158175. lajstromszámú szabadalom • Eljárás daunorubicin atibiotikum előállítására

158175 5 6 A Streptomyces nemnek a Sergey's Manual of Determinative Bacteriology (7. kiadás. The Williams and Wilkins Co., Baltimore, 1957) című műben közölt osztályozása szerint az új faj ama tulajdonságai révén, hogy nem termel melanikus pigmentet szerves táptalajon, burgonyán oldható vörösesbarna pigmentet termel és • világos vörösesbarna vegetatív smiééiiumot • fejleszt, hasonlít a Streptomyces nourseihez, de nem áll fenn köztük hasonlóság annyiban, hogy az utóbbi spirális sporofóráfcat fejleszt, és légmicéliuma spórázáskor rózsaszínű, viszont az új faj sporof órái nem spirálisak, és spórázó légmicéiliuma világos kékesszürke. S. A. Waksman ,,The Aotinomycetes" című műve 2. köt ötének (The Williams and Wilkins Co., Baltimore, 1961) 158. oldalán még három faj van leírva, amelyek a Streptomyoes nouraeivel azonos módon nem termelnek melanikus pigmentet szerves táptalajon, burgonyán vörösesszínű oldható pigmentet 'termelnek és rózsaszínű vagy vöröses vegetatív mioéliumot fejlesztenek; ezek a fajok a Streptomyoes albogriseolus, Streptomyces spiralis és Streptomyoes fragilis. Ez a három faj azonban lényeges tulajdonságaiban különbözik a Streptomyces bifurcus DS 23 219 törzstől, úgyhogy kétségtelen, hogy nem lehet azonos azokkal. Nevezetesen a Streptomyces aOlbogriseolus és a Streptomyces spiralis spirális sporof órákat fejleszt, és ezáltal Pridham osztályozási rendszerében a Spira csoportba tartozik, viszont a -Streptomyces bifurcus DS 23 219 törzs egyenes vagy kissé kacskaringós sporof óráival ugyan- . annak az osztályozási rendszernek a Rectus-Flexibilis csoportjába kerül. Ami a Streptomy. ces fragilist illeti, spórázó légimoéliumának rózsaszínű volta révén különbözik a Streptomyces bifurcus DS 23 219 törzstől, amelynek légmicéliuma, mint már említettük, spórázáskor világos kékesszürke. Eszerint' a Streptomyoes bifurcus DS 23 219 nem azonosítható egyik fajjal sem, amelyekhez még leginkább hasonlít. A találmány szerinti új eljárás diaunorubicin előállítására lényegében abban áll, hogy Streptomyces . bifurcus DS 23 219 törzset vagy daunorubioint termelő mutánsait alkalmas táptalajon és megfelelő körülmények között tenyésztjük, és a tenyésztés közben képződött antibiotikumot elválasztjuk. A Streptomyces bifurcus DS 23 219 törzs tenyésztése közben túlnyomórészt daunorubicm képződik, de amellett a 9865 R. P. antibiotikum egyéb összetevői is; ezekét az extrahálás és a tisztítás során elválasztjuk a daunorubiemtóil, és kívánság eseten elkülöníthetjük, de a taxlálmány fő tárgya ja daunorubioin előállítása. A Streptomyces bifurcus DS 23 219 törzs tenyésztésére bármilyen felszíni vagy süllyesztett fermentációs módszer alkalmas, de az utóbbit előnyben kell részesíteni célszerűségi okokból. Erre a célra a fermienitációs iparban használatos különféle típusú készülékek alkalmasak. A műveletek végrehajtásának egyik előnyössorrendje a következő: DS 23 219 törzs tenyésztés agáron f tenyésztés rázott lombikban" ; oltóanyag tenyésztése fermentorban • i termelő tenyésztés fermentorban A fermentációs közegnek feltétlenül tartalmaznia kell egy-egy asszimilálható szénforrást és nitrogiénforrást, szervetlen tapsokat és adott esetben növekedési faktorokat. Mindezek a tápelemek lehetnek jól definiált termékek vagy bonyolult keverékek, mint például különféle eredetű biológiai termékeik. Asszimilálható szénforrásként felihasználhatók szénhidrátok, például glukóz, maltóz, dextrinék, keményítő, vagy rokonvegyületek, 25 például culkoíralkoholok (pl. mannit), továbbá bizonyos szerves savak (pl. tejsav, citromsav). Egyes állati vagy növényi olajok, mint a szalonnából kisajtolt olaj <és a szójababolaj, előnyösen helyettesíthetik vagy kiegészíthetik a 30 különféle szénhidrátokat. Az .alkalmas asszimilálható nitrogénforrások rendkívül változatosak. Ezek lehetnek igen egyszerű vegyületek, mint például a nitrátok, az ammónium szervetlen vagy szerves savak-35 kai alkotott sói, karbamid, aminosavak. Lehetnek bonyolult összetételű, a nitrogént főképp fehérje alakjában tartalmazó anyagok, mint a kazein, laktalbumin, siker és hidrolizátumai, szójabab-, földimogyoró- és halliszt, hús- és 40 éliesztőkivonat, szeszmoslék, kuíkoriealekvár. A szervetlen adalékok közül egyesek puffer vagy közömbösítő hatásúak lehetnek, mint az alkáli- vagy földalkalifoszfátok vagy a kalcium- és magnéziumkarbonát. Mások a Strep-45 tomyoes bifüncus DS 23 219 törzs fejlődéséhez és antibiotikum-termeléséhez szükséges ionegyensúlyt biztosítják, ilyenek az alkálifémek és földalkálifémek kloridjai és szulfátjai. Végül egyesek a Streptomyoes bifurcus DS 23 219 50 törzs anyagcsere-reakicióit aktiválják, ezek a cink-, kobalt-, vas-, réz- és mangánsók. A fermentációs közeg ipH-ja a tenyésztés kezdetén 6 és 7,8, előnyösen 6,5 és 7,5 közé essék. Az optimális fermentációs hőmérséklet 25—30 55 C°, de kielégítő termelés érhető el bármely hőmérsékleten 23 és 33 C° között. A fermentáció levegőztetése széles határok között változhat. Azt találtuk azonban, hogy a fermentációs folyadék literére számítva percenként 60 0,3—3 liter levegő különösen jól megfelel. A legnagyobb antibiotikum hozamot 2—8 napi fermentáció után érjük el, ez az idő lényegében a használt táptalajtól függ. A fentiekből kitűnik, hogy a Streptomyoes 65 bifurcus DS 23 219 törzs daunorubicin terme-10 15 20 25 30 35 í 40 45 50 55 60 3