158850. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alliklorid, ill. metaliklorid előállítására

3 A katalizátorelegy mennyisége az alkalmazott allilaoetátra ill. metallilacetátra vonatkozólag 0,1—10, előnyösen 0,1—5 súly %. A katalizátorban a rézsók és .a Lewis-savak aránya a fenti határok között tetszés szerint változhat. Az eljárás gyakorlati megvalósításánál előnyösen olyan katalizátor-elegyeket alkalmazunk, melyeknél a fenti két komponens azonos mennyiségben van jelen, vagy melyeknél a rézsók feleslegben vannak. A találmány szerinti eljárásnál Lewis-savakként például az alábbiakat alkalmazhatjuk: vas(Ill)-klorid, alumíniurnklorid vagy laluiminiumbromid, cinkklorid, titán-(IV)-iklorid, berilliuimklorid, cirkon-(IV)-klorid, antimon-(V)-klorid és bizmut-(III)-klorid. E vegyületek közül különösen a vas-(III)-klorid, az alumíniumklorid és a cinkklorid használható előnyösen. Mindezeket az anyagokat célszerűen vízmentes formában alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárásnál rézsóikként mind az egy-, mind pedig két-vegyértékű réz sóit használhatjuk, de alkalmazhatjuk az egy-és kétértékű réz sóinak keverékét is. Ilyen célra alkalmas rézsók például a kloridok, a bromidok, a szulfátok és az acetátok. A találmány szerinti eljárásnál legtöbbször a réz kloridjait használjuk. A találmány szerinti allilklorid- ül. metallilklorid előállításnál a rézsókat előnyösen vízmentes formában alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárásnál alkalmazott katalizátorelegy katalitikus hatása meglepő módon nem adódik össze az egyes katalizátor-komponensek hatásából. Így a rézsók önmagukban csupán igen kis katalitikus hatással rendelkeznek. Ámbár a Lewis-savak a rézsóknál sokkal hatásosabbak, önmagukban ipari eljárásnál nem alkalmazhatóak, mivel jelentős mennyiségre volna belőlük szükség. Az önmagukban alkalmazott Lewis-savak ezenkívül 'mellékreakciókat okoznák, így például dialliléter képzését segítik elő. E mellékreakciók nagy mértékben befolyásolják az allilklorid vagy metallilklorid termelését. A találmány szerint alkalmazandó katalizátorkeverékek ezzel szemben nagy aktivitásukkal >és kiváló szelektivitásukkal tűnnek ki, s így gyakorlatilag kvantitatív termelést eredményeznek. A találmány szerinti eljárásnál a reakció hőmérséklete 20 és 200 C° között van, célszerűen azonban 45 C° felett dolgozunk, mivel így a keletkező allilkloridot a reakcióelegytől azonnal el tudjuk választani. A reakciót célszerűen folyadékfázisban viszszük végbe vagy az ún. ellenáramú eljárással valósítjuk meg. A katalizátor több alkotórésze, különösen a Lewis-savak, oldódnak allilacetátban. A rézsók ezzel szemben kevésbé jól oldódnak a fenti anyagban, s így a reakcióelegyben részben szuszpendált állapotban vannak jelen. A rézsók allilacetátban oldott része azonban így is tökéletes katalitikus hatást fejt ki. 4 A találmány szerinti eljárást azonban valamely közömbös oldószerben is megvalósíthatjuk, így például valamely klórozott szénhidrogénben, mint hexaklóretánban, pentaklóretánban vagy tetraklóretánban. A reakcióhoz olyan oldószert célszerű kiválasztani, mely az ecetsavénál magasabb forrponttal rendelkezik. A találmány szerinti eljárást azonban gázfázisban is kivitelezhetjük. Ebben az esetben a gázalakú reakciókomponenseket a szilárdan elhelyezett katalizátorelegy felett vezetjük el. A szóbanforgó katalizátorelegy kívánság szerint valamely alkalmas hordozóanyagon helyezkedhet el. A klórhidrogént célszerűen megszárított állapotban, gáz formájában visszük a rendszerbe. A sósavgázt vagy a katalizátor allilacetátban levő oldatába vagy szuszpenziójába vezetjük, vagy ellenáramban a katalizátorkeverék allilacetátban készült lefelé csurgó oldatán vagy szuszpenzióján engedjük át. Az elreagálatlan klórhidrogént visszavezetjük a rendszerbe és ismét reakcióba hozzuk; ilyen módon a klórhidrogént gyakorlatilag teljesen felhasználjuk. A találmány szerinti eljárást előnyösen atmoszférikus nyomáson hajtjuk végre; dolgozhatunk azonban túlnyomáson vagy vákuumban is. A képződött allilkloridot célszerűen azonnal eltávolítjuk a reákcióelegyből, hogy így a kiindulási anyag tökéletesebben elreagáljon. A találmány szerinti eljárásban biztosított reakciókörülmények között a klórhidrogén nem addícionálódik az allilkloridra. Az lallilkloridot ismert módszerekkel távolítjuk el a reákcióelegyből, így frakcionált desztillációjával vagy konde zációval. Allilklorid szakaszos előállítására a különböző lehetőségek közül az alábbi módszer ajánl-Lombikban levő enyhe forrásban tartott allilacetátba (Fp. kb. 103,5 C°), melyben a katalizátor komponensei fel vannak oldódva vagy fel vannak szuszpendálva, száraz klórhidrogéngázt vezetünk. A képződött allilklorid (Fp. kb. 45 C°) azonnal kidesztillál, ha a lombikra helyezett visszafolyató hűtő hőmérsékletét az allilklorid forráspontja fölött és az allilacetát forráspontja 50 alatt levő — például 50 C°-os — hőmérsékletre állítjuk be. A reakció előrehaladtával a lombikban felgyülemlik az ecetsav (Fp. kb. 118,5 C°), melyet ismét alkalmazhatunk allilacetát előállítására. Mint már említettük, a találmány szerinti eljárást folyamatosan is megvalósíthatjuk. A folyamatos eljárásnál az allilacetátot az oldott vagy szuszpendált katalizátoreleggyel együtt klórhidrogén-árammal szemben áramoltatjuk. 0 Ennél az eljárásnál a képződött allilkloridot egyszerűen ledesztillálhatjuk. Az ecetsavat egy későbbi desztillációs szakaszban foghatjuk fel; a katalizátor a maradék ecetsavval a visszamara-R5 dó iszapos részben lesz található. 2