158620. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikrokapszulák előállítására
ISÖÖBO 6 jük. A félsorolt anyagok közül a zselatin felhasználásaival különösen jó eredményeket érhetünk el, a savval vagy lúggal előkezelt zselatin hasonló hatást biztosít. 5 A gélesédésre hajlamos hidrofil anyagokat a teljes elegy hűtésre bekövetkező gélesedését biztosító, vagy . azt meghaladó mennyiségben adhatjuk a vizes rendszerhez. Ezt a lépést a 2. lépésben képződő emulzió vagy szuszpenzió io gélesedési pontja fölötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A 3. lépésiben a 2. lépés szerint előállított vizes emulzióhoz vagy szusz.psnzióhoz felület- 15 aktív anyagot adunk. A találmány szerinti eljárásban pl. az alábbi felületaktív anyagokat alkalmazhatjuk: anionos • felületaktív anyagok, így hosszabb szénláncú zsírsavak alkáliifémsói, hosszabb szénláncú al- 20 koholok kénsavésztersói, hosszabb szénláncú zsírsavak észterei, hosszabb szénláncú zsírsav-alkilolamidok, hosszabb szénláncú alkil-, alkilaril-, alkilezett zsírsavamid- és zsírsavészter-szulfonátok, hosszabb szénláncú alkil-foszfor- 35 savészterek, kationos felületaktív anyagok, így hosszabb szénláncú alkil-vegyületek aminsói, kvaterner ammóniumsók és piridiniumsók, továbbá amfoter felületaktív anyagok, pL amino-csoportot és karboxil-csoportot, vagy amino- -0Q -csoportot és szulfát- vagy szulfon-csoportot tartalmazó vegyületek. A nemionos felületaktív anyagok pl. a következők lehetnek: polioxietilén-alkiléterek, 35 ipolioxietiléa-alkilfenoléterek, formaldehid és polioxietilén-alkilfenolok kondenzációs termékei, polioxietilén-zsírsavészterek, polioxietilén-álkilamidok, álkilolamidök, polioxietilén-alkilaminok, polioxietilén-lanolinalkohol, polihidroxilos ^0 alkoholok zsírsavészterei, pl. etilénglikol, prppilénglikol, glicerin, szukróz, szorbit vagy anhidridjeik zsírsavészterei, az említett polihidroxilos alkoholok vagy anhidridjeik zsírsavésztereinek polioxietilén-származékai, természetes , olajok, zsírok és viaszok, pl. ricinusolaj, hidrogénezett ricinusolaj, lanolin vagy méhviasz polioxietilén-származékai, ún. tömbpolimer-termékek, pl. Plurocin vagy Tetronic. A felületaktív anyagokat nem szükséges feldolgozni, 5 _ mert diszpergált állapotban alkalmazva is kitűnő eredményeket érhetünk el. A felhasznált felületaktív anyag mennyisége a felületaktív anyag fajtájától és a mikrokapszulák megkívánt méretétől függően változik, általában a szuszpenzió vágy emulzió súlyára számított 0,1—10% mennyiségű felületaktív anyag jelenlétében dolgozunk. Ha a 3. lépésben felhasznált felületaktív 60 anyag az 1. lépésben alkalmazott emulgeáló vagy szuszpendálószerrel azonos, eljárhatunk úgy is, hogy az 1. lépésben hozzáadandó emulgeáló- vagy szuszpendálószer mennyiségét növeljük. 65 A mikrokapszulák részecskemérete a felhasznált felületaktív anyagok aktivitásától függően változik. Ha a felületaktív anyag erősen hidrofil természetű, kisméretű mikrokapszulákat kapunk. Megfelelően erős hidrofil jelleggel rendelkező felületaktív anyagok felhasználásával rendkívül kis méretű, pl. 0,5 /x-os vagy annál kisebb mikrokapszulákat is előállíthatunk.- Ha erősen lipofíl jellegű felületaktív anyagokat használunk fel, nagy részecskémé-, retű, pl. ilO mm-es mikrokapszulákhoz jütühk. A mikrokapszulák részecskeméretét azonban a felületaktív anyag mennyiségének változtatásával is szabályozhatjuk bizonyos részecskemérettartományban. A fentieknek megfelelően a mikrokapszulák részecskeméretét a felületaktív anyag fajtájától és mennyiségétől függően, változtathatjuk. A 4. lépésben a felületaktív anyagnak az említet emulzióval vagy szuszpenzióval nem elegyedő oldószerrel képezett elegyét állítjuk elő. Felületaktív anyagként a 3. lépésnél felsorolt vegyületeket használhatjuk fel. Folyékony oldószerként a viszkozitásra vagy faj súlyra való tekintet nélkül bármely olyan anyagot felhasználhatunk, amely a 2. lépésben kapott emulzióval vagy szuszpenzióval nem elegyedik. Az oldószerek pl. a következő anyagok lehetnek: növényi olajok, így ricinusolaj, kukoricaolaj, földimogyoróolaj, szezámolaj és hasonlók, ásványi olajok, pl. illóolajok, folyékony paraffin és hasonlók, alifás szénhidrogének pl. benzol, xilol és hasonlók, alifás szénhidrogének pl. ciklohexán, n-hexán és hasonlók, klórozott szénhidrogének, pl. kloroform, széntetraklorid, triklóretán és hasonlók, továbbá egyéb, általánosan felhasznált szerves oldószerek, pl. matiletilketon, benzin, petroléter, éter és hasonlók. A Viszkózus ásványi vagy növényi olajok az utókezelés, pl. mosás során nehézségeket okozhatnak, ezeket az anyagokat továbbá magas forráspontjuk miatt nehéz regenerálni, így folyékony oldószerként célszerűen szerves oldószereket, pl. benzolt, hexánt vagy hasonló vegyületeket használunk fel, minthogy ezek alkalmazásakor az említett hátrányok nem merülnek fel. Az 5. lépésben az oldatot a kémiai anyagot tartalmazó emulzióban vagy szuszpenzióban diszpergáljuk az emulzió vagy szuszpenzió gélesedési pontja fölötti hőmérsékleten. A 6. lépésben az 5. lépés szerint kapott diszperziót fázisinverziónak vetjük elá. A fázisinverzió során az olaj a vízben típusú rendszerből víz az olajban típusú diszperzió képződik, és a vizes emulzió vagy szuszpenzió mikroméretű, gömb alakú cseppek alakjában oszlik el a folyékony oldószerben. A fázisinverziót a korábban említett három eljárásmód valamelyikével válthatjuk ki. Az egyik eljárásváltozat szerint a fázisinverziót úgy hozzuk létre, hogy állandó hőmérsékleten a folyékony oldószer mennyiségét növeljük. A folyékony oldószer mennyiségének növeld
