158560. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üvegből, vitrokristályos anyagból készült tárgyak fizikai és/vagy kémiai tulajdonságának módosítására

5 158560 6 Természetesen módunkban áll olyan regene­ráló anyagokat is használni, amelyek a szüksé­ges ionokban előzetes kezeléssel feldúsított vagy feltöltött egy vagy több anyagot tartal­maznak. Az ilyen előkezelés lehetősége lénye­gesen kitágítja a felhasználható regeneráló anyagok tartományát. Az ionokkal előkezelés útján feltöltött, ill. dúsított anyagokat általában könnyen lehet regenerálni pl. olyan felújító körfolyamban, amelyen át a kezelési övezet­ből kivont kimerült regeneráló anyagot vissza­juttatjuk az említett övezetbe. Az ún. ioncserélő anyagok nagy része kibírja a találmány szerinti eljárásnál fellépő kezelési hőmérsékleteket és ezért ilyen ioncserélő anyagokat, a szükséges ionokkal feltöltve, jól alkalmazhatunk. Az ion­cserélő anyagok közül külön kiemeljük az agya­gokat, pl. a bentonitot és a montmorillonitot, melyek nagy fajlagos felületükről és nagy ion­cserélő képességükről ismeretesek, továbbá a szilikátokat, bórátokat, üvegszerű és nem üveg­szerű aluminoszilikátokat és a szilárd géleket, <- mint amelyek protonok vagy alkálifémionok rögzítésére képesek. Ámbár a fentiekben kiemeltük azokat a re­generáló anyagokat, amelyeket az üvegbe iono­kat diffundáló közeg fürdőjében szuszpsndá­lunk vagy emuigálunk, ez a tulajdonság nem döntő, mert a találmány szerinti eljárást olyan közegfürdőben is végre lehet hajtani, amely 3 kezelési hőmérsékleten szilárd vagy folyékony regeneráló anyagot tartalmaz, mely a közegnél kisebb vagy nagyobb fajsúlyú, úgyhogy az lebegő réteget vagy a fürdő fenekére süllyedő tömeget képez. A találmány egy.további jellegzetessége sze­rint, mely tetemes előnyöket nyújt, a kezelendő tárgyba ionokat juttató közeg legalább egy olyan (az alábbiakban „adjuváns"-nak nevezett) anyagot . foglal magában, amely az uralkodó viszonyok között a tárgy és a közeg közös felületénél levő diffúziógátat gyengíti. A diffú­ziógátat fel leihet becsülni pl. annak a villamos potenciálkülönbségnek megmérésével, amely a tárgyat érintő elektróda és a közegbe, a közös felületihez igen közel elhelyezett másik elekt­róda között áll fenn. Az elektrométer a diffú­ziógát erősségét millivoltokban mutatja. A dif­fúziógát erőssége, nagymértékben befolyásolja a tárgyba valamely adott idő alatt, adott körül­mények között diffundáló ionok mennyiségéi; a diffúziógátlat különböző . szennyeződések kis mennyiségének jelenléte már felerősítheti. Emiatt ajánlatos a kezelendő tárgyat közvetle­nül a kezelés előtt igen alaposan megtisztíta­ni. Ezt az alapos tisztítást azonban legalább részben megtakaríthatjuk, ha az említett adju­váns a közegben jelen van. Az adjuváns ellen­szegülhet egyéb forrásokból eredő szennyező anyagok diffúziiógátló hatásának is. Ilyen for­rást képezhet pl. a környező légkör vagy a tárgyba ionokat diffundálható közeg némely alkatrésze, sőt a regeneráló anyag is. Az adjuvánst vagy annak egy részét bevi­hetjük a regeneráló anyagba, ahonnan az foko­zatosan szabadul fel . annak az ioncserének sebességével arányosan, amely a regeneráló anyag és a kezelés allatt álló tárgyba ionokat kibocsátó közeg között megy végbe. Az adju­váns felszabadulásának ez az arányos mértéke előnyt jelent, minthogy a tárgy és a. közeg közös felületén a „mérgezési" hajlam az ion­csere sebességének növekedtével szintén megnő. Amennyiben porózus szilárd regeneráló anya­got használunk, ezt folyékony adjuvánssal im­pregnálhatjuk. Más változatnál szilárd regene­rátort és adjuvánst por alakban összekeverhe­tünk és azután pelyhek vagy más alakú dara­bok formájára összesűríthetünk. Előnyös, ha az adjuvánsnak legalább egy részét az eljárás alatt adjuk a közeghez. Némi adjuváns célszerűen már az eljárás elején le­gyen jelen,' míg további mennyiségeket folyto­nosan vagy szakaszosan adagolunk, pl. azokban az .időpontokban, amikor a diffúziógát növeke­dési jeleit mutatja. Kívánatos továbbá bizonyos mennyiségű adjuvánst az eljárás folyamán oly célból, be­adagolni, hogy pótolja a közegben esetleg fel­lépő adjuváns-veszteségeket, melyeknek oka pl. elpárolgás, vagy pedig a tárgy vagy a közeg egy vagy több alkatrészével történt reakció lehet. Az eljárás folyamán beadagolt mennyi­ségek a rendelkezésre álló adjuváns mennyisé­gét gyakorlatilag állandó értéken vagy leg­alábbis egy megszabott minimális érték fölött tudják tartani. Bizonyos tárgyak kezelésénél, azok későbbi használatára való tekintettel, szükséges lenét a tárgy különböző részeinek a találmány sze­rint történő szándékos módosítása, egymástól különböző mértékben. Példaképpen gépjármű­vek szélvédő ablakainál kívánatos lehet külön­böző övezeteknek, pl. biztonsági kitekintő Öve­zeteknek és Külső övezeteknek különböző mér­tékű edzése. A különböző mértékű módosítást egyetlen kezeléssel elérhetjük oly módon, hogy valamely adjuvánst csak a kijelölt egy vagy több övezetben .alkalmazunk, vagy pedig kü­lönböző övezetekben különböző mennyiségű ad­juvánst használunk fel. Ezt elérhetjük olykép­pen, hogy a tárgy különböző helyeivel érint­kező közeg különböző részeit egy vagy több válaszfallal egymástól elkülönítjük. Az adju­váns hatását ekként pl. a szélvédő ablak külső részeire 'korlátozhatjuk, ahol hatásosabb edzés­re van szükség. Ionok behatolását a tárgyba valamely adott övezetnél kívánat esetén szán­dékosan lecsökfcentihetjük vagy megakadályoz­hatjuk, ha a közeg megfelelő részéhez olyan anyagot vagy anyagokat adunk, amelyek a dif­fúziógátat erősítik. Ilyen anyagok pl. az alifás olajok. Ha a tárggyal érintkező folyékony közeg va­lamely alifás olajnak csak nyomait is tartal-10 15 20 25 30 S5 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom