158579. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5H-dibenzo(a,d)ciklohepten-származékok előállítására

13 158579 14 (pl. benzolban, étemben, tetratódrofuiránban vagy metilénkloridlban) szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőfokon végezhetjük el. A képződő N-cián-N-metilamino-vegyületet lúgos vagy savas közegben önmagában ismert módon hidrolizáljuk, mikoris a hid*rolizáló közegtől függően az (íj képletű monométil-amino-vegyületet a szabad bázi's vagy savadddeiós sója alakjában kapjuk. Az (I) képletű dimetilamino-vegyületek vagy a megfelelő, ketalizált 1-aoetil-esopeirtot tartalmazó vegyüíletek deanatilezését oly módon iss elvégezhetjük, 'hogy e vegyületeket halogénhangyasavész térrel reagáltatjuk és a képződő karbamátot hidrolizáljuk. A, felhasznált halogénhangyasavészter alkohol-része előnyösen kis szénatomszánuú alkanolokból (pl. metanolból, etanolból, izopropanoUból), fenolból vagy kis széniatomszámú fenilalkanolokból (pl. benzilalkoholból) deriválható. Előnyösen a klórhangyasavésztereket alkalmazhatjuk. A reakciót célszerűen mlagias forráspontú inert oldószerben (pl. xilolban vagy toluolhan) mintegy 50 C° és a reakcióelegy vísszafolyatás közben történő forralási hőmérséklete közötti hőfokon, előnyösen visszafolyatási hőmérsékleten végezhetjük el. A hidrolízist lúgos vagy savas körülmények között hajthatjuk végre pl. káliumhidiroxiddal butanolban vagy brónAidrogénsavval jégecetben, mintegy 50 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti hőfokon. A kapott (I) képletű dimetilamino-Jvegyületek és a megfelelő, ketalizált 1-acetil-csoportot tartalmazó vegyületek oxidációja útján a megfelelő N-oxidokat kapjuk. Oxidálószerként különböző, oxigént könnyen leadó vegyületeket alkalmazhatunk, pl. az alábbi anyagokat: szerves peroxidok, mint pl. monoszubsztituált szerves peroxidok, pl. legfeljebb 4 szénatomot tartalmazó alkilhidroperoxidok, mint pl. t-butilhidroperoxid, továbbá legfeljebb 4 szénatomos alkilhidroperoxidok fenillhelyettesített származékai, pl. kumilhidroperoxid. A fenil^szubsztätuens adott esetben további helyettesítőt hordozhat (pl. legfeljebb 4 szénatomot tartalmazó alkilvagy alkoxi-eso portot vagy halogénatomot). Oxidálószerként ezenkívül különböző szervetlen oxidálószereket is álkalmazlhatunk, pl. az alábbi anyagokat: hidrogénperoxid; ózon; hipokloritok, pl. nátrium-, kálium- vagy ammóniumhipOkloriit; peroxümono- és peroxidikénsav. Előnyösen alkalmazhatunk hidrogénperoxidot. Az oxidációt előnyösen oldószerben (pl. metanolban, etanolban, éterben, benzolban vagy kloroformban) és kb. — 5(0 C° és +,100 C° közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. A reakcióelegyet a feles mennyiségű oldószer eltávolítása után a szokásos módon dolgozzuk fel. Az N-oxidiot célszerűen savaddiciós . sója alakjában izoláljuk. Az R helyén metil-csóportot és az 5-helyzetben exociklikus kettőskötést és/vagy a 10,11--helyzetben kettőskötést tartalmazó (I) képletű vegyületeket hkkoigénezéssel a megfelelő telített (I) képletű vegyületekké alakíthatjuk. A 10,11--ihelyzetű kettőskötés könnyebben hidrogénezhető mint az exociklikus 5-helyzetű kettőskölJés, 5 ezért a két kettősikötést tartalmazó vegyületekben a 10,il'l-helyzetű kettőskötés szelektíven hidrogénezhető. A hidrogénezést pl. katalitikus hidrogénezéssel (pl. Raney-nikkel, palládium/ /szén vagy platinaoxid jelenlétében) szobahőmérséklet körüli hőfokon hajíthatjuk végre. Az (I) képletű 10,ilil-díihidro-vegyületeketvagy a megfelelő, ketalizált 1-acetil-^osoportot tartalmazó vegyületeket a 10,sll-ihelyzetben dehidrogénezhetjük. A reakciót célszerűen oly módon végezhetjük el, hogy a fent említett vegyületeket katalizátor (pl. palládium/szén,- Raney-nikkel vagy platinadioxid) jelenlétében, célszerűen inert oldószerben i(pl. tetrahidronaftalinban vagy dietilénglikolmonometiléterben) mintegy 150— 20 250 €°-rä hevítjük. Az (I) képletű 10,ll'l-dihidro-^vegyületek vagy a megfelelő, ketalizált l-acetil^cso-portot tartalmazó vegyületek dehidrogénézését oly módon is elvégezhetjük, hogy az adott esetben jelenlevő monometálamino-csoport védő-csoporttal történő megvédése után a 10-, ill. l!l-helyzet!ben halogénezéssel hatogénatomot viszünk be, melyet . azután 10,ill-kettőskötés kialakítása közben lenn hasítunk. Az adott esetben jelenlevő védőcsoport lehasátása után a 10,11-heryzetben telítetlen (I) képletű vegyületet vagy a megfelelő, ketálozott l-acetil<;soportOt tartalmazó vegyületet kapunk. 35 Védőcsoportként pl. az alábbi csoportokat alkalmazhatjuk előnyösen: ciamid^csoport vagy észterezett karboxi-csoport, pl. karbometoxi-, karbetoxi-, karboizopropoxi-, karbofenoxi- vagy 40 karbobenzoxi-csoport. A cianid-jcsoportot célszerűen inert oldászenben (pl. benzolban, éterben, tetoahidrofuránban vagy metilénkloridban) szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten valamely halogéncián-45 nal (előnyösen brómciánmal) történő reagáltatással vihetjük be. Az észterezett karboxi-csoportok bevitelét pl. a megfelelő halogénhangyasavészterrel (pl. klórhangyasavészterrel) történő reakcióval végezhetjük el. A reakciót előnyö-50 sen inert oldószerben (pl. kloroformban, xilolban vagy tokióiban), mintegy szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőfokon hajthatjuk végre. Amennyiben a cianidvagy észterezett fcatrboxi-csoportot (I) képletű 55 monometilamino^osoportba visszük be, a reak- , ciót célszerűen savmegkötőszer (pl. trietdlamin vagy piridin) jelenlétében hajthatjuk végre. A reakció ily módon különösen gyorsan, gyakran már szobahőmérsékleten leijátszódik. 60 Az (I) képletű monometilamincMvegyületékbe védő-csoportként továbbá kis szénatomszámú karbonsavakból deriválható acilcsoportofeat is bevihetünk (pl. aeetil-, izobutLril-, benzoil- vagy 65 fenilacetil-csoport). E csoportokat pl. oly mó*