158841. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indol-származékok előállítására

1583' U léten tártjuk, majd lehűlni hagyjuk és 300 ml ábsz. etanolban oldjuk. Ezután egy 6,9 g (0,30 mái) fém-nátriumból 400 ml absz. etanollal ké­szített nátriumetilát-oldatot adunk hozxá és az elegyet 30 percig forraljuk visszafolyató hűtő 5 alatt. A reakcióelegyet azután betároljuk, a ma­radékot 500 ml víz és 150 ml metilénklorid ele­gyében oldjuk és az oldatot „Celite" szűrőanyag és aktívszén keverékén át szűrjük. A szűrletből a vizes fázist elkülönítjük, 150—150 ml metilén­kloriddal négyszer extraháljuk, majd 100 ml 2 n sósavoldattal 1 pH-értékre állítjuk. A kapott csapadékot szűréssel elkülönítjük, 50 ml vízzel mossuk és etanolból átkristályosítjuk. Ilymódon 65%-os termelési hányaddal kapjuk a 126°-on ir olvadó 2-benzoil-3-hidroxi-indolt. A fent leírthoz hasonló módon, 30 g (0,150 mól) fenacilbromid 59,0 g (0,330 mól) 5-metoxi­antranilsav-metilészterrel való reagáltatása út- , ján kapjuk a 2-benzoil-3-hidroxi-5-metoxi-in­dolt, amely 154°-on olvad; 64,2 g (0,330 mól) 4,5-metiléndioxi-antranil­sav-metilészter kiindulóanyagként való alkalma- 25 zása esetén 2-benzoil-3-hidroxi-5,6-metiléndioxi­-indolt kapunk, amely 215°-cn olvad. Ugyancsak a fent leírthoz hasonló módon kap­juk 32,0 g (0,150 mól) p-metil-fenacilbromid 3(J 54,5 g (0,330 mól) 5-metil-antranilsav-metilész­terrel való reagáltatása útján a 2-(p-metilben­zoil)-3-ihidroxi-5^metil-i,nidolt, amely 188°-on olvad. b) 23,7 g (0,100 mól) 2-benzoil-3-hidroxi-in­dolt 300 ml etilacetátban oldunk, 10 ml vizet, majd 28 g (0,203 mól) káliumkarbonátot adunk hozzá és az elegyet 10 percig keverjük. Ezután szobahőmérsékleten 17,7 g (0,104 mól) l-(2-klór­etil)-pirrolidin-hidrokloridot adunk hozzá és a reakcióelegyet 15 óra hosszat forraljuk keverés közben visszafolyató hűtő alatt. Lehűlés után 100 ml vizet adunk hozzá, a szerves oldószeres fázist elkülönítjük, 100—100 rnl n nátriumhid­roxidoldattal háromszor, majd 100 ml vízzel egyszer mossuk. A szerves oldószeres fázist víz­mentes káliumkarbonáton szárítjuk, szűrjük, majd kongóvörösre savas reakcióig 6 n izopropa­nolos hidrogénkloridoldatot adunk hozzá. A ki­kristályosodott 2-benzoil-3-[2-(l-pirrolidmil)­-etoxi]-indol-íhídrokloridot leszíviatással szűrjük, 100—100 ml izopropanöllal péppé keverjük és teljesen leszívatjuk, e műveletet még kétszer megismételve, majd végül éterrel mossuk a ter­méket. Ily módon 30 g tiszta hidrokloridot (az 55 elméleti hozam 81%-a) kapunk, amely 215— 217°-on olvad. A bázis felszabadítása céljából a hidrokloridot híg nátriumhidroxidoldat csekély feleslegével és "° benzollal addig rázzuk, míg két tiszta fázis nem képződik, ezután a benzolos fázist elkülönítjük, vízmentes kálíumkarbonáton szárítjuk és vá­kuumban bepároljuk. A maradékként kapott 2- 55 12 -benzoil-342- (2^pirrplidmil)-etoxi]-indol 80— 82"~on olvad; ez a termék ebben az állapotban közvetlenül felhasználható a további reakciók­hoz. A fent leírthoz hasonló módon állíthatók elő az alábbi vegyületek is: 23,7 g (0,100 mól) 2-benzoíl-3~hidroxi-indolból és 17,9 g (0,104 mól) 2-dietilamino-etüklorid-hid­rokloridból a 2-benzoil-3-(2-dietilamino-etoxi)­indol és ennek 162°-on olvadó hidrokloridja; 26,7 g (0,100 mól) 2-ibenzoil-3-hidroxi^5-rnete­xi-indolból és 17,7 g (0,104 mól) l-(2-klóretil)­-pirrolidin-hidrokloridból a 2-benzoil-3-[2-(l­-piriroKdinil)-etoxi]-5-mqtaxi-inidol és ennek 244°-oíi olvadó hidrokloridja; 28,1 g (0,100 mól) 2-benzoil-3-hidroxi-5,6-me­tiléndioxi-indolból és 17,7 g (0,104 mól) l-(2--klóretil)-pirrolidin-hidrokloridból 2 benzoil-3-- [2-(l-pirr olidinil)-etoxi]-5,6-metiléndioxi­-indol és ennek 240°-on bomlás közben olvadó hidrokloridja; 25,1 g (0,100 mól) 2-(p-metilbenzoil)-3-hidroxi­~5-metil-indolból és 17,7 g (0,104 mól) l-(2-klór­etil)-pirrolidin-hidrokloridból 2~(p-metilbenzQil) -3-[2-(l-pirrolidinil)-etoxi]-5-metil-indol és en­nek 230°-on olvadó hidrokloridja. 2. példa. 2,4 g (0,50 mól) nátriumhidridet (50%-os ás­ványolajas szuszpenzió alakjában) mágneses ke­verő segítségével 20 ml absz. benzolban szusz­pendálunk. 10 g (0,030 mól) 2 -benzoíl-3-[2-(l-pir­rolidinil)-etoxi]-indol (vö. 1. a. és 1. b. példa) 100 ml hexametil-foszforsavtriamiddal készí­tett oldatát szobahőmérsékleten, keverés közben 30 perc alatt hozzácsepegtetjük a szuszpenzió­hoz, majd az elegyet még 1 óra hosszat kever­jük 40—50° hőmérsékleten. Az indolszármazék nátriumvegyületének mélyvörös oldatát kapjuk, ezt jégfürdőben hűtjük és 15 perc alatt, 5—10° hőmérsékleten, keverés közben hozzácsepegtet­jük 4,7 g 0,033 ,mól) metiljodid 10 ml hexa­metil-foszforsavtriamiddal készített oldatát, amikoris a reakcióelegy színe sárgába csap át. Az elegyet jégfürdőben további 15 percig ke­verjük, majd 500 ml jeges víz és 250 ml éter ele­gyébe öntjük. A szerves oldószeres fázist el­különítjük és 250—250 ml vízzel háromszor mos­suk. Ezután a szerves oldószeres fázist 200 rnl 0,2 n sósavoldattal extraháljuk, a savas oldatot ammóniumhidroxiddal meglúgosítjuk és a ki­vált sárga olajat 250 ml benzollal felvesszük. Az oldatot vízmentes káliumkarbonáton szárítjuk, majd 50 g bázisos alumíniumoxidon keresztül szűrjük, amikoris a szűrőanyag a metilezetlen termék nyomait visszatartja. Az alumíniumoxi­dot 500 rrű benzollal utánamossuk és az egyesí­tett benzolos oldatot bepáraljuk. A maradékként kapott nyers l-«ietil-2-benzoil-3-[2-(l-pirrolidi-6

Next

/
Oldalképek
Tartalom