158911. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az a-6-dezoxi-5-oxitetraciklin tisztítására
158911 •5 6 '0,9—2,2 mól szulfoszalicilsav hozzáadásával érjük el; ennél nagyobb mennyiségek, is alsfcalmaz'hatok, ebből azonban további előny már nem saámmazik. A 'hozzáadandó víz imanpyisége általában a száraz antibiotikum-oldat ill. szűrlet térfogata'nák VT—3U része lehet. -Általaiban V-2 térfogat víz alkalmazása előnyös. Az oldatot előnyösein szobahőmérsékletre vagy ennél alacsonyabb hőmérsékletre hűtjü" (amennyiben ez még nem .történt volna meg), előnyösen a kívánt termék egy kis kristályának hozzáadásával, hogy ezzel a -termék kristályosodását megindítsuk. -Mint a kristályosítási műveleteiknél általában, itt is rendszerint előnyös, ha •e műveletet élénk keverés mellett végezzük. A -kivált terméket szűréssel elkülönítjük vagy más szokásos anódszénre! kinyerjük és célszerűen pl. vizes, metanollal az anyalúgtól imanjtesre mossuk. A művelet e szakaszában az antibiotikum rendszerint oly kristályok alakjában van jelen, amelyek 1 mól szuMoszaliciisavat, 1,5 mól vizet és 0,5 mól metanolt tart aim azinak 1 imól antibiotikumira számítva. A szolvatáció foka azonban esetenkint változó lehet. A kapott a-6-dezoxi-5-oxitetraciklin-szulfoszalicilát ebben az állapotban már eléggé tiszta ahhoz, hogy az eljárás következő lépésében felhasználásra kerüljön, még olyankor is, amikor az a-6-de:zoxi-5-oxitatraciklin-sizuilfoszalicilátot arnorf alakban kaptuk. A találmány szerinti eljárás Miásodik lépésében az látfcristályosítoitt szulfoszalicilát-sát közvetlenül az a-S-dezoxi-S-oxitetraciklin na|gytisztaságú hidroklorid-sójává alakítjuk, anélkül, hogy ez tutófofoi só előállításához szükség lenne előbb az amfoter antibiotikumot előállítani. A hidrokloiriddá váló átalakítás oly módon történik, hogy az átkiristályosított sót száraz etanolos hidi ogénkloridban oldjuk, az oldat hidrogénlklo:md-ttartaímát 1 mól oldott tetaciiklin-vegyültetre számítva legalább 12 mólra állítjuk be, majd vizét adunk az oldathoz, hogy ezzel a hidrokloridsót leválasszuk az oldatból. Ebben a műveletben is, a fentebbihez hasonlóan, olyan oldószer-térfogat alkalmazására van szükség, amennyi elegendő a. szulfoszalicilát-só oldására. Legtobhnyire elegendő e szempontból, ha 1 g tisztított sóra 4—6 ml oldószert .alkalmazunk. Ennél nagyobb mennyiségű oldószerrel is dolgozhatunk, de az oldószer mejnnyiségi arányának növelésével a kívánj végtermék hozama csökken és így a szükségesnél több oldószer alkalmazása kerülendő. Az oldás biztosítására szükséges hidrogénlMorid-konieanitcáció tapasztalataink szerinjt általában legalább kb. 8 súly/tf. %. A hidrogénkloridmennyiség felső koncéntrációhatára neun bír jelentőséggel és Így mintegy 33%-ig menő koncentráció is sikeresen alkalmazható lehet. A itetraciklin oldását az eljárás első lépéséhez ^hasonlóan -ebben az esetben is rendszerint elő-nyös felemelt hőmérsékleten -— a visszafolyató 1« 15 20 25 hűtő alatti forralás hőmérsékletéig — végezni, hogy ezáltal a szükséges oldószermeninyiséget a minimális>ra csökkenthessük és elősegítsük a termék najgy hozammal való kiválását. Az etanolos antibiotikum-oldatnak a forrón történő leszűrése, különösen aktívszén-adszorbens hozzáadása után, előnyös annak érdekében, hogy a nem oldódott vagy adszorbeálható szennyezésekét eltávolítsuk; e iműveleit azonban nem feltétlenül szükséges a találmány szerinti eljárás sikere szempontjából. A kapott oldat ill. szűrlet rnosit már készen áll a hidi ogénklorid és víz hozzáadásaira. Ezeket az anyagokat egyidejűleg vagy külän-külöin, tetszőleges isonreindben adhatjuk az oldathoz. 1 mól tetraciklim-vegyületre számítva legalább kb. 12 mól hidrogéríkloridnalk kell jelen lennie annak biztosítása céljából, hogy az a-6~dezoxi-5-oxitetracikün ne kristályosodjék ki ni-eginit tszulfosza^ liciláit-só alakjában. A hidrogénlklorid mennyiségének felső határa nem bír jelentőséggel, általában kb. 15—20 mól hidrogéntkloriddal {1 'mól tetraciklinre számítva) kitűnő eredményeket kapunk. Lehetséges tenmészetesen, hogy az eljárás második lépése során oldószerként bevitt hidrogiénklorid-imennyisége már eléri a fentiek szeriint szükséges mennyiségi arányt, ebben az esetben természetesen nam szükséges az eljárás e szakaszában további hidrogénkioridoit hozzáadni. A „szükséges. hidrogénikilorid-tartalom beállítása" kifejezés tehát itt és az igénypontokban is ügy értelmezendő, hogy az kiterjed erre a különleges eseíre is, amikor további hidrogénklorid-ihozzáadásíra már nincs szükség. Rendszerint azonban eredetileg kevesebb hidrogénlklorid van jelen, mint 12 mlái (1 mól tetraciklinre számítva) és ezért az eljárás e szakaszában még további hidrogénklorid hozzáadására van szükség. Az átkristalyosított szulfoszalicilát-só száraz etanolos oldatának kezdeti víztartalma közel nulla, minthogy ebbe az oldatba víz csupán a bevitt íszulfoszalicilát-só 1 móljában jelenlevő 1,5 mól hidrát-vízből kerülhet. Ezért további víz hozzáadására van szükség a tenmélk kívánt leválásának biztosítása érdekében. Kívánatos, hogy a vízkoncentráció ne legyen nagyobb, mint kb. 11 tf.'%, minthogy nagyobb vízmennyiség jelenlétében az antibiotikum ismét szulfosaaUicilát-só alakjában kristályosodhat ki az oldatból1 . A legjobb eredményeket feb. legalább 3 tf. % víz, különösen 4—10 tf. % víz alkalmazásával érhetjük el. A ihidrogénklomd és a víz fentebb tárgyalt hozzáadása sok esetiben egyidejűleg történhet, megfelelő konicentrációjú lés térfogatú vizes sósavoldat hozzáadása útján. Rendszerint előnyös e célra tömény sósavat alkalmazni, kb. 0,125—0,75 ml mennyiségben, az eljárás második lépésében bevitt átkristalyosított szulfoszalicilát-só 1 g-jára számítva. Nyilvánvaló (tehát, hogy az itt és ae igénypontokban alkalmazott „víz-hozzáadás" kifejezés az eljárás második lépésével kapcsolatban úgy értelmezendő, hogy az kiterjed a víznek víztarltaltmíi sósav alakjában való hozzáadá-65 sara is. 35 40 45 50 95 60 3
