158353. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés selejt akkumulátor telepek alkotóelemeinek regenerálására

3 158353 4 Ezeknek az eljárásoknak számos hátránya van. Első az, hogy valamennyi akkumulátornak azonos méretűnek kell lennie, a háznak megfelelő alakúnak kell lennie, és az akkumulátorokat egyenként kell kezelni. Azonkívül, mivel a házból kihúzott rácsmiag járulékosan tartalmazza a tömítőkeverék nagy részét, a fedeleket, cellaközfalakat és az aktív anyagot, a metallurgiai kezelés alatt azonkívül, hogykismennyiségű olvadékot nyernek, (mivel a tömítés és a cellaközfal anyagának 'néhány komponense, különösen, hogyha az alap polivinilklorid, az ólommal néhány olyan komponenst képez, amely beleragad a salakba, míg a kötött ólom elvész.) a pép kiterjedése következtében olyan ólmot nyernek, amelynek csekély antimór tartalma van, úgy hogy ez sem rácsok • készítésére, sem pedig a pép réaktíválására nem alkalmas. Más ismert eljárásoknál az akkumulátorokat össze-vissza töredezésnek vetik alá, ami nagyon nehézzé teszi a fémes anyagnak és/vagy a pépnek a folyamatos kiválasztását az inaktív anyagból, függetlenül az alkalmazott szétválasztási módszertől. A találmány szerinti eljárás mindezeket a hiányosságokat megszünteti, és egyéb előnyei is vannak. A találmány elsődleges célja, hogy a selejt akkumulátor telepek alkotóelemeit gyakorlatilag tiszta állapotban három frakcióba válassza szét: nevezetesen a fémes anyagot, a pépet és az inaktív anyagot. A találmány további célja, hogy bármilyen méretű akkumulátorokat kezelni lehessen tömegesen, házaikkal együtt vagy azok nélkül. További cél, hogy közönséges acélberendezést lehessen alkalmazni, a szabad kénsav jelenlétének ellenére. A találmány szerinti eljárással az akkumulátorok különböző alkatrészeit szelektíven akarjuk szétzúzni, elkerülve ezáltal, hogy azok össze-vissza töredezzenek, és gyakorlatilag az egész pépet el akarjuk távolítani a rácsok közül és a házból. További cél, hogy ne túl nedves pépet nyerjünk, nehogy az a dob belsejébe beragadjon, vagy a szitára ráragadjon, azonban túl száraz se legyen, nehogy túl nagy legyen a porképződés. Tavábbi cél, hogy az akkumulátor alkatrészek minőségének romlását megakadályozzuk a gravitációs szétválasztás alatt különleges nehéz közeg segítségével, és hogy az eljárás vízszükségletét a minimumra csökkentjük, valamint lehetővé tegyük az eljárás tökéletes automatizálását. Mindezet a feladatokat a találmány szerinti eljárással megvalósíthatjuk. Azt találtuk, hogy a selejt akkumulátor telepeket szelektíven szét lehet zúzni, ha azokat szabályozott számú és intenzitású ütéssorozatnak vetjük alá, oly módon, hogy gyakorlatilag valamennyi aktív anyagot, úgy mint a port ás túlnyomórészt a finom szemcséket leválasszuk, míg az akkumulátort képező fennmaradó anyagot lényegesen nagyobb méretű darabokban kapjuk meg, mint az aktív anyagot, nevezetesen 2—15 cm 'nagyságban, azaz átlag 8 cm nagyságban, tehát olyan méretben, amely különösen alkalmas a leülepedésre és a lebegésre. Az aktív anyagot, amelyet amint fent említettük, gyakorlatilag tiszta állapotban akarunk kinyerni, a zúzóművelet alatt vagy annak befejezésekor, a fennmaradó anyagtól szitálással választjuk el. Pontosabban azt tapasztaltuk, hogy az ütés intenzitásának akkorának kell lennie, mint amekkorát az akkumulátorok vagy annak i részei 4—0,5 m magasságiból való leesésekor nyernénk és az ütések számának 10 és 500 között, kell lennie. Azonkívül azt tapasztaltuk, hogy a zúzóművelet előrehaladása folyamán rendkívül előnyös, ha az ütések intenzitását fokozatosan csökkentjük, így ugyanis a fémes és inaktív anyag szétmorzsolódását és áthaladásukat a szita nyílásain meg lehet akadályozni, ami a pép minőségét rontaná. Ha ütéseket létesítünk, pl. úgy hogy az akkumulátorokat házzal együtt, vagy anélkül falra vagy egymásra hagyjuk esni, akkor az ütés intenzitásának fokozatossá tétele céljából az esés magasságát lehet változtatni, és/vagy viszonylag puha anyagot lehet közéjük helyezni, mint pl. a kiválasztott pépet, és/vagy fokozatossá lehet tenni annak a -falnak a merevségét, amelynek az akkumulátorok ütköznek, és/vagy á zúzófalakat belső kiszögelésekkel lehet ellátni. Azt is tapasztaltuk, hogy acélból, hogy a pépet teljes mértékben el lehessen választani a rácsoktól és a háztól, és meg lehessen akadályozni a sziták eltömődését ill. a pép finom porrá válását, ami megnehezítené kinyerését, a pép nedvességének 2—7% között, célszerűen 5% körül kell lennie. Ebben az esetben a szita lyukbőségének 2 és 30 mm között kell lennie, hogy még jobban el lehessen kerülni az egyéb akkumulátor alkotóelemekből eredő eltömődést. Általában, különösen nedves idő esetén, a pép nedvességtartalma nagyobb, mint 7%, ebben az esetben az akkumulátort 35—50 C°-ra fel kell melegíteni, és ezt könnyen meg lehet valósítani a zúzóművelet alatt, közvetlen melegítéssel, forró, ellenáramú gázok segítségével. Meglepődve tapasztaltuk, hogy ha az akkumulátorokat a zúzóművelet alatt az említett hőmérsékletre hevítjük fel, a mindig jelenlevő szabad savak semlegessé válnak, annak következtében, hogy a kénsav a pép ólomoxidjávai reakcióba lép, és hogy az az idő, amennyi alatt a nedvesség kívánt fokát elérjük, és a teljes semlegesítés ideje nem haladja meg a zúzáshoz szükséges időt, ami általában 5—20 perc alatt zajlik le. Mindezekből már magától értetődő hogy ez a semlegesítés lehetővé teszi, hogy 10 15 20 25 30 85 40 45 50 55 60 2