA és Iß savvá alakítjuk, majd ezeket a savakat .a. természetes eredetű vegyületeknek megfelelő (ÍR, 2R) konfigurá­ciójú krizanitémsawá vagy pirétrinsíawá ala­kítjuk át. A krizantémsav-sorban ezt az átala­kítást valamely ismert eljiárással végezhetjük el, így az M. Júlia és mtársai [C. R. 248 242, (1959)3 által leírt módszer segítségével. A piret­rinsav-sortan törtténő átalakítást a jelen beje­lentéssel egyidöjűleg benyújtott leírás ismer­teti. (1269 H). Magáitól érthetődik, hogy a találmány sze­rinti eljárás általánosan alkalmazható és nem korlátozódik csupán az l-transz-krizantémsaiV előállítására szolgáló (IS, 2S) konfigurációjú vegyület-sorra. A találmány szerinti eljárás is­mertetése során leint reakciókat mind az (ÍR, 2R) módosulatú vegyületeiknél, mind pedig azoknál a raeem termékeknél alkalmazhatjuk, melyek a dl-transz- és a dl-transz-krizantém­sav kiindulási anyagául szolgálnak. A talál­mány szerinti eljárásnál kiindulási anyagként a raeem és az optikailag aktív anyagok keve­rékét is alkalmazhatjuk, kiindulhatunk azon­ban triansz-konfiguiráclójiú anyagiból, sőt, cisz-és transz-(konfigurációjú anyagok keverékéből is, azaz a dl-oisz- és transz-ktrizantémsavak ele­gyéből is. Ebben az utóbbi esetben a találmány szerinti eljárással előállítható 1^ és lg képletű vegyületeket raeem-cisz módosulat formájában kapjuk. e Az I. általános képletű vegyületek II. álta­lános képletű vegyületekből történő találmány szerinti előállítása négy egymásutáni lépésiből áll; e lépések közül különösen kettő jellemző a találmány szerinti előállításra. E lépések: a transz^modosulatú III. általános képletű vegyület átalakítása a oisz-módosulatú IV. általános képletű anyaggá úgy, hogy a 2. szénatomon inverzió következik be, az 1. szén­atom konfigurációja pedig változatlan marad; az V. általános képletű anyag átalakítása az I. általános képletű vegyüMtté úgy, hogy az 1. és 2. szénatomok konfigurációja nem változik. Legjobb tudomásunk szerint az eddigiekben nem sikerült kielégítően megoldani a ksrizan­témsav-sizármazékoknál a telítetlen lánc kicse­rélését aldehid-csoportra. Az egyik megoldás a kétlépéses oxidáció, melynél kétféle oxidálószert alkalmaznak, elő­ször diol- vagy ketolncsoportot képeznek, majd ezt aldehid-csoporttá alakítják. [1. M. Matsui és H. Yoslhioka, Agr. Biol. Chem. Jap. 28 23,, (1964), 1].A másik eljárásnál a kiindulási anya­got először oxidálják, majd a kapott oxidációs teríméket úgy redukálják, hogy a képződött aldehid-csoportot változatlanul hagyják. [S. H. Hiariper és H. W. B. Read, J. Sei. Food Agr. 2 414 (1951)]. Ezekkel a módszereikkel azonban . csak igen kis tenmielésisel alíthatjuk elő a kí­vánt végterméket, s az eljárások az iparban csak nehezen alkalmazhatóak. A találmány szerinti eljárás ezt a nehéz problémát úgy old(jia meg, hogy a transz-kri­zantémsav valamely rövidszénlánicú alkilészte­rét kis széniatomszámu allfcanol, így például 5 mletanol jelenlétében alacsony hőmérsékleten ozonolízisnek veti alá, mlajd a képződött oxi­dációs terméket valamely dialikil-szulfiddal re­dukáló kiörülménydk között dlbontja. A meta­nolos közegben történő ozonolízis, majd az ezt 10 követő dialkilszulfidos redukció egyébként már ismert: az alábbi cikkben dilallkilszulfidként di­metilszulfidot alkalmaztak [James J. Pappasés mtársiai, Tetra hednon Letters 36 4273 (1966)]. Ezzel az eljárással igen. jó termeléssel lőhet a 15 d, 1 vagy raeem transz-krizantémsav rövidszén­iáncú alfcilészterélből a transz^3,3-dimetil-2-for­mil-ciklopropán-il-fcanbonisiav rövidszéniláncú al­kitószterét előállítani. A termelés például a me- ' tilészter esetén 90% nagyságrendjében van. 20 A találmány szerinti eljárás fenti megvaló­sítási formájának lényege az alábbiakban fog­lalható össze: 25 Az ozonolízist úgy hajtjuk végre, hogy a reakcióeliegyen kis hőmérsékleten oxigén és ózon elegyét buborék oltatjuk keresztül. Külö­nösen kedvező a —7:5 80 C° közötti re,afc­ciáhőmérséklet. Az ozonolízisihez előnyösen v&­„0 lamely rövidisziénlMnoú alikan>olt használunk. Különösen alfcalmias ilyen célra a metanol de valamely más szerves oldószer is felhasználható, így etilacetát, kloroform, széntetrakloriid, stb., továbbá ezen oldószerek metanollal képzett 35 elegyei. Az ózon hatására képződött oxidációs ter­mék redukcióját különböző módszerekkel hajt­hatjuk végre. Redulkaloszetrkenit — mint azt M. Júlia és mtsai- a pirétrinsav ozonolíziséről szóló cikkükben írják [Bull. Soe. Chim. 1007 (1965)] — használhlaltunk cinkpont vizes közeg­ben, de alkalmazható nátriumszulfit vagy Ibi­szulfit, kálium-ferrocianid, valamely trialllkii­-foszfit, különösen pedig a trimétil-foszifit [vö. W. S. Knowles és Q. E. Thompson, J. Org! Ohiem., 25 1031 (I960)], vagy hidrogén vala­mely alkalmas katalizátor jelenlétében. Megfe­lelő katalizátor például 5% paUládiumot tar­talmazó kalciumkiairlbonát, melyet S. H. Harper és H. W. Read -módszerével állítottak elő. [J. Sei. Food Agr. 2 414 (1991)). A találmány sze­rinti eljárás jelenleg legkedvezőbb kiviteli módjánál azonban a redukciót valamely dial­kil-«zulfdddal valósítjuk még. Erre a célra kü­lönösen alfcalmias a dimetil-szulfid. A reduk­ciót célszerűen —40 C° körüli hőmérsékleten hajtjuk végre. Ha az ozonolízist alkoholos kö­zegben végeztük, akkor a redukció eredménye­képp a II.' általános képletű racam vagy op­tikai akítív transz-3,3.-<dimetil-2-f'0(rmil-cifck>pr>o­pán-1 -karfoomisav-dialikil-ketál rövidszénláneú alkiilészterét kapjuk. Ez az anyag kis mennyi­ségiben tartaíkniazza a EL' általános képletű ve-65 gyúlet parciális hidrolízisével keletkezett III. 40 4D 50 60 ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom