158353. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés selejt akkumulátor telepek alkotóelemeinek regenerálására

158353 5 6 a zúzóberendezést közönséges acélból készítsük. Az.eljárás harmadik lépése, amelynek során a nemesfém anyagot a fémes anyagtól választjuk el, az ismert ülepítéses, leibegtetéses eljárással történik, azonban különlegesen nehéz közeg alkalmazásával, amely az inaktív anyag és a fémes anyag sűrűsége közötti sűrűségű pép vizes szuszpenziójából áll, amelynek pH értéke szűk határok között van. Ez a nehéz közeg azon előnyén felül, hogy közvetlenül beszerezhető, nem szennyezi be az akkumulátor alkotóelemeit, ami bekövetkezne akkor, ho pl. szilíciumtartalmú vasötvözetet alkalmaznánk. Ezt a harmadik lépést tehát úgy végezzük, hogy mind a búzott anyagot, amelyből szitálással már majdnem az egész pépet eltávolítottuk, mind az említett nehéz közegét folyamatosan megfelelő tartályba tápláljuk be, amely pl. ismert forgó dobból áll, és ebben az inaktív komponens, amely lebeg, elválik a fémes komponenstől, amely lesüllyed. A könnyű anyagot a nehéz közeggel együtt távolítjuk el; az említett tartályban recirkuláltatott nehéz közeg miagával viszi, majd ezután kimossuk, hogy eltávolítsuk a könnyű anyaghoz tapadó pépet. A nehéz anyagokat a tartály aljáról távolítjuk el, és ezután mossuk. A kis mennyiségű pépet tartalmazó mosófolyadékot derítjük: a tiszta folyadékot részben a mosáshoz használjuk, míg a besűrített szilárd anyagot részben a nehéz közeghez adjuk hozzá. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a mosóközegnek és a nehéz közegnek a keringetése elkülönített, és teljesen független. Ennek fontosságát a példában bizonyítjuk. Visszatérve az előzőekben a nehéz közeggel kapcsolatban mondottakra, azt tapasztaltuk, hogy ha az inaktív anyag sűrűségét A-val jelöljük, akkor a nehéz közeg sűrűségének 1,1 — 2 A között kell lennie. Nagyobb sűrűségű nehéz közegek túl gyorsan leülepednek és megakadályozzák, hogy homogén zagyot nyerjünk, míg kisebb sűrűségű nehéz közegnek nem teszik le-, hetővé a jó szétválasztást. Ha az a'kkumulatoíház ebonitból készül, akkor a nehéz közeg legmegfelelőbb sűrűsége 1,7—2 kg/dim3

között van. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy nem kielégítő, ha az alkalmazott nehéz közegnél csak az előbb említett sűrűségre vagyunk figyelemmel. Valójában a nehéz közeg pH értéke, ha frissen készítették, 7—7,4, felhasználása során erősen lúgossá válik, miközben viszkozitása nő egészen olyan értékig, ami lehetetlenné teszi, hogy ülepítéssel és lebegtetéssel jó szétválasztást lehessen elérni. A viszkozitás felső határát a lúgosság empirikus mérésével határoztuk meg. E célból a nehéz közeg előre meghatározott térfogatát kénsav-oldattal titráltük, indikátor jelenlétében, amelynek pH értéke 7 felé irányult. Az 1 liter nehéz közegre eső maximális kénsav-fogyasztásnak kisebbnek kell lennie 10—12 gnál. Azt tapasztaltuk, hogy a nehéz közeg viszkozitásának ilyen növekedését meg lehet akadályozni, ha a nehéz közeget kénsavval savasítjuk, oly mértékiben, hogy pH értéke ismét 7 körüli legyen, ill. a fent említett felső határértékhez közelítsen, a fent említett titrálás segítségével. A kénsavat semmiféle más savakkal nem lehet helyettesíteni, mert ebben az esetben káros anyagot vezetnénk be, amely a kinyert ólomsav metallurgiai kezelése alatt a 'berendezésre nézve káros párákat fejleszthetne. Amint fent említettük, a találmány szerinti eljárás foganatosításához alkalmazott berendezés közönséges berendezés lehet, kivéve a zúzót, amely szintén tárgya a találmánynak. Ez a zúzó hengeres vagy sokszög keresztmetszetű, hosszú forgó dobból áll, amely hengeres, kúpos vagy piramis formájú, ürítő nyílása felé elkeskenyedik, és belül szárnyakkal és célszerűen a betápláló szájnyílással összhangban kialakított spirálisokkal van ellátva az akkumulátorok, vagy azok részeinek felemelése és továbbítása céljából, amint azt a következőkben ismertetjük. A zúzó, amelynek egyik előnyös kiviteli alakját az 1. és 2. ábrákon ábrázoltuk a dob tengelyén átmenő hosszanti függőleges síkkal, részben metszve van az 1. ábrán, és az 1. ábra Y—Y vonala mentén vett metszetben van a 2. ábrán ábrázolva. A zúzó hengeres 1 dobja klb. 2°-kal lejt 2 ürítőnyílása felé, amely előtt két sorozat 3 és 4 szita van elhelyezve. Ezek lyukbősége 2—30 mm, ill. 8—42 cm között van. A betápláló szájnyílást 10 számmal jelöltük. A dob külső 5, 6 gyűrűkkel van ellátva, amelyek segítségével két pár 7—8 görgőkre támaszkodik. A görgőket a rajzon nem ábrázolt motor hajtja és így forgásba helyezi a zúzót. A dob belülről hosszanti 11 szárnyakkal és a 10 betápláló szájnyílás szomszédságában 1 méternyire spirálisan elhelyezett lapos 9 rudakkal van ellátva. Azonkívül a hosszanti 11 szárnyak között láncok segítségével 10 X 10 cm keresztmetszetű vasrudak vannak felakasztva. Ezek a rudak kaparó hatásukkal a dob belső felületét tisztán tartják. A zúzó a következőképpen működik: Az akkumulátorokat vagy azok részeit, tömegesen, vagy külön-külön a 10 szájnyíláson tápláljuk be, és azokat a dob forgása következtében a 11 szárnyak felemelik, és így szabadon esnek a csúcspont közelébe. A 9 vasrudak növelik a 10 szájnyílás szomszédságában az anyag előrehaladási sebességét, és lehetővé teszik, hogy az akkumulátorok tisztított akkumulátor falakra essenek, és ezáltal a betápláló szájnyílás szomszédságában a maximális ütés-intenzitást érjük el. A pépet, amely az anyagnak a~dobon való áthaladása során kivált, a 3 sziták segítségével 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3