158850. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alliklorid, ill. metaliklorid előállítására

5 A reagáltatandó ill. .a reakcióban képződött allil-vegyületek a találmány szerinti eljárásnál alkalmazandó reakciókörülmények között nem polimerizálódnak. A leírtakhoz hasonlóan metallilacetátból (Fp. klb. 124 C°) metaEiMoridot állít- 5 hatunk elő. A találmány szerinti eljárás előnye az, hogy a módszer segítségével az iparilag könnyen előállítható allilacetátból ill. metallilacetátból kiindulva, 'klórhidrogénnel való raagáltaitáss.al .állít- io elő aliilkloridot, il. metallilkloridot. A találmány szerinti eljárásnak további előnye, hogy a reakciónál nincs klórveszteség és olyan korróziós problémák sem lépnek fel, melyeket az ismert eljárásoknál a keletkező vizes sósav okoz. 15 1. példa. 100 g (1,0 mól) allilacetátot 1 g vas-(III)-kloriddal és 0,5 g rézkloriddal együtt 80 C°-ra he- 20 vítünk fel, majd a forró elegybe 0,4 mól/óra sebességgel klórhidrogéngázt vezetünk. Néhány perc múlva a kb. 50 C°-ra felhevített hűtőn keresztül — a klórhidrogén-adagolás ütemének megfelelően — allilklorid desztillál át. Az allil- 25 kloridot Liebig-hűtőben kondenzáltatjuk. Körülbelül 2,5 óra alatt 75,4 g (0,985 mól) allilklorid desztillált át. Ez a mennyiség az elméleti termelés 98,5'%-ának felel meg. 30 2. pléd a 100 g allilacetátot (1,0 mól) 0,5 g vízmentes alumíniumkloridot és 0,5 g rézacetátot visszafolyató hűtő alatt forralunk, majd 0,4 mól/óra 35 sebességgel klórhidrogént vezetünk az elegybe. A kb. 50 C°-ra felmelegített visszafolyató hűtőn keresztül a sósavbevezetés megkezdése után rövid idő múlva megkezdődik az allilklorid desztillációja. Kb. 2,5 óra reakcióidő alatt 75 g (0,98 40 mól) allilklorid desztillál át. Ez a mennyiség az elméleti termelés 98,0%-ának felel meg. 3. példa 45 100 g (1,0 mól) allilacetátot, 1 g vízmentes cinkklorid és 1 g rézklorid elegyével együtt 80 C°-ra hevítünk, majd a forró elegybe 0,4 mól/óra sebességgel klórhidrogéngázt vezetünk. A bevezetés megkezdése után néhány perccel 50 a kb. 50 C°-ra felfűtött visszafolyató hűtőn keresztül — a klórhidrogén-adagolás ütemének megfelelően — allilklorid desztillál keresztül. Az aliilkloridot Liebig-hűtőben kondenzáltatjuk. Ilyen módon 74,5 g (0,958 mól) aliilkloridot ál- 55 líthatunk elő. Termelés: az elméleti mennyiség 98,5%-a. 4. példa 60 100 g (1,0 mól) allilacetátot 0,05 g vízmentes cinkkloridot és 0,05 g rézkloridot 90 C°-ra hevítünk fel. A forró oldatba 0,1 mól/óra sebességgel klórhidrogéngázt vezetünk be. A bevezetés kezdete után néhány perccel — a klórhidro- gs 6 gén adagolási ütemének megfelelően — megkezdődik az allilklorid desztillációja a mintegy 50 C°-ra felhevített visszafolyató hűtőn keresztül. Az aliilkloridot Liebig-hűtőben kondenzáltatjuk. Ilyen módon 75,1 g (0,982 mól) aliilkloridot állíthatunk elő. Ez a mennyiség az elméleti termelés 98,2%-ának felel meg. 5. példa 100 g allilacetátot (1,0 mól) 4,5 g vízmentes vas-(III)-klorid és 0,5 g rézklorid keverékével visszafolyató hűtő alatt forralunk, s forralás közben 0,4 mól/óra sebességgel klórhidrogéngázt vezetünk az eegybe. A kb. 50 C°-ra felhevített visszafolyató hűtőn keresztül a klórhidrogénbevezetés megkezdése után rövid idővel allilklorid kezd desztillálni. Ilyen módon 75,0 g aliilkloridot állíthatunk elő. (0,98 mól) Ez a mennyiség az elméleti érték 98,0%-ának felel meg. 6. példa 100 g (1,0 mól) allilacetátot 8,5 g vízmentes cinkklorid és 1,5 g réz keverékével 80 C°-ra hevítünk. A forró elegybe 0,4 mól/óra sebességgel klórhidrogéngázt vezetünk be. A gázbevezetés kezdete után néhány perccel — a klórhidrogén adagolási ütemének megfelelően — a kb. 50 C°-ra felhevített visszafolyató hűtőn keresztül allilklorid desztillál keresztül. Az aliilkloridot Liebig-hűtőben kondenzáltatjuk. A reakcióban 75 g (0,98 mól) aliilkloridot állíthatunk elő. Ez a mennyiség az elméleti termelés 98,0%ának felel meg. 7. példa (Összehasonlító példa) Az 1. példában ismertetettek szerint 100 g (1,0 mól) allilacetátot 0,4 mól/óra sebességű klórhidrogéngázzal reagáltatunk. Katalizátorként azonban az 1,0 g vas-(III)-klorid és 0,5 g rézklorid helyett csak 1,0 g vas-(III)-kloridot alkalmazunk. A reakcióban a beadagolt klónhidrogénhez viszonyítva lényegesen kevesebb allilklorid desztillál le, mint az 1. példában 2,5 órás reakcióidő után mindössze 24,0 g. Ez a mennyiség az elméleti érték 31,4%-ának felel meg. A reakciót továbbfolytatva a termelés 5 óra után az elméleti érték kb. 50%-ára emelkedik; ekkor a reakció sebessége annyira lecsökken, hogy a reakciót hiába folytatjuk az 5. óra után tovább, nem tudunk lényeges termelésnövekedést elérni. Ugyanekkor azonban jelentős mennyiségű melléktermék keletkezik. Ha a fenti kísérletben — azonos feltételek mellett — katalizátorként az 1,0 g vas-(III)-klorid helyett 1,0 g cinkkloridot használunk, akkor 2,5 óra reakcióidő alatt 28,0 g aliilkloridot állíthatunk elő. Ez a mennyiség az elméleti termelés 36,6%-ának felel meg. • S