158338. lajstromszámú szabadalom • Eljárás, elrendezés és berendezés többszínű mintarajzok léptékátalakítására és rácsolására

11 158338 12 ismételt lenyomásával ismét meg lehet indítani. Mindeddig nem említettük, hogy a 37 előválasztó számláló mindig akkor kap visszaállító impulzust a 43 Vagy-kapun, az impulzusformáló monositabil multivibratoron.es

a 71 Vagykapun keresztül, amikor vagy az Al kimenet a beállított előválasztási szám elérése után a 38 És-kapun keresztül a 43 Vagy-kapu egyik bemenetére, vagy az A2 kimenet a 45 És-kapun keresztül jelet ad. A 72 színletapogatófejíben mind a tizenkét letapogatandó sor számára három-három 50, 51, 52 fotodióda vagy fototranzisztor van beépítve, melyek az előtét-színszűrőn keresztül a három színből — piros, zöld, kék — mindig csak egyet tudnak felvenni. A fototranzisztorok által leadott jeleket soronként egy 53 háromszoros erősítő erősíti, amelyben mindhárom színcsatorna számária egyenletesen ható erősítésszaíbályozás van beépítve a letapogatási megvilágításban vágy a 72 letapogatóféjnek a letapogatandó rajztól való távolságában vagy a letapogatandó színek abszorpciós, illetve reflexiós fokozatában előforduló ingadozások kiegyenlítésére, s ez a szabályozás a színcsatornán jelentkező kis minimális szintről a legnagyobb modulálással teljes modulálásra szabályoz. E színcsatorna jele ekkor 100%os összehasonlítási értékként szolgál mindkét másik színcsatorna számára és átkapcsolja a kérdéses csatorna után kapcsolt 54, illetve 55, illetve 56 Schmitt-tóggert, melynek kapcsolási pontjai úgy vannak beállítva, hogy csak több, mint kb. 70%-os modulálás esetén kapcsolnak át. Ha a három színcsatorna jelei ezt a 70%-os határt túllépik, akkor ez „féhér"-et jelent és az utánkapcsolt kapu-áramkör az 58, 59, 60 Éskapukkal és az 57, 61, 62, 63 Nem-És-kapukkal az 58A, 59A és 60A három kimenete közül egyiken sem ad jelet. Ha két színcsatorna jelei a 70°/iros határon alul maradnak, akkor a jel 100%-os modulálással érvényes és a kapuáramkör a vonatkozó színhez tartozó kimeneten jelet ad, amelyet a vonatkozó 64, ill. 65, ill. 66 teljesítményerősítő felerősít és a hozzátartozó 67, ill. 68, i1.!. 69 színnyomó a kérdéses szíriben lenyom, amint a 27 impulzusformáló monovibrátorból kioldó impulzus kerül a három 58, 59, 60 És-kapu első bemeneteire. Ha a 100%-os modulálású csatornán kívül még egy másik csatorna is túllépi a 70%-os határt, akkor a. kapuáramkör reteszeli önmagát és egyik kimenetén sem ad le jelet, színnyomás tehát nem történik és a rácsrajzon fehéren maradt rácspontot a korrekturánál kézzel megfelelő színnel lehet ellátni. Ha a három csatorna közül egy sem éri el az említett minimális szintet, akkor ez „feketét" jelent, és ugyancsak nem kerül jel leadásra a kapuáraankör egyik kimenetén sem, mivel a fekete nem szerepel színként a mintarajzon. A fotodiódák érzékenysége az R 532r,g,b (3. ábra) beállító ellenállások és a 70 „színletapogatás ellenőrző" mérőberendezésébe beépített „r. g. b" három mutatós műszer (egy-egy minden színcsatorna számára) segítségével egyenként beállítható, úgyhogy a 100%-os modulálás 5 mindhárom csatorna számára az eredeti minta fehér papírjának letapogatásánál beállítható, ha ennek a papírnak adott esetben gyenge színtónusa van. A 70 mérőberendezést az FI nyomógomb-kapcsolóval az első letapogatási sorok 10 három csatornájára, a további tizenegy be nem rajzolt és egymáshoz viszonyítva mechanikusan reteszelt F2—FI 2 nyomógomb-kapcsolókkal pedig a-másodiktól a tizenkettedikig terjedő letapogatási sorok mindenkor három csatorna já-15 ra lelhet csatlakoztatni. A fent említett találmány szerinti színfelismerési kapcsolások példájaként közlünk az alábbiakban két kiviteli, módot: A színfelismerési kapcsolás két fajtáját a 3. 20 és 4. ábra mutatja be. Ezzel a kapcsolással a következő érhető el: A mindenegyes, 50, 51, 52 fotoérzékelő után kapcsolt azonos fajtájú erősítőcsatornák erősí-25 tési fokozatának szabályozása a legnagyobb kimenő feszültségű erősítőcsatorna kimenő feszültségének függvényében közösen történik, úgy, hogy ez a legnagyobb kimenő feszültség a hozzátartozó fotoérzékelő kis minimális meg-30 világítási fokától kezdve egy, a fotoérzékelő minden erősebb megvilágítási fokánál egyformán megmaradó, előre meghatározott értéket megtart, úgyhogy a többi erősítőcsatorna kimenőfeszültsége a többi fotoérzékelő megvilá-35 gítási fokának a legerősebb megvilágítási fokú fotoérzékelő megvilágítási fokához való viszonyával arányos és ezzel a vonatkozó színek színmegoszlása számára mértéket jelent a főszín százalékos arányában, függetlenül a le-40 tapogatott szín megvilágítási és reflexiós fokától. Ezt a felismerést használja fel a 3. és 4. ábrában bemutatott kapcsolás. A 3. ábra szerinti kapcsolásnál minden, több 45 színszűrővel különböző színékre érzékennyé tett 50, 51, 52 fotodióda vagy fototranzisztor egy-egy R 532r,g,b ellenállással sorba van kapcsolva a közös UB üzemi feszültségen. A fotoérzékelők viszont a közös UB üzemi feszültségen vannak 50 egy-egy, egy T 534r,g,b tranzisztorból, egy ennek kollektora és az üzemi feszültség közé kapcsolt R 5:33r,g,b kollektorellenállásból és egy, az emittere és a teste közé kapcsolt R 536r,g,b emittereilenállásból álló tranzisztorerősítővel, 55 mely a fotoárammal átfolyt R 532r,g,b ellenálláson keletkező feszültséget erősíti. Ez az erősített feszültség az R533r,g,b kollektorellenálláson keletkezik és az 54, 55, 56 utánkapcsolt Schmitt-triggerekhez van vezetve. Az R 536r,g,b 60 emitterellenállások mindegyike, egy M 536 elektromágnes légrésében elhelyezkedő mágneses erőtértől függő ellenállásból áll. Ennek az elektromágnesnek a gerjesztését egy T 539 kiegészítő tranzisztor vezérli, melynek emittere 65 az UB üzemi feszültséggel, a bázisa pedig egy 6