158810. lajstromszámú szabadalom • Eljárás többszörösen halogénezett fenolok és fenol-homológok többértékű alkoholokkal képzett éterszármazékainak előállítására

3 158810 4 l-klór-2,2-dimentilolbután, CH^ l-klór-2,2,2-trimetilol-etán CH2 C1 -C (CH 2 OH) : , . CHtGH l-klór-3,3,3-trimetilol-propán CH2 C1—CH 2 —C . (CH 2 OH) ;! , stb. A reakció elősegítése céljából használt fém­oxidként, fémhidroxidként vagy fémoxihidro­xidként magnéziumoxidot, magnéziumhidroxi­dot, ólomoxidot, antimonoxidot, alumíniumoxid­hidroxidot vagy alumíniumoxidot alkalmazunk, éspedig a reakciókomponensek súlyára 0,001—5 súly%-nyi mennyiségben. A reakció közegeként vizet, alkoholt, dioxánt, ciklohexanont, ciklohe­xanolt választunk. A találmány szerinti éterszármazékokat a kö­vetkezőképpen készítjük el: A többszörösen halogénezett fenol vagy fenol­homológok egyik alkálifémsójának vizes és/vagy dioxános oldatát a megfelelő halohidrinnel 2—3 órát 20—100 C°-on reagáltatjuk fémoxid jelen­létében. Az éterszármazék szilárd porszerű csa­padék alakjában elkülönül. Dioxán reakciókö­zeg alkalmazása esetén a késztermék tökéletes kiválását víz hozzáadásával elősegítjük. Ezután a képződött éterszármazékot a reakció mellék­termékeként keletkezett sótól és az oldószertől elkülönítjük, ezt követően pedig 60—120 C°-on megszárítjuk. A többszörösen halogénezett fenol vagy fenol­homológ 1 mólnyi mennyiségére a halohidrin­ből legfeljebb másfél mól felesleget használunk. Az alábbi példák a találmány szerinti éter­származékok elkészítését szemléltetik: 1. példa 231 g tetraklórfenolt (1 mól) oldunk 800 g vízben és 200 g dioxánban 44 g NaOH (1,1 mól) segítségével. Az így kapott tetraklórfenolnát­rium oldathoz állandó keverés közben 50—60 C° hőmérséklet között hozzáadunk 166 g (1,2 mól) l-klór-2,2-dimetilolpropánt és 0,2 g magnézium­oxidot. A reakcióelegyet 1 óra leforgása alatt egyen­letes tempóban 95—100 C°-ra melegítjük és e hőfokon tartjuk még 1 óra hosszat. Az éterszár­mazék l-(tetraklór-fenoxi)-2,2-dimetilolpropán krémesfehér csapadék alakjában kiválik. Vízzel kloridmentesre mossuk, majd szűrjük és szárítjuk. 320 g l-(tetraklór-fenoxi)-2,2-dime­tilol-propánt kapunk, amelynek klórtartalma 42,9%, hidroxilszáma 330. CHOH / \ OH2 C — CH2OH „ \ CHL >C1 / 2. példa 266,5 g pentaklórfenolt (1 mól) oldunk 800 g vízben 44 g (1,1 mól) NaOH segítségével. Ekkor pentaklórfenolnátrium vizes oldata keletkezik. E vizes oldathoz állandó keverés közben 30— 40 C° hőmérsékleten hozzáadunk 121,5 g glice­rin-a-monoklórhidrint és 1 g Al(OH):! -t, majd 1,5 óra leforgása alatt egyenletesen 95—100 C° hőmérsékletre emeljük a hőfokot, s e hőfokon tartjuk 1 óra hosszat. A keletkezett l-(penta­kórfenoxi)-2,3-dioxipropán fehér kristályos csa­padék alakjában kiválik. Vízzel kloridmentesre mossuk, majd szűrjük és szárítjuk. 335 g l-(pen­taklórfenoxi)-2,3-dioxi-propánt kapunk, a kiter­melés 97,5%-os, a termék klórtartalma 52,5%, hidroxilszáma 325, olvadáspont 135 C°. Az előbbihez hasonlóképpen járunk el, csak a glicerin-a-monoklórhidrin helyett glicerin-/?­monoklcrhidrint használunk. A kapott termék 2-(pentakiórf enoxi)-l ,3-dioxi-propán, amelynek két primer hidroxilcsoportja van. 3. példa 266,5 g pentaklórfenolt (1 mól) oldunk 800 g vízben 116 g (1,1 mól) NA2CO3 segítségével. A keletkezett pentaklórfenolnátrium oldathoz ál­landó keverés közben hozzáadunk 130 g epi­klórhidrint (l-klór-propilénoxid-2,3) 60 C° hő­mérsékleten. Egy óra leforgása alatt 95—100 C°-ra emeljük az elegy hőfokát, s e hőfokon tartjuk még egy óra hosszat. A keletkezett pen­taklórfenilglicidiléter [l-(pentaklórfenoxi)-pro­pilén-oxi-2,3] krémesfehér kristályos csapadék alakjában kiválik. Vízzel kloridmentesre mos­suk, szűrjük, majd 60—100 C°-on megszárítjuk. A kapott termék súlya 271 g, a kitermelés 83,5 %-os, klórtartalma 54,5%, epoxi-ekvivalens 330, olvadáspont 108 C°. Az előbbihez hasonlóképpen járunk el, csak 102 g epiklórhidrint használunk és ezzel egyidő­ben 1,5 g antimonoxidot is hozzáadunk a reak­cióelegyhez. Ekkor 307 g pentaklór-fenilglicidil­étert kapunk, a kitermelés 95,5%-os. A termék klórtartalma 54,8%, epoxi-ekvivalens 325, olva­dáspont 110 C°. 4. példa 266,5 g pentaklórfenolt (1 mól) oldunk 800 g vízben 44 g (1,1 mól) NaOH segítségével. Erőtel­jes keverés közben hozzáadunk 400 g ciklohexa­nolt, majd 200 g l-klór-3,3,3-trimetilolpropánt és 1,8 g antimonoxidot 40—50 C° hőmérsékleten. 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom