158363. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-szubsztituált-5-nitro-2-imidazolil-származékok előállítására

158363 3- 4 állíthatjuk, hogy (III) képletű vegyületeket — ahol K és X jelentése a fent megadott és. Z ha­logénatomot jelent — (IV) képletű vegyületek­kel reagáltatunk — ahol Rx és R 2 jelentése a korábbiakban megadott. Sok esetben az új (I) képletű helyettesített imidazolil-vegyületeket különféle 1-helyettesí­tett^5-nitrb-2-imidazolkarboxaldehidek tioszemi­kanbazonjainak vagy szemikarbazonjainak oxi­datív gyűrűzárásával állítjuk elő. A tioszemi­karbazonok aminotiadiazolokká ciklizálásában felhasználható megfelelő oxidálószerek pl. kü­lönféle ferrisók, mint ferriammóniumszulfát, ferriklorid, ferrinitrát, ferriacetát, nátrium-fer­ricianid, nátriunnferrioxalát, kálium-ferriszul­fát és hasonlók lehetnek. A szemikarbazonok gyűrűzárását aminooxadiazolokká általában nát­rium-hipobiromit, nátrium-hipojodit, vagy bróni és nátriumacetát segítségével végezzük el. A reakciókat általában magasabb hőmérsékleten, az előállítandó vegyülettől függően előnyösen 50—150 C°-on hajtjuk végre. Számos 2-(2-helyettesített amino-5-tiadiazolil)­-ljhelyettesítettJ 5-nitroimidazol-.vegyülete!t ál­líthatunk elő úgy, hogy 2-(2-hal'0^5-tiadiazolil)-l­-helyettesítettJ 5-mtroimidazol-származékokat megfelelő primer vagy szekunder aminokkal szerves oldószerben, az amin fölöslegének je­lenlétében, vagy valamely egyéb savmegkötő­szer, pl. vizes nátriumhidrogénkarbonát oldat alkalmazása mellett, előnyösen 25—125 C°-os hőmérsékleten reagáltatunk. Az (I) képletű vegyületek előállítása során, ahol R hidroxil-csoportot jelent, előnyösen já­runk el oly módon, hogy először a megfelelő észtert — pl. az (V) képletű vegyületet, ahol R rövidszénlánoú alkanoiloxi-rövidszénláncú alkil­csoportot jelent, X és R2 jelentése pedig a fent megadott — állítjuk elő, majd a kapott észtert erős ásványi savakkal kezeljük, s ezután a pH-t 7 fölötti értékre állítjuk. Sok esetben azt ta­láltuk, hogy ha az l-t(:2-rövidszénláneú alkanoil­oxi-rövidszénláncú alkil)^5-nitro-2-imidazol­karboxaldehid-tioszemikarbazonok gyűrűzárását megfelelően savas körülmények között hajtjuk végre, közvetlenül 2J(2-amino-5~tiadiazolil)-l­-(hidroxi-rövidszénláncú alkil)-5-nitroímidazoIo­kat kapunk. A 2^(2-formamido-5-tiadiazolil)Hl-helyettesi­tettHÖ-nitroimidazolok vagy a 2-<(2-acilamino­vagy ,2-haloacilaminto-5-tiadiazolil)-l-helyettesí­tett-5-nitro-imidazolok előállítása során eélsze­rűenen először a 2-<(2-amino^5-tiadiazolil)-l-he­lyettesített-5-nitroimidazolt állítjuk elő, majd a terméket a 2-^(2-iforma, mido-5-tiadiazolil)-l-he­lyettesített-5-nitroimidazol előállítása esetén 'hangyasavval, ill. a 2-(2-acilamÍ!no- vagy 24ia~ loacilamino^5-tiadiazolil)-l-helyettesített-5-nit­roimidazol előállítása során (rövidszénláncú al­kanoil)2 vagy (halo-rövidszénláncú alkanoil) 2 képletű anhidridekkel, vagy a megfelelő sav­kloriddal kezeljük. A megfelelő oxadiazolil-ve­gyületeket hasonló reakciókkal állíthatjuk elő. A reakciókat általában magasabb, előnyösen 50—150 C° közötti hőmérsékleten hajtjuk vég­re. A -2-(2-amino-5-tiadiazolil)-l-rövidszénláncú alkanoiloxi-rövidszénláncú alkil^5-nitroimidazo­lokat, és a megfelelő oxadiazolil-vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy a 2-(2-amino-5-tia­diazolil- vagy 5-oxadiazolil)-l-hidroxi-FÖvidszén­láncú alkil-5-nitroimidazolokat valamely alifás savval, ásványi sav katalizátor jelenlétében me­legítve észteresítjük. Ha az alifás sav helyett alifás savanhidridet . alkalmazunk, 2-(2-rövid­szénláneú alkanoilamino-5-tiadiazolil- vagy 5--oxadiazolil)^l-rövidszénláncú alkanoil-rövid­szénláncú alkil-5-nitroimidazolokhoz jutunk. Az utóbbi esetben katalizátor alkalmazására álta­lában nincs szükség. Mindkét esetben a reak­ciót általában 50—150 C°-os hőmérsékleten hajt­juk végre. Az N,N-di-rövidszénláncú alkil-N'-5-[(helyet­tesítetW5-nitro-2-imidazolil)-tiadiazol-2-il]-for­mamidinnek előállítása során az N,N-di-rövid­szénláncú alkil-iformamidinek foszgénnel, fosz­foroxikloriddal vagy tionilkloriddal képezett reakciótermékét 2-.(2-amino-5-tiadiazolil)-l-he­lyettesített^5-nitroimidazolokkal szerves oldósze­rekben, mint pl. az N,N-di-rövidszénláneú al­kil-formamid fölöslegében, általában szobahő­mérsékleten reagáltatjuk. A találmány szerint előállított új vegyületek melegvérű állatok pathogen mikroorganizmusok által okozott fertőzéseinek megakadályozásánál rendkívül hatékonyak. A vegyületeket az álla­toknak a táplálékkal vagy ivóvízzel elkeverve etethetjük fel. A vegyületeket továbbá tablet­ták, pirulák, kapszulák vagy hasonlók formá­jában, vagy parenterálisan, intramuszikularis ill. szubkután injekciók alakjában adahatjuk be. A vegyületek koncentrációja a táplálékban ül. ivóvízben 5—1000 rész/millió rész, előnyösen 15—500 rész/millió rész lehet. A fenti vegyüle­tek csirkéken és egereken még a táplálék 0,025 %-át kitevő mennyiségben adagolva is haté­konynak bizonyultak Salmonella fertőzések el­len. A vegyületek továbbá egyetlen orális dó­zisban, vagy a táplálékhoz keverve 6—18 mg/ /testsúly kg adagolásban melegvérű állatokon, pl. patkányokon és egereken jelentékeny ha­tást fejtenek ki Trichomonas vaginalis és amo­nebiasis ellen. Egyes vegyületek ezen túlmenő­en 40 mg/testsúly kg adagolásiban, egyszeri orá­lis dózisban beadva 100%-osan megszüntetik a csirkék Escherichia coli fertőzését. A jelen ve­gyületek jó anti-coecidiális hatást mutatnak, és Elmeri a tenella ellen különösen hatékonyak, mint ahogy azt a továbbiakban igazoljuk. Az eljárás további részleteit a példákban is­mertetejük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. A részarányok — amennyiben mást nem adunk meg — súlyré­szeket jelentenek. 10 15 20 25 S0 £5 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom