158579. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5H-dibenzo(a,d)ciklohepten-származékok előállítására

158579 6 a ketál-védőesoportok megmaradnák. *E ketál-csoportokat ezután a későbbiekben ismertetésre kerülő módon lehasítjuk. A fenti reakciónál felhasznált {IIc), '(IIa) vagy (IIb) képletű karbinolokat önmiagában ismert módon pl. a megfelelő tricikrikus 5-keton és Grignard-vegyület reakciójával állíthatjuk elő. A triciklikus 5-ketonok önmagukíban ismert eljárásokkal készíthetők (lásd alábbi példák). Az 1-helyzetben acetilezett 5-ketonokat pl. a következőképpen állíthatjuk elő: A megfelelő, triciklikus l-ibróm-5-ketont piridiniben vagy kmoliníban rézcianiddal melegítjük, mikoris a brómíatom ciáncsoportra cserélődik le. A kapott ínitrilt lúgos hidrolízissel a megfelelő karbonsavvá alakítjuk. A karbonsavat halogénezőszerrel i(pl. tionilkloriddal) a megfelelő savkloriddá alakítjuk, melyet metilkadmium-halogeniddel (pl. kloriddal) hozunk reakcióba, mikoris a megfelelő l^aeetil^5'H-Hdibenztí(a,d)eikk>heptén-^5-on, ill. l-acetilnlO,T'l-cühidro-'5H^diben~ zo(a,d)cikloheptén-5Hon keletkezik. Az acetil-csoportot önmagában ismert módon ketálozhatjuk, pl. a kapott vegyület kis szénatomszámú alkanollal vagy glikollal (különösen metanollal vagy etilénglikollal) történő kezelése útján. Az l-aoetil-5-ketonok másik előállítási eljárását a 16. példában ismertetjük. A (Ha) és (IIb) képletű karbinolokat célszerűen a következőképpen állíthatjuk elő: ív! helyén metil-csoportot tartalmazó (Ha) képletű karbinolok előállítása esetén pl. oly módon járhatunk el, hogy a megfelelő triciklikus 5-ketont közvetlenül dimetilaminopropilmagnéziumkloriddal reagáltatjuk, majd a reakció-terméket hidrolizáljuk. Amennyiben Rí jelentése hidrogénatom, a reakcióihoz oélsaerűen metil-'benz^il-aiminopropil-imagnéziumkloridot al • kalmazunk. A -reakció és a hidrolízis befejeződése után a képződő terméket klór'hangyasavetilészterrel reagáltatjuk, majd a keletkező 5--ihidroxi-S-fS^ímetil-ikarbetoxi^aminoJ-propilj-vegyületet hidrolizáljuk, mikoris spontán dékarboxileződés közben a megfelelő 5-hidroxi-5-(3--metilaminopropil)-vegyület keletkezik. A (IIc) képletű karbinolokat pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy a megfelelő triciklikus 5--ketont etilmiagnéziumbromiddal reagáltatjuk és a reákcióJ

te:rméket hidrolizáljuk. A képződő 5-•4iidroxi-5-etil-vegyületet acetilkloriddal déhidratáljuk, -majd hangyasavval és hidrogénperoxiddal kezeljük. A keletkező 5-hidroxw5-(l-ihidroxi-etil)-vegyületet vizes kénsavval a megfelelő 5^acetil-vegyületté dehidratáljuk. Formaldehiddel és metil-, ill. dimetilamin-hidrokloriddal történő reagáltatással 5-i(metil-, ill. dimetilamino-p:ropioriil)-vegyületet kapunk, melyet natriumbórhidrides redukcióval a megfelelő karbinollá alakítunk. 10 15 20 25 35 40 45 50 55 60 65 A fentiekben ismertetett módon előállított, Rí helyén metil-csoportot tartalmazó. (IIc), (Ha) és (IIb) képletű karbinolokat oxidációval a megfelelő, kiindulási anyagként ugyancsak felhasználható N-oxidokká alakíthatjuk. Az oxidációt pl. hidrogénperoxiddal oldószeres közegben (pl. metanolban vagy etanolban) szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja körüli hőmérséklet-tartományban hajthatjuk végre. A találmányunk tárgyát képező eljárás másik foganatosítás! módja szerint valamely (III) általános képletű halogenidet dimetilamino-propilmagnéziumhalogeniddel reagáltatunk. A reakciónál exociklikusan telített (I) képletű vegyületeket kapunk. Az eljárás különösen előnyösen alkalmazható olyan exociklikusan telített (I) képletű vegyületek előállítására, melyek a 10,lil-helyzetJben kettöskötést tartalmaznak. Az eljárás különösen előnyös foganatosítási módja szerint valamely, W helyén klóratomot tartalmazó (III) képletű vegyületet szilárd állapotban finom por alakjában vagy közömbös szerves oldószerrel (pl. absz.éterrel, benzollal vagy tetráhidTofuránnal) képezett oldat formájában a dimetilarninopropilmagnéziumklorid a fentiekben említett közömbös oldószerrel képezett szuszpenziójába visszük be. A reakciót célszerűen szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőfokon végezhetjük el. A (III) képletű kiindulási balogenidáket pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy a megfelelő triciklikus 5-ketont redukáljuk, majd a képződő 5-hidroxi-vegyületet halogénezzük. A halogénezés után kapott, az 1-helyzetfoen deketalizált vegyületeket a fentiekben leírt módon újra ketálozzuk. A találmányunk tárgyát képező eljárás további foganatosítási módja szerint valamely (IV), (V) vagy (IX) általános képletű vegyületét metilaminnal, dimetilaminnal vagy dimetilhidrlOxilaminnál reagáltatunk. A (IV) képletben Z jelentése előnyösen klóratom vagy brómatom. Amennyiben Z helyettesített szulfoniloxi-csoportot képvisel, jelentése előnyösen pl. a következő lehet: kis szénatomszámú alkilszulfoniloxi-csoport (pl. meziloxi); fenilszulfoniloxi^csoport; kis szénátomszámú alkilfenilszulföniloxwcsoport (pl. lozlloxi-csoport) vagy fenil-kis szénátomszámú alkilszulfoniloxi-csoport (pl. fenilmeziloxi-<5soport). Az A-anion előnyösen szervetlen savakból (pl. sósavból, hidrogénbromidból, hidrogénjodidból vagy kénsavból) deriválható. A (IV), (V) és .(IX) képletű vegyületek metilaminnal, dimetilaminnal vagy dimetilhidroxilaminnal történő reagáltatását célszerűen zárt berendezésben magasabb hőmérsékleten (pl. mintegy 50—175 C°-on végezhetjük el. A reakciót inert szerves oldószerben (pl. metanol, etanol, benzol, toluol vagy hasonló oldószerek) hajthatjuk végre. Előnyösen járhatunk el oly módon, hogy a metilamin, dimetilamin vagy dimetilhidroxilamin feleslegében dolgozunk. (IV) 3