158237. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acél előállítására

7 158237 R ^Az I időszak általában 4—10 percig tart, amely idő alatt az adagban levő foszfor és kén szennyező anyagok jelentős mennyiségét távolítjuk el. Az eljárás I időszalkában a salak FeO tartalmia még egészen magas lehet, amíg a fürdő aránylag hideg. Ez a körülmény maga segít a foszfor és kén fürdőből való korai eltávolításában. Az I időszakban némi szén és szilícium finomítás is van, azonban az előzőekben ismertetett módon a nagy szénfinomítás az eljárás egy későbbi időszakában történik meg. A találmány egyik jellemzője, hogy nagymértékiben lehet szabályozni a találmány szerinti finomítás révén előállított acélban maradó miangán mennyiségét. Hengerléshez előkészített acélokban a mangán 0,30% és 0,40% közötti mennyisége egészen jelentős mértékben javítja az acél hengerlés köziben lényeges tulajdonságait. Meglehetősen nagymennyiségű mangánt tartalmazó nyersvas esetén a normál L. D. finomító eljárás az acélban levő mangántartalmat a kész acélban általában 0,15% alá csökkenti, és ennek ellensúlyozására ferramangánt kell, az öntőüstbe adagolni. Más feladatok esetén arra van szükség, hogy a mangántartalmat a lehető legalacsonyabbra szorítsuk le. Azt találtuk, hogy a találmány szerint előállított acélban a mangántartalom az I időszakasz tartamának változtatásával állítható be. Általában ha nagy mangántartalomra van szükség, akkor rövid I időszakasz olyan acél előállítását" teszi lehetővé, amelynek mangántartalma ugyanannak a nyersvas adagnak L. D. eljárással finomított, illetve előállított acél mangántartalmához viszonyítva aránylag nagy. Ha alacsony mangántartalom szükséges, akkor hoszszú I időszakasz révén lehet olyan acélt előállítani, amelynek mangántartalma az ugyanolyan kiinduló anyagból L. D. finomítása eljárással előállított acél mangántartalmához viszonyítva aránylag alacsony. így az előállított acélban levő mangán mennyiségének szabályozására az I időszakasz tartama használható. a lándzsa kiömlő nyílásai vagy fúvókái nagy sebességgel az adag felé irányítják. Az általában 1380 C° és 1650 C° közötti hőmérsékletű forró gázok a lándzsábanlevő fúvóikákból kiáramolva előmozdítják a salak folyékony állapotban tartását azzal, hogy megakadályozzák a salak hűlését vagy befagyását, ami az L. D. eljárásban előfordulhat, ahol csak 66 C°-os hideg oxigént fúvatnak az adagba. A II időszakasz általában nyolc és tizenöt másodperc közötti ideig tart, több vagy kevesebb, például a kívánt széntartalomtól és adott végső forrponttól függően. A II időszakasz tartama függ az adagban levő nyersvas százalékos arányától is. Általában minél nagyobb az adagba adagolt nyersvas-mennyiség, annál rövidebb a II időszakasz tartama. A találmány szerinti eljárás III időszakasza egy végső finomító és szabályozó időszakasz, ami az adott végső hőmérséklet és széntarbalom lehetséges mórtékig való szabályozására szolgál. Ezt az égéstermékeik finomító gázsugárban levő százalékos mennyiségének növeléise révén lőhet elérni, úgyhogy a szabad oxigén a tüzelőanyag tökéletes elégetéséhez szükségesen felüli miennyisege, illetve feleslege általában 25% és 200% között van. A III időszakasz tartama főként annak révén szabályozható, hogy az eljárás folyamán alkalmazott tüzelőanyag szükséges teljes mennyiségét biztosítani kell. Egy jellemző műveletben" a kívánt lahajtási hőmérsékleten 1593 C° és 1610 C° között kell lenni. Ez a hőmérséklet az adagban levő nyersvas mennyisége és az adag felfűtésének kiváltásához a fúvási folyamat alatt finomító üstbe betáplált szükséges olaj teljes mennyisége révén szabályozható. A végső időszakasz tartama általában 5 és 16 perc között van. Az eljárás III. időszakaszában előállított forró finomító gázokban elegendő szabad oxigén van az adag oly mértékben való teljes finomításához, hogy a szémmennyiség és az adott végső forrpontok hőmérséklete fokozatosan szabályozható mértékben megközelíthető. Ez ellentétiben van az L. D. eljárás autogén fúvási folyamatával, amelynél nagy tisztaságú hideg oxigénáramot fújnak finomítás közben az adagba, és nincs lehetőség a folyamat pontos szabályozására, vagy a kívánt végső forrpontok elérésére. Ha a lándzsához táplált oxigén áramát meghatározott értéken tartjuk, a finomító gázsugárban levő égéstermékek szabályozását a lándzsához folyó olaj: mennyiségének növelése révén kapjuk, amíg a kívánt szabad oxigénfelesleg meg van. Az eljárás folyamat-ábrája a rajzok 1. ábráján látható. Az L. D. eljárással ellentétben a találmányunk szerinti eljárás lehetővé teszi a kezdeti adagban levő nagy mennyiségű, általában 40 súlyszázalék nyersvashoz való alkalmazkodást. A nyersvas mennyisége az L. D. eljárásoknál Az eljárás II időszakasza az az időszakasz, amelyben a megömlösztett anyag szentelenítésének nagyobb része megy végbe. Ez alatt az időszakasz alatt a finomítás a tüzelőanyag tö-' kéletes elégetéséhez szükségesen túl nagy szabad oxigénfelesleg használatával történik, amely oxigénfelesleg tipikusan 1000% és 1300% között van.. Ha a tüzelőanyag folyékony széntartalmú tüzelőanyag, például gázolaj, azt találtuk, hogy hasznos az oxigénbeáramlás állandó értéken tartása és a tüzelőanyag lándzsához áramoltatásának kívánt szintre való csökkentése. A II időszakaszban a nagy oxigénfelesleg a megömlesztett anyagban erős szénforrást vált ki és ennek az időszakaszinalk folyamán az eljárásban 60 a szén nagyobb része kerül finomításra. Az eljárásnak ebben az időszakaszában az égő típusú lándzsából kiömlő forró finomító gázsugárban levő 90—95 súlyszázalék forró szabad oxigént 65 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4