158278. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heterociklusos karbonsavak előállítására
158278 bonsav és 167,5 g Adeps solidus elegyéből 100 db, egyenként 25 mg hatóanyag tartalmú végbélkúpot öntünk. g) 200 mg 2,3-dihidro-5-butiril-6-metil-benzo- 5 furán-2-karbonsavat 4 ml vizes 0,1 n nátriumhidrogénkarbonát oldatban oldunk, az oldatot melegítjük, majd 10 ml térfogatra hígítjuk és sterilizáljuk. Hatóanyagként ugyanilyen mennyiségű 54>u- io tiril-2,3-di'hidro-i6,7-dimetil-benzofurán-2-karbonsav is alkalmazható. Az alábbi példák az (I) általános képletű új vegyületek előállítását szemléltetik; megjegy- 15 zendő azonban, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. A példákban a hőmérsékleti adatok Celsius-fokokban értendők. 1. példa: 20 a) 25,2 g 2,3-dihidro-6-mietil-'benzofurán-2--karbonsavat 135 ml nitrobenzolban szuszpendálunk és e szuszpenzióhoz 30 perc alatt, keverés 25 és hűtés közben, részletékben hozzáadunk 69,5 g alumíniumkloridot, ügyelve, hogy eközben az elegy hőmérséklete ne emelkedjék 10° fölé. Ugyanezen a hőmérsékleten 30 perc alatt hozzácsepegtetürik 22,3 g butirilkloridot. A reakció- 30 elegyet azután jégfürdőben további 5 óra hoszszat keverjük, majd szobahőmérsékleten 16 óra hosszat állni hagyjuk, azután még 1 óra hoszszat melegítjük 40° hőmérsékleten és végül 500 g jégre öntjük. A kapott szuszpenzióhoz 50 ml 35 tömény sósavat adunk. Az alumíniumklorid-komplex elibomlása után a reákcióelegyet 150— 150 ml éterrel háromszor extraháljuk. Az éteres kivonatot egyesítjük, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljük. A maradékot he- 40 xánban szuszpendáljuk, felrázzuk, majd ismét elkülönítjük a hexántól és benzolból átkristályosítjuk. Az így kapott 2,3-dihidro-5-butiril-6--metilJ benzofurán-j2-karbonsav 140—141 ° -on olvad. 4S A fenti eljárás kiindulóanyagát az alábbi módon állítjuk elő: ib) 35,0 g 6-metil-ibenzofurán-2-karbonsavat — 50 vö. K. von Auwers, Ann. Cham. 408, 255 (1915) — 500 ml telített vizes nátriumhidrogénkarbonát oldatban oldunk és az oldatot jégfürdőben • 5° hőmérsékletre hűtjük. Ezután 500 g 5%-os nátrium-amalgámot adunk hozzá, a reakció- 55 elegyet még 2 óra hosszat jégfürdőben hagyjuk, majd kivesszük. és 20° hőmérsékleten 24 óra hosszat állni hagyjuk. Ezután az oldatot elválasztjuk a higanytól, szűrjük és a szűrlet pH-értékét tömény sósavval l-re állítjuk. A ki- 60 vált csapadékot leszűrjük, 300 ml vízzel mossuk és megszárítjuk. Az így kapott 2,3-di'hidro-6-metil-benzofurán-2-karbonsav 57°-on olvad; metanol és víz elegyéből történő. átkristályosítás után az olvadáspont 158°. 65 2. példa: a) Az 1. példa a) bekezedésében leírthoz hasonló módon 2,3-diihidro-7-klór-'benzofurán-2--kaiíbonsavat nitrobenzolban, alumíniumklorid jelenlétében butirilkloriddal acilezünk; az így kapott 2,3-dihidro-5-butiril-7-klór-benzofurán-2--karbonsav-benzolból történő átkristályosítás után 161°-on olvad. A fenti eljárás kiindulóanyagául szolgáló 2,3--diMdro-7-klór-benzofuránk-karbonsavat az alábbi módon állíthatjuk elő: b) 112,0 g 2-allil-6-klór-fenolt — vö. D. S. Tárbeli és J. W. Wilson, J. Am. Chem. Soc. 64, 1066 (1942) — 30 perc alatt hozzáadunk 6,5 g vízmentes nátriumacetát és 160,0 g 40%-os per-' ecetsav gondosan hűtött és keverésben tartott elegyéhez. A reákcióhőmérsékletet 24 óra hoszszat nem engedjük 15—20° fölé emelkedni. Ezután vizes telített nátriumhidrogénkarbonát oldat feleslegét adjuk hozzá. Az éteres oldatot elkülönítjük, telített vizes nátriumhidrogénkarboriát-, nátriumklorid- és vas:(II)-szulfát-oldattal mossuk és így a perecetsav feleslegét teljesen elbontjuk. (A perecetsav feleslege káliumjodiddal, vizes oldatban mutatható ki.) Ezután az éteres oldatot vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljük. A maradékot, amely nyers 6-klór-2-(2,3-epoxi-propil)-fenol, 20 percig 110° hőmérsékleten hevítjük, majd nagyvákuumban desztilláljuk. A kapott 2,3-dih;idro-2-hidroximetil-7-klór-benzofurán 0,02 mm Hg-oszlop nyomás alatt 101—108°-on forr. c) 15,0 g 2,3-dilhidro-2-hidroxÍ!metil-7-klór-benzofuránt 120 ml 4 n nátriumhidroxid oldatban élénk rázás közben szuszpendálunk és a szuszpenziót 5° hőmérsékletre hűtjük. Ezután 72,0 g káliumpermanganát 1,3 liter vízzel készített oldatát adjuk egyszerre a szuszpenzióhoz és hűtés közben erélyesen rázzuk, ügyelve, hogy a hőmérséklet ne emelkedjék 25° fölé. A reákcióelegyet elszíntelenedés után a mangándioxid eltávolítása céljából szűrjük, a kiszűrt mangándioxidot 300 ml forró vízzel utánamossuk. A szűrletet lehűlés után tömény sósavval 1 pH-értékre állítjuk, majd 500—500 ml éterrel háromszor extraháljuk. Az éteres oldatot vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, majd bepároljuk. A maradékot széntetraklorid és benzol elegyéből átkristályosítjuk; az így kapott 2,3-dihidro-7-benzafurán-2-karbonsav 145—146°on olvad. 3. példa: Az 1. példa a) bekezdésében leírthoz hasonló módon, butirilkloriddal, nitrobenzolban, alumíniumklorid jelenlétében az alábbi végtermékeket állíthatjuk elő: a) 2,3-dii hidro-benzoíurán-2-karbonsavból — vö. R. Fittig és G. Bbert, Ann. Chem. 216, 166 4
