158379. lajstromszámú szabadalom • Feszített vasbetonelem és eljárás annak előállítására

3 158379 4 világszerte a törtvonalú huzalvezetéses feszítési rendszer 'bevezetésével megoldani. E módszernek az a lényege, hogy a feszített elem nagyobb haoMtőnyoniiatéknak kitett szakaszain a huzalok egyetlen kötegben, vagy egymás mellett elrendezve, de mindenképpen tehető legközelebb a húzott szélső szál közelében helyezkednek el, s így a nagy hajlítóigénybevótelek helyén maximális belső kar kiailakuMsát teszik lehetővé. A 'maximális nagyságú belső karok pedig a huzalkeresztmetszet optimális kihasználhatóságát eredményezik. A legnagyobb nyomatékok helyétől eltávolodva a kevésbé igénybevett szakaszokon a feszítőhuzalokat vagy azoik egy részét valamilyen iránytörő vagy más alkalmas berendezés segítségével elterelik, az elem végén pedíig a huzalokat az elem végkeresztmetszete rnentón közel 'egyenletes kiosztásban helyezik el. Ez utóbbi 'más szóval annyit jelent, hogy az elem befoglaló idomjának súlypontija és a huzalkép súlypontja megközelítőleg egybeesik. A törtvonalú huzalvezetés megoldja ugyan a párhuzamos huzalívezetés gazdaságtalanságából származó problémákat, ugyanakkor azonban lényegesen bonyolultabb, drágább és kényesebb feszítéstechnológiát követel. A törtvonalú huzalvezetés esetében az iránytörésekeit kétféle módszerrel, vagy a feszítés megkezdése előtt, vagy pedig azt követően lehet elvégezni. Az előzetesen végrehajtott iránytörés azonban minden egyes iránytörésii pontnál a feszítőfejtől eltávolodva egyre nagyobb és nagyobb feszítési veszteségeket eredményez, 'míg az utólagosan végrehajtott iránytörésekhez igen bonyolult iránytörő, huzalelterelő és egyéb járulékos elemek alkallmazásána van szükség. A nagytermelákenységű üzemi sorozatgyártás esetében mind az előzetes, mind az utólagos iránytörési módszerekkel igen kedvezőtlenek a tapasztalatiak. Megpróbálkoztak már a feszítőerő ráengedéssel szinkronizált íiránytörésvégrehajtással, ehhez azonban erősen túlméretezett és ennek ellenére a nagymértékű alakváltozások miatt rövid élettartamú lacélsabílonok alkalmazására van szükség. Mindezen problémáik következtében a :oro~ zaitgyártásra szolgáló nagytermelékenységű agregátHtechnológia területén a törtvonalú huzalvezetési rendszer nem tudott meghonosodni. A találmány célja a két ismert feszítési rendszer előnyös tulajdonságainak megtartása mellett olyan termék és eljárás létrehozása, amely az ismert eljárásoknál föllépő hátrányokkal nem rendellkezik. Közelebbről feladata a találmányinak, hogy az agregát-technalógia területén is alkalmazható olyan feszítési rendszert teremtsen, amely nem bonyolultabb a párhuzamos huzalvezetési rendszernél, ugyanakkor azonban különleges berendezéseket és műveleti lépéseket a gyártás során nem igényel. Ugyanakkor az elemeknek hajlíltásra maximálisan igénybevett szakaszain optimális belső kar .alakuljon ki, az elemek végein centrikus, vagy gyakorlatilag elhanyagolható külpontosságú legyen a feszítőerő bevezetése, az eleinwégeken pedig a feszítőhuzalok egymástól a fölhasadás meggátlása és a 'megfelelő lehorgonyzódás biztosítása érdekében cél-szerű távolságban legyenek tarthatók. A kitűzött célnak megfelelően a találmányunk szerinti feszített vasbetonelem, amely egymástól változó távolságban vezetett feszítőhuzalokból álló buzálköteggel rendelkezik, oly módon van kialakítva, hogy a huzalköteget adó feszítőhuzalok az elem közbenső szakaszán legalább egy helyen össze vannak fogva, az összefogási ponttól, illetve pontoktól áz elem széleinek irányába függőleges, vagy adott esetben tetszőleges hajlásszögű ferde síkban legyezoszerűen szét vannak terpesztve, a huzaliköteg súlyvonala pedig a huzalok hosszirányában egyetlen, irányitö>résmentes egyenes. A találmányunk szerinti feszített vasbetonölem további ismérve, hogy az összefogási pontokban gyűrű, spirális, megfordított terpesztőelem, vagy más önmagában ismert összefogóelem van elhelyezve. A huzalterpesztés végrehajtására az egyes feszítőhuzalok feszítősizármegfogókba, átvető-berendezésekbe, sablonvégfuratokba, fésűbeiriendezéselkbe, vagy más terelőszerkezetekbe vannak vezetve; a feszítőhuzalok az éleímvégeken pedig azok fölhasadásának meggátlását biztosító távolságokban vannak elrendezve. A találmányunk szerinti feszített vasbetonelem előállítása oly módon történik, hogy tetszőleges alakú, nagyságú és technológiai módszerrel íkészülit sablonban a feszítőhuzalökat az elem közbenső szakaszán legalább egy helyen, a sablonhoz vagy bármely más fix ponthoz való rögzítésitől mentesen összefogjuk, az öszszefogási ponttól vagy pontoktól pedig az elem széleinek irányába függőleges, vagy adott 'esetben ferde síkban szétterpesztjük, mégpedig oly módon, hogy közben a huzalköteg súlyvonalának a huzalok hosszirányában való iránytörésmentes egyenes helyzetét biztosítjuk. A találmányunk szerinti feszített vasbetonelem az eddigiekben már ismert párhuzamos huzailvezetésű valamint a törtvonalú huziailvezetésű feszített vasbetonelemiökhez képiest egyaránt számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik. A párhuzamos huzalvezetésű 'feszítési rendszernek mindazon hibáit és hátrányait, melyek kiküszöíbölésére a törtvonalú feszítési rendszer létrejött, a találmányunk szerinti 'megoldás is elkerüli, ugyanakkor a törtvonalú huzalvezetési rendszer bonyolultsága és technológiai nehézsége nélkül. így pl. az összefogó elem elhelyezésének minimális töfofoletművelete árán, a párhuzamos huzalvezetési rendszernek üzemi sorozatgyártásiban általánosan és gazdaságosan alkalmazható egyszerű technológiája valósítható meg. A maximális nyomaték helyén biztosított maximális belső kar segítségévél, valamint az 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2