158589. lajstromszámú szabadalom • Eljárás belső terek, előnyösen növényházak és hasonlók hőszigetelésére
158589 6 is lehűlhet, mint .a növényház belsejében levő hőmérséklet, azaz, a szekunder fűtővíz túlfűtése is bekövetkezhet. A kettős_íó]iaréteg_ közötti, zárt tériben történő melegvízáramoltatással tökéletesen kiküszöböljük az ismert, merev' üvegfelületen nyílt csörgedeztatéses rendszerek hátrányait. Mesgáteoljuk a víz párolgási veszteségeit, így a hőszigetelésre alkalmazott vízmennyiség teljes egészében visszanyerhető. Két felület, ill. réteg között lehetővé válik a lecsurgó víz sebességének a csökkentése, így a hőtartálam maximális kihasználhatósága. Kettős fóliarétegű térelhatárolással megoldott növényházak egyszeri beruházási költsége lényegesen alacsonyabb, mint az üveg- vagy merev műanyagfelületű növényházaké; a gazdaságosság még abban az esetben is fennáll, ha a fóliaburkolatot évenként cseréljük. Ebben az esetiben további járulékos előnyként jelentkezik, hogy az éven'kénti felújított felület tisztább és fényáteresztőbb, mint a hosszabb ideig szennyezett üveg vagy merev műanyag. A találmány szerinti növényház — hőszigetelési eljárás fő előnye abban jelentkezik, hogy — a növények természetes fényigényének biztosítása mellett — a jelenleg felhasznált hőmennyiséggel az adott növényház-felület a többszörösére növelhető, ami a rendkívül értékes növényiházi termőterületek megnövekedését eredményezi, ill. adott esetben kiküszöböli annak szükségességét, hogy a külső hőmérséklet bizonyos határ alá süllyedése esetén további hőmennyiséget kelljen a fűtőrendszer számára biztosítani. Ez a tény azért jelentős, mert a növényházfűtésre felhasználható hőenergiamennyiség korlátozott, akár a mesterséges, akár a természetes (hévíz) eredetű fűtővízmennyiségeket tekintjük. Különösen előnyös az eljárás alkalmazása hévízifűtésű növényházaknál, ahol sí fűtés után a hévízben maradt jelentős hőrrienynyiség általában kárbavész. A találmány szerinti eljárás alkalmazható nemcsak az ezután létesítendő, hanem a már meglevő üvegházak hőszigetelésére is. A térelhatároló felületek általában — akár a meglevő, akár a jövőben kialakítandó növényházakat tekintjük — olyan, a csapadék elvezetéséhez egyébként is szükséges haj lássál vannak kialakítva, amely alkalmas a hőszigetelő folyadék legelőnyösebb, gravitációs áramoltatására; nem elegendő felülethajlások esetén nem gravitációs, hanem pl. szivattyús jolyaidékáramol t atásra is sor kerülhet. Az eljárás bármilyen nagyságú és szerkezetű növényház esetében alkalmazható, állandóan vagy időszakosan, a belső fűtés üzemeltetésével párhuzamosan, esetleg attól függetlenül is; az alkalmazás legcélszerűbb módját a mindenkori növénytermesztési szerkezeti és időjárási körülmények határozzák meg. A találmány szerinti eljárást az alábbiakban adott példák kapcsán közelebbről kívánjuk megvilágítani. E példákon keresztül az eljárás néhány célszerű alkalmazási lehetőségét mutatjuk be. . 1. példa: Egy meglevő, egyrétegű, kétirányban eséssel kialakított üvegfelületekkel határolt növényház fűtéséhez szükséges hőmennyiséget 80 C" hőmérsékletű hévíz biztosítja. A növényház fűtési rendszerében a hévíz 60 C°--ra hűl le. Ilyen hóesés és 30 m3 /ó:ra vízhozam mellett a hévízkút, eltekintve az egyéb veszteségektől, 600 000 kcal/óra teljesítményt nyújt a növényház fűtésiére. Ez a hőmennyiség azonban sx adott esetben csak k'b. —.2 C° külső hőmérsékletig tudja fedezni a hőszükségleíeit, az ennél alacsonyabb külső hőmérsékletek esetén a fűtési hőigény fokozatosan növekszik és k'b. 1 200 000 kcal/óra maximális hőigénynél éri el a csúcsot, ezért tartalék hőforrást, pl. 600 000 koal/óra teljesítményű kazánlt kell beállítani, amellyel együtt tudja csak a hévízifűtés fedezni a leghidegebb időszakban is a csúesíhőigényt. A hévízifűtés tehát ebben az adott esetben csak a költséges kazántelep létesítésévei és annak ugyancsak költséges üzemeltetésé-vei együtt tud kielégítően funkcionálni. A találmány szerinti hőszigetelési eljárással ugyanennek a növényháznak a fűtési hőszükségletét egyedül a hévízkút is képes biztosítani. Közvetlenül a növényiház térelhatároló felületei mentén, azokkal közel párhuzamosan két fóliaréteget függesztünk be, amelyek egymástól kb. 2 cm távolságban vannak . A két réteget bordákkal osztjuk a folyásiránnyal párhuzamos sávokra, ily módon biztosítva a .vízrétegek áramlásának és Vastagságának az egyenletességét. E bordák egyszersmind a kifeszített fóliarétegek között a távolságtartó szerepét is betölthetik; a fóliát a 'bordákhoz ragasztássa] célszerű rögzíteni. A növényház gerincvonala köjKlében^^eJüi^ szerelünk fel, amelynek sávonként mindkét irányban kifolyócsonkjai is vannak. A fóiiaf étegek és csővezeték csatlakozási helyét például önmagában ismert módon úgy képezhetjük ki, hogy a külső, a meglevő üvegfelület felé eső rétegekét a gerinc közelében, pl. ragasztással az üvegfelületre, vagy magára a gerincre rögzítjük, pl. egy, a cső alatt azzal párhuzamosan futó alulról megtámasztott tartólécen át felfektetve. A fűtőrendszerből kikerülő, kb. 60 C°-ra lehűli; hévizet pl. szivattyúval a csőbe juttatjuk, a perforációkon, illetve elosztéesonkokon keresztül a fóliarétegek közé vezetjük, amelyek között a hévíz gravitációsan a határoló felületek talppontja közelében elrendezett csurgalékvízelvezeitő csatornákba áramlik. Amikor a külső hőmérséklet kb. —2 C° alá süllyed, a növényház fűtőrendszere már nem tudja tartani a megkívánt belső hőmérsékletet, 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
