158794. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektróda bevonat és elektróda előállítására

Filmképző féméken olyan fémeket értünk, amelyeket elektrolitlban lanódként kapcsolva felületükön oxidbevonat alakul ki, amely az alatta levő fémet oly módon zárja el, hogy gyakorlatilag néhány perc Után az áram át- 5 folyását megszünteti. Nem filmképző vezetőn olyan vezetőket értünk, amelyeket elektrolitban anódként kapcsolva azok az áram vezetését az elektrolitba illetve abból kifelé gyakorlatilag veszteség nél- 10 kül továbbra is folytatják. A következőkben a találmányt részletesebben leírjuk a mellékelt ábrák segítségével, amelyek közül 15 az 1. ábra a találmány szerinti elektród keresztmetszetét ábrázolja, és a 2, ábra olyan grafikon, amely az eddig használt elektródok teljesítőképességét a találmány szerinti elektródéval hasonlítja össze. 20 Amint az ábrán látható, a találmány szerinti elektród egy alapból vagy magból (ilű) és a rajta levő bevonatból, (1,1) áll, és ez a két alkotó ebben a leírásban később részletesen ismertetett anyagokból épül fel. 25 Amint a rajzból kitűnik, az elektród egyszerű négyszögletes formájú, de érthető, hogy az elektród alakja nem korlátozódik erre a kiviteli formára, hanem lehet bármilyen az ele'kt- g0 rolizáló készülékhez, amelyben az elektródot alkalmazzak, megfelelő formájú. Ezenkívül a tetején egy egyszerű nyílás (12) látható a vezető csatlakoztatása céljaiból, de ez a rész nem képezi a találmány tárgyát, és szükség esetén ._,,. megváltoztatható. A találmány szerinti elektród alapja vagy magja olyan vezető anyagiból áll, amely legalább a külső oldalán ellenáll annak az elekt- .„ rolitnak, amelyben használjuk. Ily módon pl. az alap állhat bármely filmképző fémből, mint pl. alumíniumból, tantálból, titánból, cirkóniumból, bizmutból, wolfriarniból, nióbiuraból, vagy a felsorolt fémek közül kettőből vagy többől készült ötvözetből. Más vezető anyagokat is használhatunk azonban, amelyeket az elektrolit és annak disszociójából származó termékek nem támadnak meg. Megfelelő elektrolitokiban használhatunk pl. vasat, nikkelt vagy ólmot, valamint nem fémes vezető anyagokat, pl. grafitot. A (lil) bevonat lényeges vonása, hogy olyan kevert kristályos anyagként viselkedik, amely az előzőekben felsorolt egy vagy több filmképző anyag egy vagy több oxidját, előnyösen több mint 50 mól% ilyen oxidot, vagy oxidokat, tartalmaz. Kevert kristályos anyagon általában azt értjük, hogy a filmképző fém oxidjának molekularácsát a bevonatot képező másik anyag molekularácsa átfonja. Ilyen szerkezet különböző módokon érhető el, ezek közül néhányat a találmány szerinti elektród gyártási eljárásaival kapcsolatiban á következőkben leírunk, ezek azonban a találmány oltalmi körét nein korlátozzák. 65 4 A keverékben levő másik anyag egy vagy több nem filmképző vezetőiből áll. Ez a másik anyag a fém és a fémoxid vagy két fém vagy a fém és egy másik fém oxidjának keverékéből vagy vezetők és oxidok más permutációiból és kombinációiból állhat. A vezetők előnyösen a következő csoport egyik tagjából: arany, ezüst, platiria, palládium, iridium, ruténium, ozmium, ródium, vas, nikkel, króm, réz, ólom, mlangán, és ezek oxidjaiból grafitból, niitridekből, karbidokból és szulfidokból állnak. A bevonatnak a találmány szerint nem kell takarnia az elektródnak az elektrolitba bemiártandó teljes felületét. Megállapított tény, hogy a bevonatnak a bemerített zónának csupán 2%>-át kell takarnia, és az elektród még mindig hatásosan és eredményesen működik. Számos módszer áll rendelkezésre ahhoz, hogy az alapon a bevonatot a kevert kristályos anyag előállítása céljából, létrehozzuk. Az egyik legegyszerűbb módja ennek a filmképző fém oxidjának a bevonatot képező keverék másik anyagával együtt történő kicsapásáfoól áll. Az együttes kicsiapás kémiai, termikus, elektromos módszerrel vagy e módszerek kombináció jávai hajtható végre. Ilyen együttes kicsapás végrehajtásának egyik módja abban áll, hogy olyan oldatot készítünk, amely olyan anyagokat, amelyből a filmképző fém egy vagy több oxidja kicsapható, továbbá olyan anyagokat, amelyekből a nem filmképző vezetők kicsaphatok, tartalmaz, és ezután úgy kezeljük az oldatokat, hogy a filmképző fém oxidja vagy oxidjai a nem filmképző típusú vezetőkikel együtt csapódjanak ki. Az oldat kezelésének egyik módja az oldószer elpárologtatása, majd ezt követőleg a keverék kristályok hőhatásra történő kialakítása, ebiben az esetben ha az oldatot először pl. ecseteléssel, bemártással vagy szórással a bevonandó elektród felületére felvisszük, akkor az együtt kicsapódott keverek az elektród felületén hátramarad. Adott esetiben az oldat savasságát beállíthatjuk úgy, hogy a keveréket képező anyagok szuszpenzió formájában kicsapódnak, majd ezután az elektród bevonandó részét a szuszpenzióba bemárthatjuk, és az anyagoknak az elektródra történő rácsaipfása céljából elektnoforézist hajtunk végre. Ezt a módszert előnyösen zsugorítással folytatjuk, hogy a leválasztott keveréknek az elektród mag-anyagához való tapadását elősegítsük. A kevert kristályos anyag kialakításához szükséges anyagok együttes lecsapásának különleges módszere áfaban áll, hogy olyan oldatot készítünk, amely oldószerből és a filmképző fém oldható vegyületéiből Vagy vegyületeiből áll, amely az oldószer elpárologtatásakior kicsapódik, valamint a nem filmképző vezető oldható vegyületéből vagy vegyületeiből, amely az oldószer elpárologtatásakor ugyancsak kicsapódik. Az oldatot az elektród alap bevonandó felületére felvisszük, és az így bevont alapot egyszer vagy többször, előnyösen több alkalommal, nem redukáló atmoszférában hevítjük. 2