158102. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-fenilimino-1,4-dihidrokinolin-származékok előállítására

158102 5 6 pedig halogén áll, akkor jönnek létre, ha egy az R3, R/„ RG és X fenti meghatározásának meg­felelően helyettesített, de X helyén halogénato­mot tartalmazó kinolinvegyületet a fent meg­adott körülmények között egy (III) általános képletű vegyülettel reagáltatunk. Másrészről, ha az említett helyettesített kino­linvegyületet és egy (III) általános képletű ve­gyületet tartalmazó reakcióelegyhez halogénhid­rogénsavat, előnyösen sósavat adunk, akkor ugyancsak olyan (II) általános képletű vegyület jön létre, amely R5 helyén hidrogént tartalmaz. Az Y- amion minősége egyébként nem döntő je­lentőségű az eljárás szempontjából. Előnyös, ha a reakcióelegyhez valamely savat adunk, amely protont nyújt a kinolin-reakciópartnernek. Az olyan (II) általános képletű helyettesített kinolinium-vegyületek, amelyek R5 helyén va­lamely hidrogéntől különböző csoportot tartal­maznak, oly módon állíthatók elő, hogy a meg­felelően helyettesített kinolint valamely (IV) ál­talános képletű alkilezőszerrel kvaternerezzük. Ha (II) általános képletű kiinduló vegyületként egy 4-halogén-származékot alkalmazunk, akkor a kondenzációs reakciólépésben kapott terméket hidrohalogenid-só alakjában kapjuk, amely a szokásos módszerekkel különíthető el a reakció­elegyből. Az ilyen terméket azonban ,az elkülö­nítési eljárás folyamán szabad bázissá is átala­kíthatjuk és ilyen alakban' különíthetjük el a reakcióelegyből. Ha olyan (I) általános képletű kondenzációs terméket állítunk elő, amely R5 helyén hidro­gént tartalmaz, akkor ezt egy (IV) általános kép­letű alkilezőszerrel alkilezhetjük egy ugyancsak (I) általános képletű 1-helyettesített 4-fenilimi­no-l,4-dihidrokinolin-származékká. Ebben az el­járásban az alkilezőszert kb. 1:1 és kb. 1:10 kö­zötti, előnyösen 1:3 körüli mennyiségi arányban alkalmazzuk és a reakciót valamely közömbös szerves oldószerben, pl. benzolban, toluolban, xi­lolban, kloroformban, széntetrakloridban, szén­diszulfidban, acetonban, acetonitrilben vagy ha­sonlókban, előnyösen acetonitrilben, 50—150 C° hőmérsékleten, kb. 1 óra és kb. 24 óra közötti, pl. 2 óra körüli reakcióidővel folytathatjuk le. A reakciótermék általában kicsapódik a reak­cióelegyből savval képezett addíciós só alakjá­ban és a szokásos módszerekkel szabad bázissá is átalakítható. . •. •. Az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyek R| helyén hidrogént tartalmaznak, a megfelelő észterek hidrolízise útján is előállítha­tók, így az (I) általános képletű észtert vizes al­kálihidroxiddal, pl. nátrium- vagy káliumhid­roxiddal kezelhetjük kb. 80—100 C° hőmérsék­leten, kb. 30 percig vagy ezt meghaladó, az el­szappanosítás teljes befejezéséhez szükséges ideig. A vizes bázis előnyösen 10—50% rövid­szénláncú alkanolt, mint metanolt vagy etanolt is tartalmazhat, a kiindulóanyag jobb oldódásá­nak elősegítése céljából. A termék alkálisó alak­jában kicsapódik az oldatból és ebben az alak­ban elkülöníthető. A szabad ikerionos karbon­savat oly módon különíthetjük el, hogy az al­kálisó vizes oldatához valamely ásványi savat, mint sósavat, kénsavat stb. adunk kb. 5 pH-ér­ték eléréséig, amikoris a karbonsav kicsapódik és elkülöníthető. Az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyek Rt helyén monohidroxi- vagy nem-ge­' minális dihidroxi-(rövidszénláncú)-alkil-csopor­tot tartalmaznak, előállíthatók az oly kondenzá­ciós termékek hidrolízise útján is, amelyekben Rj védett alakban, mint tetrahidrofuraniloxi­-(rövidszénláncú)-alkil-, nem-geminális rövid­szénláncú alkiléndioxialkil- vagy alkilidéndioxi­alkil-csoport alakjában, pl. (2,2-dimetildioxolan­-4-il)-metil-csoport alakjában van jelen; ez a hidrolízis savval, pl. híg kénsavval, híg sósav­val, metanolos p-toluolszulfonsavval vagy ha­sonlókkal folytatható le. A szakmabeliek számára nyilvánvaló, hogy bár az (I) általános képletű vegyületek egylépé­ses kondenzációs művelet útján nyerhetők, bi­zonyos esetekben gyakorlati okokból előnyösebb lehet ezeket a vegyületeket egynél több lépést igénylő, bonyolultabb utakon előállítani. A helyettesített kinolinvegyületek és a (III) általános képletű helyettesített íenilamino-ve­gyületek, amelyek a találmány szerinti eljárás­ban kiindulóanyagként kerülnek felhasználásra, jórészt már ismert anyagok; más ilyen vegyüle­tek önmagukban ismert eljárásokkal, az ismert analóg vegyületekhez hasonlóan állíthatók elő; számos ilyen kiindulóanyag előállítási módját az alábbi példákban részletesen ismertetjük. Az olyan (I) általános képletű termékek, ame­lyekben R-, helyén hidrogénatom áll, tautomér­alakokban létezhetnek; két ilyen tautomér-ala­kot az (I) és (V) képletek szemléltetnek. Mind az (I), mind pedig az (V) képletnek megfelelő ala­kok előállítása a jelen találmány körébe tarto­zik. Az (V) általános képletnek megfelelő N-oxi­dok 1-oxidoknak tekintendők. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivite­li módjait közelebbről az alábbi példák szemlél­tetik; megjegyzendő azonban, hogy találmány köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. Ä példákban a hőmérsékleti adatok Celsius-fokok­ban értendők. 1. példa 7-klór-4-[2-(karbometoximetil)-fenilimino]­-1,4-dihidrokinolin. A) 160 g (0,8 mól) 4,7-diklórkinolin, 80 g (0,485 mól) 2-aminofenilecetsav-metilészter ' és 500 ml acetonitril elegyét 24 óra hosszat forral­juk visszafolyató hűtő alatt. Az oldószert azután csökkentett nyomás alatt elpárologtatjuk és a maradékot 750—750 ml forró vízzel négyszer extraháljuk. A vizes kivonatot 10%-os ammó­niumhidroxidoldattal 8 pH-értékre lúgosítjuk, amikoris a 7-klór-4-[2-(karbometoximetil)-fenil­imino]-l,4-dihidrokinolin olajszerű alakban ki­válik és etanol hozzáadására kikristályosodik. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom