158100. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés üvegből, vitrokristályos vagy kerámiai anyagból, valamint kőzetfélékből álló tárgyak valamely tulajdonságának módosítására

7 158100 8 lehet; legnagyobb átmérőjük célszerűen 60 mmnél kisebb. Ámbár gyenge kóbor vagy konvekciés áramlatok felléphetnek a tárgy felületével érintkezésben, azonban azok csak a nyílások helyére .'korlátozódnak és inam befolyásolják a tárgy kezelését bizonytalan, ellenőrizhetetlen módon. A tárgy felületével érintkező, védett folyadékrész előre megszabott, de nem egyenletes eloszlását perforálatlan íallal is elérhetjük, ha ennek megfelelő kialakítása van, pl. recézett vagy olyan alakú, hogy a tárgy felületével együtt számos zsebet alkot, melyek a folyékony közeg bizonyos (mennyiségeit tartalmazzák. A zsebek övezetében fellépő diffúzió mértéke egyebek közt azok mélységétői függ: minél sekélyebbek a zsebek, annál gyorsabban szegényedik el a bennük tevő folyadéktömeg a tárgyba diffundáltatandó ionokban. E zsebek mélysége 0,5 és 30 mm között változhat, míg szélességük célszerűen 3—160 mm. Amikor két vagy több tárgyat egyidejűleg kezelünk és azok egy vagy több közbenső lappal érintkeznek, ezek szintén perforálartllanak, ill. olyan kiképzésűek lehetnek, hogy a tárgy felületeivel csak egyes helyeken érintkeznek. Folyadékmennyiségeket tartalmazó zsebeket azonban úgy is létrehozhatunk, hogy azdkat egymással szomszédos tárgyak egymással szembenéző felületei alakítják ki, míg kétkét tárgy között perforált, ill. nyílásos távolságtartó lemez helyezkedik él. Amikor- valiamely tárgy sík felületét akarjuk kezelni és azt iá fürdőben lényegileg függőlegesen helyezzük e!l, az érintkező védőfal úgy alakítható ki, hogy az említett felülettel függőleges árampályábat hozzon létre, melyekben a folyékony közeg védett részlegei, a tárggyal érintkezésiben, sima lamináris áramlásban haladnak. A tárgyat a fürdő többi részétől elválasztó fal függőlegesen egymás mellé helyezett félhengerefcből állhat. A valamely adott idő alatt lefolyó diffúziót megnövelhetjük olyan elektramos térrel, amely a diffúziós felületet vagy felületeket keresztezi, és amelyet a folyékony közeg fürdőjébe helyezett elektródák között állíthiatűnik elő.. Lehet azonban magát a kezelés alatt álló tárgyat is elektródául felhasználni, ha az annyira meleg, hogy elektromosan vezet. Az elektromos tér erőssége kb. 100 volt/cm, általában pedig 5—200 volt/cm. A találmány kiterjed arra a berendezésre is, amely a fent ismertetett eljárások megvalósításához szükséges. Pontasahban: a találmány szerinti berendezés, melynek segítségével üvegből, vitrokristályos anyagból, kerámiai anyagból vagy kőzetféléből készült tárgyak fizikai és/vagy kémiai tulajdonságait módosítjuk, a következőkből áll: ömlesztett sót vagy sókat tartalmazó tartályból, melybe a kezelendő tárgy behelyezhető vagy abból kivehető, ahol is az említett sók szolgáltatják a tárgyba diffundáló ionokat; a sókat a tartályban ömlesztett állapotban tartó fűtőkészülékből; a *->rgynaik a tartályban való kezelése alatt a tárgy valamely felületével közvetlenül szomszédos ömlesztettsómennyiséget az ömlesztett sófürdőben fellépő bolygó áinamlatok okozta elmozdulás ellen megvédő és az említett ömlesztett sómennyiséget folytonosan elmozgató és/vagy e sómennyiségnek a fürdő inas részeiből történő pótlásáról; gondoskodó védőszerv(eik)ből. A berendezés tartalmazhat pl. kavarászervet a fürdő tartalmának mazgatására és/vagy olyan szervet is, amely a tartályt és/vagy a tárgyat a fürdőben történő kezelés alatt mozgatja. A berendezés tartalmazhat továbbá szivattyút vagy más mozgatószervet is megszabott folyadékáramfenntartására a tartályban és/vagy hűtőszarvét a fürdő valamely övezetének vagy övezeteinek hűtésére. A rajzok a találmány szerinti berendezés néhány kiviteli alakját példaképpen, vázlatosan tüntetik fel az 1—8. ábrák kapcsán, melyek a különböző vázlatok függélyes metszetei. Az 1. ábrán látható 11 tartály fémes, kerámiai vagy egyéb hőálló anyagból, pl. rozsdaáiló acélból készül és egy nein ábrázolt kemencébe helyezhető. A benne levő 12 fürdő káliuimionokat tartalmaz, melyekkel a 13 üveglap nátriumionjait helyettesítjük. A fürdő célszerűen valamely ömlesztett káliumsóból, pl. majdnem tiszta káliumnitirátból áll. A 13 lapot alsó 15 szélével két különálló 14 tartóra helyezzük, melyeknek csak egyikét ábrázoltuk. A 14 tartók a 13 lapnál hosszabb és szélesebb két 16 függélyes lemezt támasztanak alá, melyek távolságát nem ábrázolt szervekkel beállíthatjuk. Ezt úgy végezzük, hogy a lemezek a 13 lap szembeniekvő felületeihez közel legyenek, pl. attól néhány milliméternyire, előnyösen 1,5 rnm-inyire. Az üveg edzéséhez vezető ioncsere kb. 300— 550 C°-on, pl. 450 C°-on történhetik. Annak előrehaladtával a 13 lap és a 16 lemezek közötti szűk 17 réseket betöltő ömlesztett sórétegek nátriuimioinokban dúsúlnak és káliumionokban szegényednek. Minthogy a nátriumionok a káliumionoknál könnyebbek, a 17 résekben, ill. terekben levő közeg sűrűsége a fürdőbeli közeg egyéb részeinek sűrűsége alá csökken, miáltal a 17 terekben emelkedő áramlatok keletkeznek. A 16 lemezeik megvédik a közeg felszálló rétegeit a 12 fürdő kóbor áramlatainak zavaró hatásától és meggátolják azokat az oldalirányú diffúziós áramlatokat, amelyek a 13 lappal közvetlenül érintkező folyadékrészleg és a folyadék egyéb részei között a kálium- és nátriumion-koncentrációk különbsége folytán egyébként keletkeznének. Az edző kezelés ennélfogva a 13 lap egész felületén bizonytalan változások nélkül megy végbe. Valamely adott közegmenynyiség a 17 terek egyikében fokozatosan dúsul káliumionokban, mialatt az az említett térben felszáll, minek következtében a 13 lap edzési foka egyenletes gradienst mutat a lap aljától a teteje felé, az ábra szerinti elhelyezésnél. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4