158556. lajstromszámú szabadalom • Védőgázöblítésű kályha huzalok folyamatos hőkezeléséhez

3 158556 4 .megnövekedett gáznyomás csaik a cső két végén levő nyílásokon keresztül csökkenhet le. Az ilyen ismert típusú csőkályhák legnagyobb hibája, hogy általuk a bevitt energiának csak tized-huszad része hasznosítható. Ennek oka, hogy a fűtőtestben termelt hőenergiának először a szigetelőrétegen, a kályha csövén, majd a védőgáz rétegen kell áthaladni ahhoz, hogy a tulajdonképpeni rendeltetési helyére, a hökezelni kívánt huzalra jusson. A kívánatos termelékenység eléréséhez szükséges / huzialsebesség mellett a Védőgáz hőmérsékletének a huzalban elérni kívánt hőmérséklet többszörösének kell lenni. Ilyen nagy hőmérsékletre hevített csőkályha esetén azonban nagy a szabad légtérbe, kisugárzott, tehát munkavégzés nélkül távozó hőmennyiség. Ha pedig nincs nagy hőfokkiülönbség a hőkezelés alatt levő huzal és kályhacső, illetve védőgáz hőmérsékletei között, akkor vagy a huzal át-, húzási sebességét kell csökkenteni, ami a kályha . termelékenységét csökkenti, vagy a csőkályhát túlságosan hosszúra kell készíteni. Az ilyen ismert csőkélyhák hibái közé tartozik az is, hogy a hőkezelés megkezdése előtt a csőkályhát hosszú időn keresztül kell fűteni ahhoz, hogy létrejöjjön benne a hőkezeléshez szükséges hőmérséklet. Ez szintén energiaveszteséget jelent. Az ilyen csőkáíyhák a hosszú felfűtési idő miatt nem alkalmazkodnak rugalmasan a gyártás üteméhez. Ismertek olyan csőkályhatípusok is, amelyeknél maga a cső képezi az ellenállásanyagból készült fűtőtestet, illetve a hőteret valamilyen ellenállásanyagíból, például sziliciumkaribidból levő, árammal izzított rudak határolják. Az ilyen típusoknál elmarad ugyan a fűtőtest meghibásodása esetén az előbbi típusnál szükséges költséges és hosszú időt igénylő javítási munka, azonban újabb problémát okoz az árambevezetés megoldása és a kellő ellenállásanyag (csőanyag, rúdanyag) megválasztása. Egyébként ezeknél a típusoknál is tapasztalhatók ugyanazok a hátrányos tulajdonságok, amik az előibbi, ellenálláshuzalból készült fűtőtesttel dolgozó csőkályháknál megtalálhatók. Régóta ismert a buzalanyagok és hasonlók felhevítésére az az eljárás, amelynél magán a huzalanyagon, mint ellenállásanyagon keresztül vezetnek át áramot és ezzel izzítják fel a huzalt. Az eljárás ismert volta ellenére eddig i ilyen elven működő kályhát nem készítettek, mert ez az eljárás védőgázban való huzalhőkezeléslhez nem volt alkalmazható. Ennek az ismert eljárásnak alkalmazását a kontaktusadási, áram be- és kivezetési problémák tették lehetetlenné, mert az érintkezésnek a huzal folyamatos haladása közben is tökéletesen biztonságosnak kell lenni, különösen mert az ilyen típusú berendezés tartós igénybevételnek van kitéve. Az érintkezés időnkénti romlása a . berendezés rövid idő alatti használhatatlanná válását vonja maga után, mivel a meghibásodott érintkezőn fokozott hafejlődés lép fel. Az érintkezőfelület oxidálódok, ez a hőfejlődést még tovább növeli és így az érintkező felület rövid idő alatt beég, tehát az érintkezés gya-5 korlatilag az áram be- és kivezetésére alkalmatlanná válik. A huzalba esetleg 10—30 A nagyságrendű áramot kell bevezetni, ami az érintkezésnek már kisfokú meghibásodása esetén is az érintkező huzalifelületen olyan nyo!0 mot hagy, ami a huzalnak e szalkaszát hasznavehetetlenné teszi. Az érintkezés ismertetett bonyolult problémája szükségessé teszi a huzalokhoz ismert 15 érintkező megoldások, illetve konstrukciók állandó gondos ellenőrzését, amiből következik, hogy az érintkeztetést a védőgázzal töltött téren kívül, jól hozzáférhető helyen kell végezni. Ebben az esetben a huzal egy szakasza már felizzított állapotban szabad légtéren haladna át, oxidálódna, miáltal a felülete kontaktusadásra alkalmatlanná válna. Ilyen izzítási módszer esetén további problémát okoz az izzítótérfoől kifutó huzalanyag kifutó oldali érintkező révén való lehűtése és ne a felizzított huzallal kapcsolódó érintkezófelületnek túlmelegedéstől és az ezzel járó következményektől, romlástól való megvédése. A találmány célja huzalok folyamatos hőkei0 zeléséhez olyan védőgázöblítésű kályha létesítése, amelynél a huzal egész izzó szakasza vén dőgázban, az előírt műszáki paramétereket biztosító hőmérsékleteken, termelékeny nagy sebességgel húzható át, az izzításhoz az eddig 35 ismert kályhák energiaszükségletéhez viszonyítva nagyságrenddel kisebb energia szükséges, továbbá az izzítókályha olcsó, kis súlyú és térfogatú, könnyen kezelhető, üzembiztosan és megbízhatóan működik, gyakorlatilag karban-40 tartást nem igényel, és a gyártás üteméhez rugalmasan alkalmazkodik, azaz másodpercek alatt üzemibe helyezhető. A találmány a .kitűzött feladatot azzal oldja meg, hogy védőgázban elhelyezett, huzalt fe-45 szítő és terelő, és/vagy a huzal szakaszának végein áramot be- és kivezető két vagy több tárcsája és a.tárcsákat befogadó tereket összekötő csátornarésze, illetve csatornarészei vannak. 50 A találmány további jellemzője, hogy a tárcsák kályhából kinyúló, a kályha szabad légtérrel érintkező oldalához erősített csapágyban forgathatóan ágyazott tengelyre vannak erő-55 sítve. A találmány jellemzője még, hogy a tárcsát tartó tengely kályhából szabad légtérbe kinyúló részén hűtőlemezei vannak. A találmány jellemzője az is, hogy a ten-60 gely kályhából szabad légtérbe kinyúló végének felületéhez fekvő, kefetartó szerelvényben tartott, a tengelybe áramot vezető, illetve tengelyből kivezető kefeériintkezője van. A találmány jellemzője továbbá, hogy a hues zalokat körülfogó csatornaszakaszok és a tár-9