158473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminium vezetékhuzal előállítására

158473 rás — szokásosnál kisebb hőmérsékleten befejezett melegalakítás — tehát részben pótolja a költségesebb hidegalakítást. A találmány szerinti eljárás további jellemzője, hogy az alapanyagot képlékeny melegalakítása előtt 350—550 C°~ra hevítjük, majd ezt követően lassan hűtjük az alakítás kezdő hőmérsékletéig. A jelenlegi állapot leírásakor ismertettük a minőség javításának azt a módját, mely két felhevítéssel éri el a vezetőképesség és szilárdság kedvező kombinációját. A találmány szerinti eljárás ezen kiviteli változata biztosítja a kettős hevítés előnyét, és kiküszöböli annak hátrányos többlet műveletét. A már ismert eljárást az 1. ábra; a találmány szerinti eljárást a 2. ábra szemlélteti, ahol a vízszintes tengely az időt órákban, a függőleges tengely a hőfokot C°-ban tünteti fel. Az 1. és 2. ábra összehasonlításánál szembetűnő az a különbség, hogy a hagyományos eljárás két, a találmány szerinti eljárás pedig csak egy felhevítésből áll. Kísérletünk eredményeként megállapítottuk, hogy az elérhető vezetőképesség javulás és a visszahűtés sebessége — a találmány szerinti eljárásnál — függ a hevítés első szakaszában biztosított hőmérséklet nagyságától. Legjobb eredményt 500—550 C° közötti rövid hevítéssel és legfeljebb 40—100 C°/ora sebességű hűtéssel értünk el. A hevítési hőmérséklet csökkentésekor növelhető a .visszahűtési sebessége és előnyös a hevítési idő hosszabbítása. A melegalakítás előtt megvalósított hevítés körülményeinek optimuma jelentősen függ az alapanyag összetételétől is. A találmány szerinti eljárás további jellemzője, hogy az öntvehengerléssel készült durvahuzalt képlékeny hidegalakítás előtt 150—300 C°on hőkezeljük. Ez a hőkezelés részben pótolja azokat a vezetőképesség javító hőhatásokat, melyek — hagyományos feldolgozás esetén — a tuskót képlékeny alakítás előtt érik. Mivel a deformáció okozta rácstorzulások gyorsítják az idegen elemek szegregációját, számottevő vezetőképesség javulás érhető el így, a durvahuzal teljes kilágyulása előtt. A találmány szerinti eljárás további jellemzője, hogy készméreten végrehajtott hőkezelést összekapcsoljuk az üzemen belüli szállítás racionalizálásával úgy, hogy a húzó-üzemből a kábelsodró-üzembe, vagy raktárba vezető szállítópályán végezzük a hőkezelést. A húzógépről lekerülő huzalkarikákat legfeljebb lazán összekötve kell a szállító pályára fektetni, vagy függeszteni úgy, hogy a hőátadó közeg, ami célszerűen levegő, a köteget jól átjárja. A szállító pályát hőszigetelő burkolattal kell körülvenni. A burkolaton belül automatikus hőfokszabályozással és mesterséges cirkulációval célszerű' a hőfok egyenletességét biztosítani. Az üzem tervszerű leállásakor a hőkezelő szállító pályáról ki kell járatni a még benne levő huzalokat. "Váratlan leállás, elsősorban áramszünet esetén, a hőszigetelő burkolat felnyitásával célszerű a hőkezelés káros meghosszabbodását megakadályozni. A szállító hőkezelő pályát célszerű magasan a többi berendezés és a mennyeíj zet között vezetni. A találmány szerinti eljárás további jellemzője, hogy a készméreten végrehajtott hőkezelést a huzal felületkezelésével kötjük össze. Elsősorban agresszív környezetben felhasznált huzalok 10 esetén szükségessé válhat a huzalok korrózióállóságának fokozása, ez esetben céíszerű a korrózióvédelmet létrehozó réteget, vagy bevonatot képező közegben végezni a vezetőképesség javító hőkezelést. 15 Alábbiakban gyakorlatban kivitelezett példákon mutatjuk be a találmány szerinti eljárással készült huzalok tulajdonságait, az ismert eljárásokkal készített huzalokkal összehasonlítva. Többféle összetételű kohóalumínium mintát 20' különböző,' részben a találmány szerinti eljárásnak megfelelő technológiai változatokkal dolgoztunk fel és végül azt vizsgáltuk, hogyan változik a huzal ellenállása és szilárdsága, ha készméreten hőkezeljük. 25 1. példa: egy EA1 99,8-<as adagból (Fe 0,11; Si 0,06%) két darab préstuskót öntöttünk, az egyiket a vezetőképesség javítása érdekében 500 C°on két óráig hevítettük, és lassan hűtöttük, míajd mindkét tuskót 200 C°^on sajtoltaik. A 30 siajtidlt huzalt 98% redukcióig hddieíghúzással képlékenyen alakítottuk. Az így nyert huzatokból vett mintákon alakított állapotban, majd 120—i2i0i0 C°-on félórán át hdkezelve, villamos ellenállás és szilárdság 35 mérést Végeztünk. A 3. ábrán felül fajlagos villamos ellenállás (g2o), alul a szakítószilárdság 3B válrtozását mutatjuk be, a késizméirieten végzett hőkezelés hőmérséklete függvényében. Keresztekkel (+) a hevített, pontokkal (.) pe-40 dig a hevítettlen tuskóból gyártott huzalon mért értékeket tüntettük fel. Az ábrán vízszintes vonallal jelöltük a jelenleg legszigorúbb előírásban rögzített értékeket. 2. példa: egy EA1 99,6-os adagból .(Fe 0,25;' 45 Si 0,09%) az előző példában ismertetett módon készítettünk huzalt. A tulajdonságok változását a hőkezelési hőmérséklet függvényében a 4. ábrán szemléltetjük. 3. példa: egy EA1 99,7-es adagból (Fe 0,18; Si 5Q 0,08%) üzemi gyártásból származó öntvehengerelt, durvahuzalt 97% redukcióval hidegén húztuk, majd az előző példákban ismertetett módon hőkezeltük és vizsgáltuk, végül a tulajdonságokat az 5. ábrán mutatjuk be. 55 A három példán látható, hogy a keményrehúzott huzal ellenállása függ az anyag összetételétől és a feldolgozás módjától, de ezektől függetlenül 0,4—0,6 Ohm.mm2

/km fajlagos ellenállás csökkenés érhető el a készméreten végrehajtott 6o hőkezeléssel. A kivitelezett példák bizonyítják, hogy megfelelő összetételű kohóalumíniumból, a találmány szerinti eljárással jobb huzal gyártható, mint amilyen a jelenleg érvényes legszigorúbb 35 előírásnak megfelel. 3