158115. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bakteriosztatikus hatású kinoxalin-1,4-dioxidok előállítására

MAGIAK NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. VII. 18. (HO—1198) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1968. VII. 25. (P 17 70 975.0) Közzététel napja: 1970. VII. 13. Megjelent: 1971. X. 30. 158115 Nemzetközi osztályozás: C 07 d 51/78 f 'A* * < »'••(( % -v\ Feltalálók: Dr. Dürckheimer Walter vegyész, Hattersheim/Main, Dr. Schrinner Elmar állatorvos, Wiesbaden, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Farbwerke Hoechst AG. vormals Meister Lucius und Brüning, FrankfurtTMain, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás bakteriosztatikus hatású kinoxalin-l,4-dioxidok előállítására 1 A találmány tárgya eljárás a bakteriosztatikus hatású (I) általános képletű kinoxalin-1,4--dioxidok előállítására, ahol Rj rövidszénláncú alkilgyököt, előnyösen metilgyököt, R2 és R3 pedig hidrogént vagy rövidszénláncú alkil- vagy alkoxigyököt jelent. Az (I) képletű vegyületeket a találmány szerinti eljárással oly módon állítjuk elő, hogy a (II) általános képletű vegyületeket — ahol R alkil- vagy ariigyököt jelent — hidrazinhidráttal enyhe reakciókörülmények mellett reagáltatjuk. A 2-hidrazinkarbonil-3-alkil-kinoxalin-l ,4-dioxidok előállítására szolgáló eddigi kísérletek nem jártak sikerrel, mivel a kinoxalin-l,4-dioxidok két szomszédos szubsztituens között helyet foglaló észtercsoportja csak lassan reagál és a hidrazinfelesleg az N-oxid-csoportok részleges vagy teljes »redukciójához vezet. Így J. K. Landquist és J. A. Silk [J. Chem. Soc. 2052(1956)] az etoxikarbonil-3-metil-kinoxalin-l,4-dioxid és 70%-os hidrazinhidrát reagáltatásával kizárólag 2-hidrazinkarbonil-3-metil-kinoxalin-4-monoxidot kapott, amely .baktériumok elleni hatással nem rendelkezik. A találmány szerinti eljárással ennél a reakciónál a2 N-oxid-csoportok redukciója elkerülhető oly módon, hogy a reakciót enyhe reakciókörülmények mellett, 0—60 C° hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten, valamely oldó-10 15 20 25 36 szerben hajtjuk végre, amelyből a kinoxalin-1,4--dioxid karbonsavhidrazidja gyorsan kiválik. Oldószerekként poláros oldószereket, előnyösen metanolt vagy etanolt használunk. A találmány szerinti eljárással a reakciót előnyösen oly módon hajtjuk végre, hogy egy (II) képletű észtert lehetőleg kismennyiségű alkoholban szobahőmérsékleten vagy kissé emelt hőmérsékleten feloldunk és hidrazinhidrát feleslegével keverjük. A hidraxid rövid idő múlva finom tűk alakjában kezd kiválni. A kristályos anyagot a reakciókeverékből előnyösen gyorsan elkülönítjük. A kristályok leválását hűtéssel és nem poláros oldószerek, pl. éter hozzáadásával tökéletessé tehetjük. A nyerstermék szennyezésként csekély mennyiségű kiindulási anyagot tartalmaz, amelyet etilacetáttal végzett mosással, vagy valamely poláros oldószerből, előnyösen vízből, metanolból vagy etanolból történő átkristályosítással eltávolítunk. A kiindulási anyagként alkalmazott kinoxalin-l,4-dioxid-észter előállítható például a megfelelő helyettesített kinoxalin oxidációjával Landquist és Silk szerint (lásd fent), vagy M..J. Haddadin és C. H. Issidorides [Tetrahedron Letters, No. 36.3256(1965)] és L. Marhetti és G. Tosi [Ann. Chim. 57, 1414 (1967)] eljárása alapján benzofuroxánok és /5-enaminkarbon-savészterek reagáltatásával. 158115