158904. lajstromszámú szabadalom • Motormeghajtású kormányozható félmerev léghajó és eljárás annak üzemeltetésére

9 158904 10 emellett a 10 felhajtótest 4a orrtérére jutó torlónyomás nagyságát is csökkenti. A 2 ütközőiburkolatban levő egyik üreg bel­sejében elhelyezett 20 fúvókamra belső terében — amely a 19 terelőernyőhöz van rögzítve — megfigyelőhelyet, illetve a léghajó kiszolgálásá­ra szolgáló különböző megfigyelő kamrákat le­het elhelyezni. A 19 terelőernyő a 14 rögzítési pont körül (lásd a 7. ábrán) előrefelé billent­hető, amikoris a 37 kiáramló nyílás a 37' hely­zetet veszi föl, és ilyenkor az orrból kiáramló hajtósugár — az előrehajtó erőkkel ellentétes működése következtében •— a léghajó fékezé­sére és keresztirányú kormányzására használ­ható. A léghajó irányítására, illetve kormányzására a 20 fúvókamra a 10 fölhajtótesthez viszonyítva mind annak hossztengelye irányában, mind pe­dig ahhoz képest radiális értelemben elmozdul­hatóan kell, hogy hozzászerelvé legyen. Ennek ér­dekélben például a 7. ábrán látható módon a 35 hidraulikus munkahengereket lehet alkalmazni. E 35 hidraulikus munkaihengerek a 20 fúvókam­ra falába belenyúlhatnak, és mindkét végükön csuklósan ágyazhatok, azért hogy az elbillentés könnyen lehetővé váljék. Ezen elbillentés kö­vetkeztében a 37 kiáramló nyílás gyűrű alakú rése vagy megnövekszik, vagy lecsökken, és ugyanakkor helyzete radiális irányban is ex­centrikusan módosul. Ennek következtében a kormányzó és meghajtórendszer hatásfoka lé­nyegesen kedvezőbbé válik, mintha a 19 terelő­ernyő csupán . szögelfordulást végezne a 4a orr­térhez viszonyítva. A 3a fartérben levő kormányzó és meghajtó fúvóka hasonló módon egy üregben, illetve a 2 ütközőburkolat 13 fűvócsatornáij ában elhelye­zett 2.2 fúvókamrával rendelkezik. A 2 ütköző­burkolat a 3a fartér felé összeszűkülő kötény­szerű 1)5 meghosszabbítással ellátott 13 fúvó­csatornát körülzárja. A IS meghosszabbítás nagy nyilasban végződik, amelyen keresztül a kúposán csökkenő — a Pelton-Hrendszerű víz­turbinák tűfúvókáihaz hasonló módon kialakí­tott — 22 fúvókamra kinyúlik, és ezáltal válik lehetővé a gyűrűrés alakú 36 kiáramló nyílás kialakulása. A 13 fúvócsatorna belsejében a 22 fúvókam­ra például a szabályozható 35 hidraulikus mun­kaihengerek segítségével •— hasonlóan mint az orrtérnél — mind a 10 felhajtótest hossztenge­lyének irányában, mind pedig ahhoz képest ra­diális értelemben elmozdíthatóan van elhelyez­ve, annak érdekében, hogy a gyűrűrés alakú 36 kiáramló nyílás összeszűkülése és/vagy excent­rikus nyílásváltozásá a léghajó kormányzását hatásfokveszteség nélkül lehetővé tegye. A 35 hidraulikus munkahenger lökete olyan nagy, hogy segítségével a 36 kiáramló nyílást képező gyűrű alakú rés tökéletesen elzáilható. A 22 fúvóikamrából kihelyezhető járulékos sugártereic felületek segítségével a farrészen levő sugárzás járulékosan szabályozható. Így a 22 fúvókamra vége a 22a helyzetet is fölvetheti. A 3a fartérfoen és a 4a orrtérben levő kor­mányzó- és meghajtó fúvókák nagysága a 10 fölhajtó test átmérőjének megközelítőleg 1/4 és l/I10-e közötti nagyságú. A 18 és 21 légbevezető 5 csövek — mint a 4. ábra mutatja — egyidejű­leg megtámasztóeleimeket is alkotnak, amelyek az orr-, illetve fartériben levő fúvókák axiális esúsztatóerőjének egy részét is. fölveszik, és így a 2 ütközőfourkolátot tehermentesíti, minthogy 10 az kisebb nyomást igényel. A 19 terelőernyő előrebillentése, valamint az ellenmeghajtó szerv működtetéses útján a far­ban levő fúvókák tolóerő-megfordító hatásán 15 kívül további jelentős járulékos fékhatást le­het, elérni. A 19 terelőernyőt ugyanis oly mó­don is ki lehet alakítani, hogy ne kelljen teljes mértékben átbillenteni, hanem csupán a 20 fú­vókamrán levő meghosszabbítás mentén szoro-20 san előreibillentve nyitni, illetve előrebillenteni az ellenirányú hajtósugár létrehozása érdeké­ben. Az 1—4. ábrák szerint az 1 gerincváz olyan 25 hosszúságú, amely megközelítőleg a 10 felhaj­tótest hosszúságának felét teszi ki, vagy esetleg még nagyobb, és így aránylag nagy 12 fenék­felület áll rendelkezésre, melyet gyakorlatilag simává lehet kialakítani. Az 1 gerincváznak 30 könnyűfémből készült 23 csőváza van, amely elegendő merevséget kölcsönöz az; 1 gerincváz­nak, és ugyanakkor a hajtóanyag befogadó tankjául, vagy hasonló tárolótartályul is szol­gálhat. 35 A lí2 fenékfelület alatt helyezkedik el a töm­lőszerű 24 rugalmas párna, amely vagy a tel­jes 12 fenékfelületet beborítja, vagy csupán a 32 tapadási felületek közelében helyezkedik el. .„ Ez a 24 rugalmas párna — a 10. ábrán látható megoldás értelmében — előnyösen félkör alakú, például kib. 1 mm vastagságú poliészter tömlő­ként lehet kialakítva, annak érdekében, hogy elegendő nagy oldalirányú csúsztatóerőt tudjon ,_ fölvenni. Ez a csúszfcatóerő a súrlódás követ-45 keztében a talajfelszínre adódik át, és ezért a 24 rugalmas párnának •— célszerű módon — markáns profilozással ellátott tapadófelülette] kell rendelkeznie. A fenékfelületben a 24 ru­galmas párnákon belül helyezkedik el egy vagy több szívónyílás, amelyek különböző idegen tárgyak megtapadása ellen valamilyen szűrő­szitával vannak lefedve. Az 1 gerincváznak a talajfelszínhez való hoz­zátapadása érdekében lehet ugyan egymástól független 7 tapadó fúvókat alkalmazni, mégis a lil felhajtó és fúvószerv szívó oldalának csat­lakozása — mint a 4. ábrán látszik •— azzal a döntő előnnyel jár, hogy egyfelől járulékos ön­súlyt lehet megtakarítani, mindenekelőtt azon­ban olyan nagyteljesítményű fúvórendszer áll elő, melynek segítségével rendkívül gyorsan, — a másodpercnek csupán tört részét igénylő 65 idő alatt — megfelelő megtapadás érhető el. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom