158311. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított dörzsállóságú, megnövelt intermolekuláris kapcsolódású cellulózrostanyag előállítására
11 158311 12 sékleten végzett térhálósításnál a térhálósíitás hőfokánál legfeljebb 50 C°-al tegyen alacsonyabb vagy 70 C°-fca!l magasabb. Ily módon a száradáskor vagy térháMképzéskor ezek az anyagok részleges elpárolgás folytán a felszínen feldúsulnak és hatásuk így abban nyilvánul meg, hogy a rost felszínén a térhálósodás legalább egy kissé duzzadt állapotban következik be. Azt találtuk, hogy az ily módon kezeit esllulózanyag jobb kikészítési hatásokat mutat ha a térhálóképzést olyan hatóanyagok jelenlétében végezzük, (amelyet semleges kémlhatásúak és sem a térhálósítószerrel sem a térhálósító katalizátorral számottevő reakcióba nem lépnek. A használhatónak ítélt hatóanyagok duzziasztófcépessége cellulózra legalább 0,25 fonallsodrati tényezőnek felel meg. [Meghatározva a Textiilie Research Journal 32 104 (1962) szerint.] Ezek a szerves duzzasztószerek tiszta állapotban vagy oldatban vihetők fel, mégpedig a térhálósítószerrel és a térhálósító katializátorral együtt, ezek előtt vagy után. A találmány szerinti eljárás előnyös kiviteli alakjánál az alkalmazás vizies olldatokban történik, a térhálósítószerrel és katalizátorral egyidőben, ezután következik a szárítás és térhálóiképzés, adott esetben egy lépésben, úgy, hogy az emelt hőmérsékletien végzett' szárítást kissé meghosszabbítják. Olyan szerves hatóanyagok alkalmazása, amelyeknek fonaisodrati tényezője 0,25 alatt van, legfeljebb jelentéktelen javulást jelent. 0,25 feletti íonalsodrlati tényezővel bíró anyagok használhatók. A legjobb eredményeket azonban oly hatóanyagokkal kapjuk, amelyeknek fonaisodrati tényezője 1 fölött vlan. Alkalmasak pl. a dimetiLszulifoxiid, dimetilforrmaniid, dimetilszulfon. A találmány szerinti eljárás során alkalmazott térhálósítási hőmérséklet általában legalább 130 C°, azonban erőse'bib hatású katalizátorok használatával (amelyek pl. szabad savakat tartalmaznak) a térihálósítás hőmérséklete sok térhálósífószernél 100 Cc alá redulkcJlható. Hja rövid a térhálósítás ideje, úgy igen magas térhálóisítási hőmérsékletek alkalmazhatók. A felső határ azonban kib. 200 C°. A térhiállősödás folyamán jelenlevő víz, illetve a rost duzzadási foka a térhálókápzés alatt a száraz és nedves állapotú gyűrhetetlenség viszonyát befolyásolja. Ha a duzzadás erős, a nedves gyűrődési szögek nagyok, a száraz gyűrődési szögek pedig alacsony értékűek. Ha a víztartalom csak kb. 2% vagy ennél kevesebb, úgy a száraz és nedvesáMapotú gyűrhetetlenség magas értékű. Közbenső értékeknél a száraz és nedvesállapotú gyűrihetetlenség viszonya is közbenső érték. A találmány szerinti ellj alkalmazható rost-, fonal- vagy textilszövetarukra, amelyek teljesen vagy részben természetes, regenerált vagy módosított cellulózbál, tehát gyapotból, végtelen vagy vágott műrostból, regenerált cellulózból, beleértve a nagymértékben nedvességálló regenerált célllulózrostokat, vagy különlegesen nagy modullal bíró rostokból, így háncsrostból (len, juta, ramié) vagy módosított cellulózrostokból (pl. cellulózészterdkből) — amennyiben még t.érhálósítlbató hidroxilcsoportoikat is tartalmaznak —, vagy az említett cellulózrostoknak egyéb rostanyagolkkal pl. poliamidok, poauretánok, poliészterek, akrilpolimerizátumok vagy ^kopolimerizátumok rostjaival, poMolefinrostoikikal, rugalmas rostokkal, stb. alkotott elegyeiből állnak. Az előnyösen legalább 30% cellulózrostanyagot tartalmazó textília bárme[y kikészítési fázisban lehet, azonban a kezeilés előnyösen a szokásos térhálósító kezelés szerint történik, az irtelenítés, fehérítés és amennyiben festendő áruról van szó, a festés után. A ,,térhálóképziés" fogalma, amit a jelen leírásban, a példáikban és az igénypontokban használunk, jelenti a cellulóz iwtermolékuláris kapcsolódásának, illetve a ceMulózmoliekulák közötti hidak számának növelését, amiáltal a cellulóz oldószerekben. így rézoxidammóniákban kevésbé oldhatóvá, előnyösen oldhatatlanná válik, miiközben a cellulózrostok nyújthatósága csökken és rugalmassága növekszik. A ta-lálmány szerinti eljárás során használt térbálósítószerek tehát oly hatóanyagok, amelyek a cellulóz intermolekuláris kapcsolódását egészen a cellulóznak rézoxidammóniákban való oldhatatlanná válásáig növelni képesek. A celllulózmo'leikulák között ilyenkor létrejövő hidak kovalens kötésekből, vagy komplexeik képződésből, hidirogénhidak kialakulásából, vagy más, interniolekuláris kapcsolódásokból állhatnak. A túlnyomórészt kovalens kötéseket létesítő tórhálósítószerek például a következők: a raaktáns-típusú, ún. „hőre keményedő műgyanták" előkondenzátumaik vagy komponenseik' •alakjában). Ezak előállíthatók amidszerűen kötött nitrogént (—CO—NH—•) tartalmazó nitrogénvegyületiekből és mono- vagy pdiifunkciós karbonilvegyületekből, főleg aldehidekből (ilyenek pl. a formaldehid, giioxái, alkrolein karb•amiddail alkotott realkoióterimékei, illetve ezek homológjai, kiváltképpen ciklusos alkilónkarbamidok, űréinek, ún. triazonok vagy más, —NH—CO—<NH— csoporttal bíró heiteroeiklusosolk); monomer vagy polimer aldehidcsoportokkal rendelkező térihálósítószieriek, főleg alacsony molekulasúlyú ialdehidek (formaldehid, gllioxál, akroiein, aüetaldehid, önmagukban vagy olyan származékaik, így acetálok, enoléterek, polimereik vagy más átalakulási termékek alakjaiban, amelyek az alkalmazott reakció-viszonyok melLelt a cellulóz térhálósítására alkalmasak, illetve amelyekből a térhálósító ha-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
