158095. lajstromszámú szabadalom • Eljárás reaktív színezékek előállítására

21 158095 22 emelt hőmérsékleten, előnyösen 40—150 C°-on melegítjük. A melegítés forrólevegős szárítókamrában, gőzölőberendezésben, fűtött hengerekkel, vagy előmelegített koncentrált sófürdőkbe való bemártással végezhető. A fenti hevítési módszereket önmagukban, vagy pedig tetszés szerinti sorrendben egymás után is lefolytathatjuk. Klocooló- vagy alkália nélküli színezékfürdő felhasználása esetén a száraz árut konyhasót vagy gloufoersót tartalmazó, lúgos kémhatású oldatban kezeljük. A só hozzáadása a lúgos fürdőhöz azt eredményezi, hogy a színezékek rostról való elvándorlása csökken. A színezendő anyagot hasonlóiképpen az előbbiekben felsorolt savlekötőszerekkel is előkezelhetjük, végül pedig a színezékanyag oldatával vagy pasztával kezeljük, majd a fentiekben megadott módon emelt hőmérsékleten a színezéket rögzítjük. Bőséges fürdőből való színezés esetén a színezék vizes oldatát (fürdőarány 1 : 5—-1 : 40) szobahőmérsékleten alkalmazzuk és a színezést 40—90 percig, adott esetben a hőmérsékletnek 85 C°-ig való emelése közben végezzük. Egyidejűleg sót, például nátriumszulfátot, végül alkáliát, például nátriumfoszfátot, náteumikarbonátot, nátriumhidroxidot vagy ikáliumhidroxidot is adagolhatunk, amifcoris a színezék és a rost között kémiai reakció zajlik le. A kémiai rögzítés lefolytatása után a színezett terméket forrón öblítjük, végül szappanozzuk, amifcoris a színezék nem rögzített neszeit eltávolítjuk. Ily módon a színezéseknél kiváló színtartóságot, főként nedvesség és fény állóságot érünk el. A színezést kloecolással és hidegen való tartással folytatjuk le. A kloccolt textilanyag utólagos felmelegítését azáltal kerülhetjük el, hogy a terméket egyideig, például 20—-40 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ennél az eljárásnál azonban • erősebb alkáliákat használunk fel, mint a bőséges fürdőkből való színezés esetén. 'Hidroxilcsopoir tóikat tartalmazó anyagok nyomása esetén a színezék-oldatból sűrítőszer, mint pl. nátriumalginát és egy lúgos kémhatású vagy melegítésre lúgos kémhatású anyag, mint nátriumfcarfxmát, nátriumfoszfát, káliumkarbonát, káliumaoetát vagy nátrium- és káliumkarbonát felhasználása útján színezékpasztát készítünk. A nyomásnál a színezékpasztát használjuk fel, a nyomott anyagot pedig öblítjük és szappanozzuk. Ha a felhasznált színezékek fómikomplexképző csoportokat tartalmaznak, akkor a színezéseket és nyomatok színtartóságát sokfele módon, pl. fémleadószerekfcel, például rézsókkal, mint rézszulfáttal, króm-, kobalt- és nikkelsókkal, mint brómaoetáttal, kobalszulfáttal, vagy nikkelsókkal, mint krómiacetáttal, kobaltszulfáttal, vagy nikkelszulfáttal való kezeléssel javíthatjuk. Amido-csaportokat tartalmazó textilanyagok, mint gyapjú, selyem, szintetikus poliamid- és poliuretánrostok -esetében általában, az ilyen' kelméknél szokásos színezési módszereket sa-5 vanyú vagy semleges kémhatású közegben alkalmazzuk. A színezékfürdő pH értékének a kezelés végén való -emelése, például 6,5—8,5 pH-értékig előnyösnek bizonyult. A színezékeket szintetikus poliamidfcelmékre például oldatok vagy előnyösebben diszperziók formájában visszük fel, végül adott esetben savkötő szerekkel együtt (előnyösen kisebb mennyiségben) például náteiumkarbonáttal utó•kezeljük, különösen jó eredményeket értünk 15 el olyan színezékekkel, amelyek vízben egyáltalában nem oldódnak, vagy csak kevéssé vízoldhatók. Ezeket a szokásos technológiával és ismert segédanyagok hozzáadásával színezék-diszperziókká dolgozzuk fel és a diszper-20 ziókat színező- és/vagy ikloccolófürdőben, vagy nyomópaszta formájában használjuk fel. Megfelelő segédanyagokként azokat a vegyületeket említjük, amelyek a színezéknek a rostról való elvándorlását gátolják. Ilyenek lehetnek pél-25 dául-a cellulózéterek, alkálifómkloridok és alkálifémszulfátok, nedvesítőszerek, mint az etilénoxid és zsíralkoholok, illetve fenolok kondenzációs termékei, szulfonált zsíralkoholok, . oldószerek, mint tiodiglikol, továbbá sűrítőszes0 rek, mint keményítő, tragant, alginátsűrítő és gumiaráibikum stb. A poliamid rostokból álló kelmén nyert színezések, impregnálások és nyomatok utánkezelését célszerűen 50—110 C° közötti hőmérsék-35 léten 5—60 pere alatt folytatjuk le. Ilyen esetben is lehet a felhasznált fémkomplexképző csoportokat tartalmazó színezékeket fémleadószerekfcel, mint rézsókkal, például rézszulfáttal, vagy króm-, kobalt- vagy nikkelsókkal, 40 mint krómaoetáttal, koibaltszulfáttal, vagy nikkielszulfáttal utánkezelnii és ezáltal a kelme színtartósági tulajdonságait megjavítani. Az új színezékanyagofclkal elérhető színezések általában jó és nagyon jó színtartósági tulaj-45 donságokkal, főként pedig kiváló vízállósággal rendelkeznek. A következő példákban a „rész" megjelölés, ha miás felemlítve nincsen, mindig súlyrészt jelent. 1. példa: 34,7 rész 2Hammonaftalm-4,8Hdiszulfonsavas 5g nátriumsót és 7 rész nátriumndtritet 300 rész vízben oldunk és az így kapott oldatban jéggel való hűtés közben 28 térfogatrész koncentrált sósavat adunk. A keveréket félóra hosszat 0—10 C° közötti hőmérsékleten keverjük. A salétromossav feleslegének eltávolítása után az oldatba 10 térfogatrész koncentrált sósavban és 150 rész vízben oldott 10,7 rész 3-^aminotoluolt adunk. A kapcsolást az oldat 3—5 pH-értiékre való semlegesítése közben le-65 folytatjuk. A képződött aminoszínezéket kisóz-11