158665. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réteges műfatermék előállítására

o 158665 4 nyőáru helyettesíthetőségét. A természetes fenyőfa felhasználása tehát még ma is széleskörű,, főként azon a területen, ahol a szerkezeti elemként szolgáló lemezek sokirányú, ösz. szetett igénybevételnek vannak kitéve. Ilyen felhasználási területek pl. vasúti vagonok oldalfalai, homlokfalai, tetőborítása, padlózata, konténerek és szállítótartályok, építőipari zsaluzó táblák, ahol a mechanikai szilárdság, időjárásállóság és vízállósági követelmények igen magasak, így a szerkezeti elemek gyártásánál szerkezeti elem tömegeser legyen gyártható, számottevő gazdasági tényező az is, hogy a amellett szerelési és javítási munkaigényessége csekély legyen. A változatlanul nagy mennyiségben felhasználásra kerülő fenyőfűrészáru a szerkezeti elemekké"- szemben támasztott követelményeket számos tekintetben kielégíti, de alkalmazásánál a természetes fa anizotrop tulajdonsága hátrányt jelent. Ismeretes az, hogy a természetes fa mechanikai tulajdonságai az igénybevétel és erőhatások irányától (rostokkal párhuzamos vagy azokkal merőleges igénybevétel), valamint térfogatsúlyától függően változik. Az anizotrop tulajdonság a fa elemi térfogatának három egymással szimmetrikusan merőleges sík szerkezetben rejlik és azt a tulajdonságot ortogonálanizotropiánák nevezik A használat során az azinotrop tulajdonságok kedvezőtlenek, főként szerkezeti és méretezési szempontból. A természetes fa hátránya továbbá inhomogenitásában van, szabályos formában ritkán fordul élő, ferde szálakat, ágbenövéseket tartalmaz. A sajátos szöveti felépítés és inhomogenitás miatt pl. a magasépítésben a méretezésnél 6—7-szeres biztonsággal számolnak. A szerkezeti elemként való felhasználás során a természetes fa inhomogenitása és anizotropiája szintén rendkívül kedvezőtlen tulajdonságokban mutatkozik meg, mivel a szerkezeti elemek a gyakorlatban többször ki vannak téve lökésszerű, koncentrált és nagymértékű erőbehatásnak. Ilyen hirtelen jelentkező, fokozott igénybevételre a szerkezeti elemeket általában nem méretezik, mivel a túlméretezés egyrészt súlytöbbletben jelentkezik és a hasznos terhelés rovására megy, másreszt a? építési költségeket is többszörösére növeli. Ilyen erőszakos erőbehatás során a természetes fenyőfűrészáru törést szenved, mivel azonban a természetes állapotú fa anizotrop és inhomogén, így a törés nemcsak az erőbehatás helyére korlátozódik, hanem "-zálirányhan terjed. A törés tehát nagykiterjedésű, éles, szálkás felületű. Ez a törési felület a szállított élővagy árutöherben kárt okozhat. A törés helye legtöbb esetben nam javítható és szükségessé teszi a szerkezeti elem teljes pótlását. A szerkezeti elemek gyakorlati alkalmazása során időjárási behatásoknak, .pl- változó hő-és hideghatás, napfénysugárzás és vízhatásnak vannak kitéve, emellett még koptatási igénybevétellel is számolni kell. A természetes állapotú fa 10—18% nedvességtartalmat vesz fel a környező légkörből. A 5 víz és időjárás együttes hatása a nyersfában szerkezeti változásokat idéz elő és elöregedés következik be. A természetes fa víz hatására méretváltozást is szenved és körülbelül 4%-ig terjedő relatív 10 duzzadással kell számolni. A méretváltozás a szerkezeti elem állandó mozgását idézi elő, így jórészt hozzájárul annak öregedési folyamatához, másrészt a beépített szerkezeti elemek között folytonossági hiányok lépnek fel. 15 Ismeretesek a furnérlemez tulajdonságainak javítására irányuló különféle törekvések. Pl. a 82 180 sz. magyar szabadalmi leírás szerint vékony falapok egymáshoz való ragasztásánál a lapok közé célszerűen vásznat, selyemszövetet, 20 lószőr-szövetet, fémszövetet, perforált lemezt "helyeznek el. E javasolt eljárás részben megoldja a fa külső hatásokkal szembeni ellenálló képességének növelését, valamint a perforált falemez 25 alkalmazása esetén javítókig hat a falapok (furnérok), és így a rétegelt lemezek anizotrop és inhomogén tulajdonságára. Az említett különféle rétegek alkalmazása 30 nem szünteti meg a, természetes fa különböző hátrányos tulajdonságait, mivel az ilyen rétegfelépítés esetén is a meghatározó, a fő alkotó: a fa. Ilyen hátrányos tulajdonságok: anizotrópia, inhomogenitás, nedvességfelvétel, méret-35 változás stb. Az időjárási behatások csökkentésére a fából készült szerkezeti elemeket festékbevonatokkal is védik. A legjobb festékbevonatok el-40 öregedése is a nagy igénybevétel miatt csak rövid élettartamú, így a festékbevonatokat gyakran szükséges felújítani. A fenyőfűrészáru szerkezeti elemként való felhasználásánál további hátrányt jelent, hogy a feldolgozásnál 45 kb. 25—30% gyártási hulladék képződik a kész kereskedelmi szabványárura számítva, ezenkívül a feldolgozás és beépítési munkaigény is magas. Szalagszerű szerelési technológia a természetes fenyőfűrészáru felhasználásánál nem 50 valósítható meg, jóllehet ilyen ipari igény fennáll. A találmány kidolgozásánál azt a feladatot tűztük ki, hogy a farostlemez és/vagy forgácslemez felhasználási területét kiszélesítve, a természetes faanyag kedvező tulajdonságait megközelítő, illetve ennél minőségileg jobb réteges műfatermék gyártását oldjuk meg. A találmány szerinti eljárás réteges műfatermék előállítására farost- és/vagy forgácslemezből, műgyanta felhasználásával azzal jellemezhető, hogy farost- és/vagy forgácslemezeket több rétegben térhálósítható műgyanták felhasználásával akként illesztünk össze, hogy fib a műgyantából réteget képezünk, szükség sze-2