158473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminium vezetékhuzal előállítására
158473 ig hevítik és lassan szobahőmérsékletre hűtik, majd ennél kisebb hőmérsékleten alakítják. Ennek az eljárásnak hátránya, hogy költséges, mert megvalósításához nagy kemencekapacitást kell létesíteni és sok energiát kell felhasználni. •A durvahuzal előállítására az utóbbi időben jelentősen terjed — a fent említett hagyományos technológia mellett — az öntvehengerlő eljárás. Ez esetben a folyékony fém dermedése és képlékeny alakítása között oly rövid idő telik el, hogy az alatt még annyi vezetőképesség javulás sem következik be, mint a szokásos legkisebb hőmérsékleten végzett melegalakítás, illetve az ezt megelőző hevítés alatt. Ezért az öntvehengerlő eljárással kisebb vezetőképességű huzal gyártható ugyanolyan alapanyagból, mint hagyományos technológiával. Az öntvehengerlő eljárás nagy termelékenysége és a tuskóöntés költségeinek elmaradása azonban lehetővé teszi, hogy tisztább tehát drágább alapanyagot használjunk fel azonos minőségű végtermék előéllításária. A találmány célja tehát a huzalgyártásra használt alapanyagban rejlő lehetőségeknek az eddigieknél jobb kihasználása, azaz minél nagyobb szilárdságú és minél nagyobb szilárdságú és minél nagyobb vezetőképességű huzal előállítása, a lehető legkisebb ráfordítással. A fenti célt a találmány szerinti eljárással oly módon érjük el, hogy a felhasznált alapanyag legalább 99% alumínium tartalmú fém. Az eljárást az jellemzi, hogy a képlékeny melegalakítással előállított' durvahuzalt hidegen 60—98% képlékeny alakítással vékonyítjuk, ezen belül úgy választva meg a hidegalakítás mértékét, hogy készméreten a huzal szilárdsága az elérni kívánt értéket 5—20%-kal haladja meg, ügyelve arra, hogy közben az anyag hőmérséklete 100 C° fölé ne emelkedjék, végül a készméretű huzalt, az összetételtől függően 80—200 C°-on hőkezeljük mindaddig, míg szilárdsága 2—15%-kal megközelíti a tervezett értéket. A képlékeny hidegalakítás közben a huzal szilárdsága — igen nagymértékű alakításig — állandóan növekszik, ezzel szembén a villamos vezetőképessége kezdetben gyorsan csökken, majd váltakozva hol csökken, hol növekszik az egyes húzási fokozatok között mérve. Ebből, a "megfigyelésből arra a következtetésre jutottunk, hogy némely húzási fokozat után bekövetkezett a rekrisztallizációnak az a korai szakasza, melyben a vezetőképesség megújulása már megkezdődik, de a szilárdság még nem csokikén. Szerencsés esetiben a vezetőképességnek ez a kismértékű spontán javulása éppen készméretre húzás után is bekövetkezhet, de ennek bizonytalansága jelentős ingadozást okoz a készhuzal vezetőképességében. A találmány szerinti eljárás utolsóként felsorolt -művelete — a készméreten végzett hőkezelés ;—• csökkenti a minőségi ingadozását és ja-10 15 20 25 35 40 45 50 55 60 65 vítja a huzal vezetőképességét, azonban a hőkezelés hatására — a vezetőképesség növekedésével egyidejűleg — a szilárdság lassú csökkenése is megindul. Valamennyit fel, kell tehát áldozni a képlékeny alakítással elért szilárdságból ahhoz, hogy 0,4—0,6 Ohm. mm2 /km ellenállás csökkenést nyerjünk. Ezt az áldozatot az teszi lehetővé, hogy a találmány szerinti eljárás további műveleteivel akár 20—30% szilárdságfelesleget is létre tudunk hozni — az érvényben levő legszigorúbb előíráshoz képest — a gyártási költségek növelése nélkül. A találmány szerinti eljárás leírásában nem rögzítettük le számszerűen, hogy hány kp/mm2 re kell növelni a huzal szilárdságát, alakítással és mennyit csökkenthet ez a hőkezelés következtében. Ennek oka, az, hogy a szokásos nemzetközi előírások a mérettől függő követelményeket támasztanak "a huzal szilárdságával szemben. * A találmány szerinti eljárással — bármely szokásos összetételű alapanyagból — azonos szilárdság mellett jobb vezetőképességű huzalt lehet előállítani, mint az eddig elterjedt technológiákkal. Az utóbbi évtizedekben kiéleződött versenyben a gyártók elsősorban az alapanyag tisztaságának fokozásával igyekeztek a vezetőképességet javítani. A találmány szerinti eljárással gazdaságosabban érhető el 0,4—0,6 Ohm.mm2 / km ellenállás csökkentés, mint kizárólag * az alapanyag tisztaságának további fokozásával. E hőkezelés vezetőképességjavító hatását fokozza az a tény is, hogy nagy hidegalakítás után — a nagy rácshibakoncentráció hatására — gyorsan megközelíti a szilárdoldat kis hőmérsékleten érvényes egyensúlyi koncentrációját, míg öntött állapotban ehhez gyakorlatilag megvalósítathatatlanul hosszú hőkezelés lenne szükséges. Ez a jelenség kisméretű kiválásos keményedést is eredményez a vezetőképesség javulásával egyidejűleg. Hidegalakítás közben azért kell korlátozni a melegedést, mert a túlmelegedés a végméreten végrehajtott hőkezeléshez hasonló körülményeket teremt az egyes húzási fokozatok között, de attól eltérően következményei itt károsak, mert a vezetőképesség javulását a következő alakítás lerontja, a szilárdság csökkenése viszont maradandó és még készméreten is érzékelhető. A találmány szerinti eljárás további jellemzője, hogy az alapanyag képlékeny melegalakítását legfeljebb 250 C°-on fejezzük be, ezt követően gyorsan 150 C° alá hűtjük. Ha képlékeny alakítást a hagyományos 250— 400 C°-on fejezzük be és hagyjuk a durvahuzalt lassan hűlni, akkor az alakítás közben. deformálódott krisztallitok rekrisztallizálódnak, a huzal kilágyul. A javasolt kisebb véghőmérséklet és gyors hűtés után az alakítási keményedés részben megmarad, a hidegalakításra kerülő durvahuzal nagyobb szilárdságú az előzőnél és gyorsabban keményedik. A találmány szerinti eljá-2
