158338. lajstromszámú szabadalom • Eljárás, elrendezés és berendezés többszínű mintarajzok léptékátalakítására és rácsolására

13 158338 14 D 537 Zener-diódán át egy D 535r, D 535g, és D 535b Vagy4tapu kimenetével van összekötve. A Vagy4capuk bemenetei a tranzisztorerősítő R 533r, R 533b, R 533g kollektorellenállásaival vannak összekötve. A színfelismerési kapcsolás másik kiviteli módját mutatja be a 4. ábra. Több, színszűrővel különböző színekre érzékennyé tett 150, 151, 152 fotoellenállás emittereilenállásként van elhelyezve minden tranzisztor emittere és a test között, a T li534r,g,b közös bázisú kapcsolásban dolgoznak. A tranzisztor kollektora és az UB üzemi feszültség között egy R 1533r,g,b kollektorellenállás található, amelyen az erősített feszültség megjelenik, mely egy-egy utána kapcsolt 54, 55, 56 Stihmitt-triggerhez van továbbvezetve (1. ábra). A T 1534r,g,b tranzisztorok közös bázis pontja egy feszültségosztó leágazásával van összekötve. Ez a feszültségosztó egy, az UB üzemi feszültséggel összekötött R 1532 ellenállásból és egy kiegészítő R 1530 tranzisztornak a, testtel összekötött emitter-kollektor ágából áll. Ezen R 1530 tranzisztor bázisát egy másik ellentétes vezetési típusú T 1539 tranzisztor vezérli, melynek snittére az üzemi feszültséggel van összekötve. Ennek a T 1539 tranzisztornak a bázisa egy D 1537 Zsnerdiódán keresztül a D 1535r, D 1535g, D 1535b Vagykapuk egyikének kimenetére van kapcsolva. A Vagy^kapu kimenetei az R 1534r, R 1534g, R 1534b tranzisztorok R 1533r, R li533g, R 1533b kollektorellenállásaival vannak összekötve. A színfelmérési kapcsolás tranzisztoros erősítői után kapcsolt 54, 55, 56 Schrnitt-triggerek közül a 3. ábrában csak az 56 van részletesen megrajzolva. Itt a Schmitt-trigger általánosan ismert kapcsolásáról van szó, úgy elrendezve, hogy az átkapcsolás akkor következik be, amikor az UB és a T 561 tranzisztor bázisa közti bemenő feszültség, mely az R 533b kollektorellenálláson jelenik meg, nagyabb, illetve kisebb, mint a tranzisztorerősítő legnagyobb kimenő feszültségének a D 537 Zener-dióda által előre meghatározott értékének kb. 70%-a. A T 561 tranzisztor kollektoráról az 56 Schmitttrigger kimenő jelét levesszük és az 56A kimeneti csatlakozón át az 57—63 kapuáramkörhöz vezetjük. Az 54 és 55 Schmitt-trigger pontosan olyan, mint az 56, melyeknek kimeneti csatlakozóját 54A-val, illetve 55A-val jelöljük. Az eredeti minta egy letapogatott pontjáról visszavert fényt a színszűrővel ellátott 50, 51, 52 fotodiódához kell vezetni, oly módon, hogy mindegyik fotodióda a saját fényét pontosan ugyanazon kis felületrészfoől kapja, mint a imásik kettő. A fény elosztása ezután vagy félig áteresztő tükrökkel vagy elágazó fényvezető szálnyalábokkal történik, ahol is minden ág szálai a közös végen statisztikusán vannak elosztva; vagy pedig fényvezető rúddal mindhárom fotodióda számára, ahol is a fényvezető rudaknak a fotodiódáktól távoli végei közösen egy további fényvezető rúd végén úgy vannak elrendezve, hogy a fényt ettől a további fényvezető rúdtól átveszik, mely a fényt a másik végén közvetlenül vagy közvetve az eredeti minta letapogatandó pontjáról kapja. Mindhárom fotodiódának lehet saját leképező objektívje, melyek mindegyike az eredeti minta azonos pontjára van irányítva. A le tapogatói ej optikai elrendezését a 2. és 2a. ábra segítségével, a 2. ábrában szereplő megvilágítási optikával kezdve, ismertetjük. Egy Wl, ill. W2 felső, ill. alsó véggel ellátott, vékony, de hosszú W csavarvonal formájú kis vetítőlámpa világítótestét egy az Ll aszférikus kondenzátorból és az L2 plánkonvenx szférikus lencséből álló lencserendszer a sugárútnak a SÍ, S,2 és S3 síktükör segítségével való, a térbeli elhelyezkedéstől függő tükörfordítása után a letapogatandó M eredeti mintára leképezi, mikoris a Wl csavarvonalvég leképezése a Wl' pontban, a W2 csavarvonalvég leképezése a W2' pontban történik a mintarajzon. A vékony L3 rúd alakú hengerlencse ekkor a világítótest leképezésének kitérj eszkedési irányában ebben a sugárútban szorosan az eredeti minta felülete felett fekszik, úgyhogy a lámpa W világítótestének fénye az eredeti minta rendkívül keskeny csíkjára a letapogatási mozgás sorirányára keresztbe van koncentrálva. Az L3 rúd alakú hengerlencse kitérj eszkedési irányából felülről ferdén jövő fénybeesést készakarva választottuk, hogy a felülről merőlegesen történő színletapogatásnál az eredeti mintáról csak diffúz .módon visszavert fény kerüljön a színletapogató berendezésbe és az eredeti mintán szereplő szín fénye ne „fehéren" jelentkezzék. Mivel e ferde fénybeesés miatt a W2 csavarvonalvég W2' képe távolabb van az Ll és L2 lencserendszertől, mint a Wl. csavarvonalvég Wl', ábrája, a vetítőlámpa tengelye és ezzel a csavarvonal tengelye megfelelően ferdére van állítva, hogy a csavarvonal képe a Wl' és W2' pontok között szélességében kevéssé változzék és éles maradjon. '"Sefl A megvilágító optika sugárútját a 2. ábrában két szaggatott vonal ábrázolja, melyek a Wl csavarvonalvégtől indulnak ki és a W' képpontban az M eredeti mintán végződnek és két teljes vonal ábrázolja, melyek a W2 csavarvonalvégből indulnak ki és a W2' képpontban végződnek az M eredeti mintán. Mivel e sugarak útja a háromszoros tükörirányváltás következtében áttekinthetetlen, ugyanabban az ábrában úgy rajzoltuk meg a sugárutat, hogy az SÍ tükör és az L3 hengerlencse elhagyása esetén jelentkezne. A Wl csavarvonalvégből kiinduló, szaggatottan rajzolt sugarak finoman vonalkázva rajzoltán haladnak a Wl" pontig, a W2 csavarvonalvégről kiinduló két vastagon rajzolt sugár pedig hosszában vonalkázva halad a W2" pontig. A Wl" és W2" között a csavarvonal képe kettősen vonalkázva van jelölve. Az eredeti minta letapogatása a letapogatófej X-irányú (sorirányú) mozgása esetén egy csíkban. történik, melynek szélessége a rácsolt rajzon tizenkét sor szélességének felel meg. 10 15 20 25 20 35 40 45 50 55 60 7