158311. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított dörzsállóságú, megnövelt intermolekuláris kapcsolódású cellulózrostanyag előállítására
9 vizeit tartaüímaznak, míg az ammóniatartalmú légkör víztartalma: 0—15 g víz/tn3 levegő (szobdhőmérséMetére számítva). Mindenekelőtt rövid behajtási idők esietén ajánlatos, hogy a reakciótérben gáznemű antikataiizátoirokat cirkuláltassunk.' Ügy is eljárhatunk, hogy a textíliát rövid ideig a kis koncentrációjú gáznemű antilkaitalizátorrall kezeljük, majd a térhálásíltószernek egyidejű mosásául ó rögzítése mellett a cellúlózrostolkon belül a hídképződést a szokásos módon, hőkeaelésisel előidézzük. Az antikatalizátornal vaító kezelésit szoba- vagy emelt hőmérsékleten végezhetjük. A felületi dezaktiválás pl: a kamrákban történhet. Ezek a kamrák hőfokszabályozóval, ammóniatáplálóvail, levegőnedvesítőbenendezés-S! el (a kamra-üévegő nedvességtartalmának fokozására) mérőeszközökkel (az antikatalizatorgáz- és a nedvesség-koncentráció állandó, meghatározott értéken tartásához), továbbá cirkulációs rendszerrel vannak felszerelve. Összehasonlítható hátasok elérése céljából, a gázatmoszférának annál több nedvességet kel tartalmaznia, minél kisebb a rostanyag nedvességtartalma. Ha a rostok gyakorfatilag szárazak és a behatási idő rövid, úgy szükségessé vállhat a levegő nedvességtartalmának majdnem a telítési pontig való növelése. Ha viszont a ros'tanyag vizes vagy nedves, úgy a környező gáziatmoszfórába semmi, vagy csak kevés nedvességet keli juttatni. Általában azt mondhatjuk, hogy a dezaktiválás erősségét és sebességét befolyásoló változók egyikének, így a) az antiikatalizátor koncentrációjának b) a rostanyiag víztartalmának vagy duzzadási fokának c) a reakeióitérben levő légkör nedvességtartalmának és d) a behatási időnek növelésekor legalább a változók egyikét le keil szállítanunk, ha összehasonlító nagyságú hatásokat kívánunk kapni. Ha viszont erőseíbb dezaktiváló hatást kívánunk elérni, úgy a változók közül legalább egyet még növelnünk kell és fordítva, kisebb dezaktiváló hatáshoz a változók egyikét csökkenteni kell. A savas és potenciálisan savas katalizátorokhoz alkalmas antilkatallizátorok bizonyos hatóanyagokból állhatnak, .amelyek a savas tulajdonságokat puff erihatás, semlegesítés vagy oldhatatlanná tevés által redukáljuk. Példaként említjük az ammóniát, aminokat, pl. ofctadecilaimint, a morfolint és a szódát. Pufferbaltású antiikatalizátorok például az ammóniumsók ás általában a gyenge savak erős bázisokkal alkotott sói. Fiémső4satalizatorok esetében a kation vagy az anion oüidhatatlan só képzése által hatástalanná tehető. Lúgos katálizátoroklboz mint antikatalizátorok folyékony vagy gáznemű formában semlegesítő hatású savas vagy potenciálisan savas szereik jönnek tekintetbe, így pl. kéndioxid, szervetilen vagy szerves savaik oldatai. Puffer-10 hatással működő antikataűíizátarok pufferrendszerekből, pl. gyenge bázisoknak erős savakkal alkotott sóiból állhatnak. A nagy vagy poláris felépítésű modefculálk-5 kai rendelkező oldott vagy diszpergáüit állapoltú antikatalizátorok mindenekelőtt előnyben vannak, mivel lasabban és kevésbé mélyen hatolnák be a rostanyagba. 10 2. A komponensek mólaránya változtatható továbbá a ténbálósitószer és/vagy a íéribálósító katalizátor koncéntrációjának a fonalak illetve rostok félszínén történő csökkeni; ésévél. Ezt végezhetjük a térhálósítószer és a katalizátor 15 felviteléhez használt folyékony fázis elipárölgása előtt, alatt vagy után, mégpedig legjobban felületi kioldással, ahol ugyanaz az oldószer használható mint a szereknek a textíliára való felvitelénél, vagy pedig egy olyan másik 20 oldószer, amely pl. a rostban levővel nem elegyedik korlátlanul, amelyben azonban a térhálósítószer jól oldódik. Adott esetben a kioldáshoz használt folyadékok sókat vagy egyéb anyagokat tartalmazhatnak, amelyek az ottidó-25 képességre befolyással vannak. 3. A komponensek móiaránya változtatható továbbá azzal, hogy térhálásítószierrel hídképzésre alkalmas 'hidroxifcoportofc számát a fo-30 nailak illetve rostok felületén növeljük. A cellulóz hidroxiilcsoportiai mellett a felületen még jelenlevő oxicsoportofc a hídíképzésnél a oellulózhidroxildkkal versenyben vannak és ezért a térhálósítószer hatását a felületen csökken-35 tik. Még nehezen illó oxivegyüieítek te felvihetők a térhálóisítószerrel és/vagy a katalizátorral együtt, mknellatt ezek forráspontját oly magasra választjuk meg, hogy az alkalmazott folyékony fázis (rendszerint víz) elpárologtatá-4Q sakor, a szárítási folyamat végén, vagy rendszerint csak a későbbi hőkezelésnél párolognak el és közben a fonalak illetve rostok felületén feldúsulnak. Az oxivegyületeiket utólag is felvihétjük és adott esetben itt is olyan moleteu-45 láris felépítésű, molekula alakú viagy molekulasúlyú vegyületeket ihaszniálhaitunlk, amelyek a rostiba, illetve fonalba legfeljebb korlátozott mértékben képesek behatolni. A felvitelt végezhetjük oldaliból, diszperzióból, emulzióból 50 vagy gázfázisból, folyékony fázist használva adott esetben hab alakijában is. 4. A komponensek móiaránya változtatható végül az 1—3 alatt felsorolt módszerek kombinációjával. .„ Az 1—4. alatt említett (eljárási variációk természetesen lépésenként is végrehajthatók vagy ismétéllhetők. A találmány .szerinti eljárás egy különleges kiviteli módja abban iáll, hogy térlhálósítószer-60 rcl egyidőben vagy későlbb (de a térhálósítás előtt) olyan hatóanyagokat viszünk fel a rostanyagra, amelyek' a cellulózra víz távollétében is jelentékeny duzzasztó ihatást gyakorolnak. Ezeknek a nem vizes anyagoknak farrpontját 65 úgy választjuk meg, hogy ez az 'emelt hőmér-5
