158724. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-4-tiazolil-benzimidazol-származékok előállítására

158724 11 12 nyers terméket 50%-os vizes metanolból át­kristályosíitiva tiszta 2-(4-tiazolil)^5(6)-tbsnzoii­ajmino-benzimidazolt kapunk. Olvadáspontja 248—249 C°. 6. példa: Az említett példával azonos reakciókörülmé­nyeket és műveleti lépéseket alkalmazva tiszta 2^(4-tiazolil)45:(l 8)-p-tfluorbenzoilaimino)-benzimid­azolt kapunk. Olvadáspontja 279—280 C°. 10. példa: Szabadalmi igénypontok: •1. Eljárás az (I) általános képletű 2-(4-tia­zolil)-benzimidazol-származékok előállítására — ahol R rövidszénlánoú alkoxi-csoportot, fenil­vagy p-fluorfenil-csoportot jelent és az O R—C—iNH-csoport a molekula 5(6)-helyzetében kapcsolódik — azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű vegyületet, ahol R jelentése a fenti és X halogént, alkilszulfonil- vagy aril­szulfonil-csopartot Vagy hidrogént jelent a) ha X halogént, alkilszulfonil- vagy aril­szulfonil-csoportot jelent, egy szervetlen vagy szerves bázissal vagy egy szabad gyökös ini_ ciátorral reagáltatunk, vagy b) ha X hidrogént jelent, egy oxidálószerrel reagáltatunk, és mindkét esetben a kapott ter­méket elkülönítjük. 0,il mól 3. C. példa szerinti N-p-fluorbenzoil­-N '-{tiazo'l -4- mert ánszulfonilimi n ökar bonil) -m­-feniléndiamin 300 ml benzollal készített szusz- ^ penziójához 0,105 mól nátriumhidridet adunk. A keveréket fél órán át forraljuk, azután 25 C0 -ra hűtjük le, majd pH-ját híg sósavval 6-ra állítjuk be. A keveréket vákuumdesztillációval eredeti térfogatának felére töményítjük be, az- 15 után hideg vízbe öntjük majd szűrjük. A szi­lárd terméket háromszor 50 ml vízzel mossuk, azután 5 Hgmm nyomáson 50 C°-on súlyállan­dóságig szárítjuk. A nyers termiéket 50%-os vizes metanolból átkristályosítva tiszta 2->(4- 20 -táaaolil)-J5(6)-(p-iflu:arbenzoiliam:inio)-benzimid­azolt kapunk. Olvadáspontja 279—280 C°. 7. példa: 25 0,1 mól 3. A. példa szerinti N-izopropoxikar­bonil-N%(tiazol-4-)klóri minők arbonil)-p-fenilén­diamin 250 ml 50%-os izopropanollal készített szuszpenzióját 0,001 mól benzoilperoxid jelen­létében 60 C°-ra melegítjük. A keveréket fél órán át forraljuk, azután 25 C0 -ira hűtjük le, majd vákuumdesztillációval eredeti térfogatá­nak felére töményítjük be, végül szűrjük. A szilárd terméket háromszor 50 ml vízzel mos­suk, és 50 C°-on 5 Hgmm nyomáson súly ál­landóságig szárítjuk. A nyers terméket 50%-os *• vizes metanolból átkristályosítva tiszta 2-(4--tiiazolil)-i5(6)-izopropoxikarbönilamino-be! nz­imidazolt kapurik. Olvadáspontja 240—242 C°. 8. példa: Megismételjük a 7. példa szerinti reakciót, az­zal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként a 3. B. példa szerint előállított N-benzoil-iN'­-(tiazolJ 4-toluolszulfoniliminakarbanil)-p-feni­léndiamint használunk és a reakciót 75 C° hő­mérsékleten hajtjük végre, a reakcióelegyet 200 Angstrom hullámhosszúságú ultraibolya fénnyel besugározva. A feldolgozást az emlí­tett példa szerint végezve tiszta 2-(4~tiazolil)­_5(ß)-benzoilamino-benzimidazolt kapunk. Olva­dáspontja 248^249 C°. 9. példa: Megismételjük a 7. példa szerinti reakciót, az­zal^ a különbséggel, hogy kiindulási anyag­ként a 3. C. példa szerint előállított N-i(p~fluor- 60 benzoi^-sN-iitiazol^-kloriminokarbonilJ-m-feni­léndiamint használunk és a reakciót vizes me­tanolban és 0,001 mól vasi(II)lklorid mint sza­badgyökos iniciátor jelenlétében hajtjuk végre. 55 0,1 mól 3. C. példa szerinti N-p-fluorbenzoil­-N '-{tiazo'1-4- mert ánszulfonilimi n ökar bonil) -m­-feniléndiamin 300 ml benzollal készített szusz­penziójához 0,105 mól nátriumhidridet adunk. A keveréket fél órán át forraljuk, azután 25 C°-r!a hűtjük le, majd pH-ját híg sósavval 6-ra állítjuk be. A keveréket vákuumdesztillációval eredeti térfogatának felére töményítjük be, az­után hideg vízbe öntjük majd szűrjük. A szi­lárd terméket háromszor 50 ml vízzel mossuk, azután 5 Hgmm nyomáson 50 C°-on súlyállan­dóságig szárítjuk. A nyers termiéket 50%-os vizes metanolból átkristályosítva tiszta 2-"(4--táazolil)-J5(6)-(p-iflu:arbenzoiliam:inio)-benzimid­azolt kapunk. Olvadáspontja 279—280 C°. 7. példa: 0,1 mól 3. A. példa szerinti N-izopropoxikar­bonil-N%(tiazol-4-tklóri minőkarhonil)-p-fenilén­diamin 250 ml 50%-os izopropanollal készített szuszpenzióját 0,001 mól benzoilperoxid jelen­létében 60 C°-ra melegítjük. A keveréket fél órán át forraljuk, azután 25 C0 -ira hűtjük le, majd vákuumdesztillációval eredeti térfogatá­nak felére töményítjük be, végül szűrjük. A szilárd terméket háromszor 50 ml vízzel mos­suk, és 50 C°-on 5 Hgmm nyomáson súly ál­landóságig szárítjuk. A nyers terméket 50%-os vizes metanolból átkristályosítva tiszta 2-(4--tiiazolil)-i5(6)-izopropoxikarbönilamino-be! nz­imidazolt kapurik. Olvadáspontja 240—242 C°. 8. példa: A. 0,1 mól 2. A. példa szerinti N-izopropoxi­ka:rbonilHN'-i(tiazol-j 44mdnókarbonil)^p-feni l lén-1) diamin bázis 0,i5 mól frissen készített mangán­dioxid ós 150 ml benzol szuszpenzióját 6 órán át forraljuk. Az oldhatatlan anyagot kiszűrjük, azután 200 ml forró metanollal újra szuszpen­dáljuk. A szilárd anyagot kiszűrjük, a szűrle-15 tet azonos térfogatú vízzel hígítjuk. A meta­nolt vákuumdesztillációval eltávolítjuk, és a vizes szuszpenziót 0 C°-ra hűtjük le, majd szűrjük. A szilárd terméket vízzel mossuk, megszárítjuk és izopropanolból átkristályosít-20 juik. Tiszta 2-(4rtiazolil)-5:(6)-izopropoxikarbo­nilamino-ibenzimidazolt kapuink. Olvadáspontja 240—242 C°. B. Megismételjük a 10. A. példa szerinti el­járást, azzal a különbséggel, hogy kiindulási 25 anyagként a 2. C. példa szerint előállított N­-(p-fluarbenzoilJ-N'^tiazol^-iminokarbonilJ-m­-feniléndiamin bázist, oxidálószerként ólomtet­raacetátot és oldószerként toluolt használunk. Az említett példával azonos reakció'körülmé­nyéket és műveleti lépéseket alkalmazva tiszta 2H(4-tiazolil)-.5(:6)-i(!p>-fluo;rbenzoiilamino)-benz­imidazolt kapunk. Olvadáspontja 279—280 C°. Az előbbi példák szerint előállított termékek savakkal illetve aminokkal képezett sóit a sza­bad bázisokat egy savval vagy amiinnal reagál­tatva készítjük el. Így például egy hidrokloridot oly módon állítunk elő, hogy a bázist egy ol­dószerben, mint aeetonban oldjuk és tömény sósavat adunk hozzá. A hidroklorid kristályo­sodik és szűréssel elkülöníthető. 13 15 20 25 33 35 40 45 50 55 60 I?

Next

/
Oldalképek
Tartalom