158724. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-4-tiazolil-benzimidazol-származékok előállítására

158724 10 oldódott 0,105 mól klórhangyasavizopropilésztart csepegtetünk az oldathoz egy óra alatt. A reakcióelegyat 0 és 5 C° közötti hőmérsékleten 5 órán át keverjük, azután szűrjük. A terméket kétszer 10 ml hideg vízzel mossuk és leve- 5 gőn szárítjuk. A nyers terméket oxigénmentesített vízből átkristályosítva tiszta N-izopropoxi_ karbonil-pHÍeniléndiamint kapunk. B. Megismételjük az 1. A. példa szerinti el- 10 járást azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként para-ífaniléndiamimt és benzoilkloiridot használunk. Az 1. A. példáiban említett reakciókörülményeket és műveletelkat alkalmaz- ^ va tiszta N-benzoil-p-feniléndiamint kapunk. 15 C. Megismételjük az 1. A. példa szerinti eljárást, azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagiként meta-feniléndiamint és para-fluorbenzailikloiidoit, bázisként pedig káliumhidro- 20 génlkatrbonátot használunk. Az 1. A. példa reakciókörülményei között és az ott említett műveleti lépésekkel tiszta N-fp-tfluorbenzioilj-m-feniléndiamint kapunk. 25 2. példa: Amidinképzés A. 0,1 mól metiltiazolil-4-karboximidát4iidro- •& klorid és 0,1 mól 1. A. példa szerinti N-izopiropoxikairboinil-pHfeniliéindianiin keverékét 50 ml étanolba töltjük és 18 órán át keverjük szobahőmérsékleten. A kristályos terméket kiszűrjük, etanollal mossuk és vákuumban súly állán- 35 dóságig szárítjuk. A nyers terméket etanol'ból és éterből áitkristályosítva tiszta N-izop;ropoxi-karboinil-IN'-l^tiazol-e-iminokarbanilJ-jp-fenilendiamin-hidrolkloridot kapunk. B. A 2. A. példa szerinti módon járunk el 40 azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként az 1. B. példa szerinti N-benzöil-p-feniléndiamánt, tiaaolHreagemsként pedig a tiazol-4--karbonsav amMinjéntek ihidrokloridját használjuk. A reakció termékeként NJ

benzöil-N'- 45 -(tiazol^-iniinakarboiiilJ-p-iferiiiléndiamin-Jiidroklaridüt kapunk. C. Megismételjük a 2. A. példa szerinti eljárást, azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagiként 1. C. példa szerinti N-pwfluo'rben- 50 zoü-rnnfeniléndiaminit és 4-eianotiazolt haszna-. lu:nk. A reakció termékeként tiszta N-p-fluor-benzo:il-lN'H(tiazol-4-im.,

inokarboinil)-im-ifeniléndiarriint kapunk. 55 3. példa: NyN'-diszubsztituált amidin képzése A. 04 mól 2. A. példa szerinti N-izopropoxi- 60 karbanilHN'-|(;tiazol-!4^iiniinokaribonil)-p-feraléndiamin-hidroklorid 200 ml víz és 200 ml metilénikloirid keverékével készített oldatát és 35,1 ml 2,85 móHs nátmumhipolklorit oldatot (0,1 mól) negyed órán át keverünk szofoalhőmérsék- 55 léten. A szerves fázis elkülönítése után a vizes fázist kétszer 50 ml metilénkloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat nátriuimszulfáton szárítjuk, szűrjük és a szűrletet desztillációval kis térfogatra töményítjüik be. A peitroléter hozzáadására kristályos alakban kivált terméket kiszűrjük, petroléterrel mossuk és levegőn szárítjuk. A nyersterméket ótilacetátból átkristályosiítva tiszta N-izopropoxitután%ioé -áőnójük :g bo SINRDL UGMF=Y !karborjlílHN'-|(ti!azol-44tlór:imindka!rbQ:n;tl)-p-fieniléndiamint kapunk. B. Megismételjük a 3. A. példa szerinti eljárást, azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként a 2. B. példa szerint előállítót;t N-benzoilHN'-iítiazol-Ji-^iminokarbonilJ^p-feniléndiaimin-ihíidroiklaridcít és nátriumhipoklorit helyeit p-toluoilszulifoinilklaridot és egyenértékű msnynyiségű nátriumhidroigénlkarbonátoit használunk. A reakció termékeként tiszta NJ

benzo:il-iN'-(tiazol-4-p-toluolszulforáliminJokarboinil)-p-feniléndiamint kapunk. C. Megismételjük a 3. A. példa szerinti eljárást, azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként a 2. C. példa szerint előállított N-(p-ifluoinben2öil)-N'^(;tiazol-4-imin!okairbonil)-m-feniléndia'mint, reagehslként pedig meténszulfanilkloridot használunk. A reakció termékeként tiszta N-í(pHfluorbenzoil)-iN'H(t;iazol-4-me-r tánszultfoniliminokiarbonilj^m^feniléndiaminit kapunk. 4. példa: 04 mól 3. A. példa szerinti N-izoprapoxikai"bonil-'N'H(tiiazol-j4-tklórimindkarban:il)-ip-feniléndiamin 250 ml 50%-os vizes izopropanollal készített szuszpenzió jahoz hozzáadjuk 0,105 mól nátriumhidroxid 10 ml vízzel készített oldatát. A keveréket negyed órán át forraljuk, azután 25 C°-ra hűtjük le, majd pH-ját híg sósavval 6-ra állítjuk. A keveréket vákuumdesztillációv,al eredeti térfogatának felére pároljuk be, azután szűrjük. A szilárd terméket háromszor 50 ml vízzel mossuk, azután 5 Hg mm nyomáson 50 C°~on súlyállandóságig szárítjuk. A nyersterméket 50%-os vizes metanolból átkristályosiítva tiszta 2-i(4-tiazolil)-í5(i6)-izopropoxikarbomlamino-ibenzimidazolt kapunk. Olvadáspontja 240—1242 C°. 5. példa: 0,1 mól 3. B. példa szerinti N-be:nzoil^N'-(tiazol-4-jp-itoluolszulfO'nilimmioitoa!ribionil)^p-ifamléndiamin 2150 ml 50%-JQS vizes aoetonnál készített szuszpenzió jához hozzáadjuk 0405 mól kalciumhidroxid 10 ,ml Vízzel készített, oldatát. A keveréket negyed órán át forraljuk, azután lehűtjük 215 C°-ria, majd pH^ját híg sósavval 6-ra állítjuk be. A keveréket vákuumdesatillációv^al eredeti térfogatának felére töményístjük be, azután szűrjük. A szilárd terméket háromszor 50 ml vízzel mossuk, azután 5 Hgmm nyomáson 50 C°-on súlyállandóságig szárítjuk. A 5