158794. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektróda bevonat és elektróda előállítására

5 Adott esetben az oldószerben levő csupán egyik anyagot kell elpárologtatni, azaz azt a vegyületet amelyből a filmképző anyag oxidja leválasztható, vagy azt a vegyületet, amelyből a nem fiknlképző vezető leválasztható, a másik 5 vegyület vagy vegyületek oldatban maradnak. Az ezután következő kezelések megegyeznek azzal az esettel, mikor minden anyag oldott állapotban van. 10 Az elektród elkészítésének másik módja az úgynevezett válkuuimszórásos technológia alkalmazása, amelyben az alapot vákuumba helyezve katódként kapcsoljuk, és anódként egy vagy több filmképző fémet helyezünk a vákuumba 15 elektrolitikusan nem filmképző fémből vagy oxidjából készült anóddal együtt vagy elektrolitikusan nem filmképző fémekből vagy oxidjaikból készült anóddal együtt, majd a szóró áramot az anódon és katódön átvezetjük oly 20 módon, hogy az elektrolitikusan fdknképző oxid vagy oxidok az elektrolitikusan nem filmképző fémmel vagy fémekkel vagy azok oxidjával vagy oxidjaival együtt a katódra szóródjon. 25 A találmány szerinti elektród elkészítésének még további módjia az elektrolízis felhasználásából áll. Az elektród alapját olyan elektrolitba mártjuk, amely egy vagy több fiimképző fém sójának vagy más vegyületének oldatéból 30 áll, az oldatból az oxid vagy oxidok az oldat elefctrolizálásiakor együttesen az elektródra kicsapódnak. Az oldat a nem fiimképző fém vagy fémek vagy ilyen fémek oxidjátíák vagy oxidjainak oldható vegyületét is tartalmazza, ame- 35 lyek az elektrolízis közben ugyancsak kicsapódnak. Az elektrolízist az elektródon átvezetett váltákozóárammal, vagy az elektródot anódként használva és azon egyenáramot átboesátva, lehet végrehajtani. 40 Általában azt mondhatjuk, hogy a találmány szerinti oxidkeverékek előállítását a termikus úton levegőben történő hevítéssel lehet végrehajtani, de néhány esetben jó hatású, ha a hőkezelést csökkentett nyomáson vagy nagyobb 45 nyomáson hajtjuk végre. A fűtést ellenállásfűtéssel vagy nagy frekvenciás fűtéssel végezhetjük. Ha a keverékéket elektrolitikusan visszük fel, legcélszerűbb azt anódc-s körülményék között, 50 és előnyösen oly módon végrehajtani, hogy az alapra a fémek egy vagy tölbb hidroxidját viszszük fel, majd ezeket a hidroxidokat ionmentes vízben történő forralással vagy hevítéssel zárjuk le. 55 Általában azt mondhatjuk, hogy a kiindulási anyagok olyan fémek sói, amelyek termikusan a kívánt oxidokká alakulnak át. A savmaradékot előnyösen úgy választjuk meg, hogy a só 400—1200 C° közötti hőmérsékleten oxiddá ala- go kuljon át. Előnyösen illékony savak, pl. HCl,' HBr vagy ecetsav, savmaradékát alkalmazzuk. A találmány szerinti elektród alkalmazásának módja a szakmában jártasak részére könynyen belátható. A legtöbb felhasználás céljára 65 6 az elektródot az elektrolizáló készülékben anódként helyezzük el, és az elektrolízist a szokásos módon és a szokásos körülmények között hajtjuk végre, az elektrolízis termékét vagy termékeit a szdkásos módom nyerjük ki, vagy a tisztított elektrolitot kívánság esetén visszanyerjük. Az elektród ily módon történő felhasználására példaképpen a következő folyamatokat említjük meg: sóoldatok elektrolízise higanyos vagy diafragmas cellákban klór vagy alkálifémek előállítása céljából, klórátok, hipokloritck és perszulfátok és perborátok elektrolitikus előállítása szerves vegyületek, pl. folyékony vagy gáz alakú szénhidrogének, mint propilén, és etilén elektrolitikus oxidációja, fémek elektrolitikus leválasztása, víz sómentesítése, víz sterilizálása, valamint a tüzelőanyag cellák. Az elektród ezenkívül katódos védő rendszerekben anódként és bipoláris cellákban katódként kitűnően alkalmazható. Mint már korábban megmagyaráztuk a kevert kristályos bevonat előállítása az a különleges jellemző vonás, amely a találmány szerinti elektród kiemelkedő teljesítőképességét okozza. Annak a feltételnek a fontosságát, hogy a bevonatnak kevert kristályos anyagnak és nem csupán a két oxid keverékének kell lennie, számos példán bemutathatjuk. A vasoxid szobahőmérsékleten sósavra rendkívül érzékeny, számos titánoxid is hasonlóan viselkedik. Ennek ellenére azt tapasztaltuk, hogy ha vasoxid és titánoxid együtt kicsapott keverékét visszük fel a vezető anyagból álló alapra, akkor szobahőmérsékleten sósav csalk nagyon kis mértékben támadja meg. Hasonlóképpen titán alapra felvitt ruténiumoxid bevonat anódként kapcsolva alkáli fémlkorid elektrölízisíben, amely anód a higanyos cellában képződő amalgámmal érintkezik, hosszabb ideig tartó elektrolízis után vastagságából veszít, mert az amalgám redukáló tulajdonságai miatt a ruténiumoxidot fém ruténiumniá alakítja át, és a fém ruténium a titanium felületéről, mivel az elektrolittal szemben nem ellenálló, könnyen az amalgámba leoldódik. Együtt kicsapott titánoxidból és ruténiumoxidból álló keverékoxidok azonban ilyen amalgámmal érintkezve, annak ellenállnak, mert ezek az oxidok keverék kristály formájában nem redukálódnak, és ezért az amalgámban vagy a képződő klórban nem oldódnak fel. Meg kell jegyezzük, hogy a keverék kristályok, amelyeiket a találmány szerinti elektródokra felviszünk, teljesen különböznek azoktól, amelyeiket, pl. a szilárd nemes fémek levegőn való hevítésekor, vagy akkor kapunk, ha ezeket diszkiontinüális rétegekben finoman elosztott formában egymásra vagy más fémekre ráhelyezzük. Általánosan azt mondhatjuk, hogy szilárd fémek oxidálása csupán hevítéssel rendkívül nehéz, ós bár finom eloszlású nemes fémek oxidálhatók, az ilyen oxidok adhéziója az alaphoz gyákrian nagyon csekély. Az elektrolitikus oxidáció szintén nagyon nehéz, és ezenkívül az ily módon készített rétegek adhéziója 3