158006. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fluorozott cianoakrilát-származékok előállítására

158006 zéscsillapító hatásuk és abszorpéióképességük nagy, toxicitásuk, valamint in vivo körülmé­nyek között kifejtett helyi gyulladástkeltő ha­tásuk rendkívül csekély: A képződött kötések vagy bevonatok a szövetek normál mozgásával szemben kellő ellenállást biztosító hajlékony­sággal és szilárdsággal rendelkeznek, és a kötés erőssége a polimer-asszimilációval együtt futó természetes behegedési folyamat lezajlásáig változatlan marad. A felsorolt előnyös tulajdon­ságok következtében az (I) általános képletű vegyületek széles körben alkalmazhatók bioló­giai és gyógyászati célokra. Különösen előnyösnek " találtuk a —CHR— —-CF2 R' csoport helyén a -^CH 2 (CF 2 ) 4 H, —CHaCFaCFg, --CH2 (CF 2 )2H és —CH(CH 3 )CF 3 gyököket tartalmazó (I) általános képletű ve­gyületeket, amelyek emlősöknél csak jelenték­telen mértékű helyi szövetgyulladást váltanak ki. A —CH2CF 3 észtercsoportot tartalmazó mo­nomer (2,2,2-t'rifluoretil-cianoakrilát) egerek szubkután szövetein a korábban felsorolt ve­gyületeknél viszonylag nagyobb mértékű szö­vetgyulladást vált ki, ez azonban a makrosz­kopikus és mikroszkopikus vizsgálatok tanúsá­ga szerint lényegesen kisebb a metil-2-rianoak­rilát által kiváltott helyi gyulladás mértékénél. A 2,2,2-trifluoretil-cianoakrilátot a részben ki­emelt patkánymáj külső környezetnek kitett felülete a monomer felvételét követő 16 héten belül biológiailag teljesen lebontja. A találmány szerinti eljárással előállítható monomerek természetesen egyéb anyagok ösz­szeragasztására vagy bevonására is felhasznál­hatók. Így pl. két összeragasztandó fém- vagy üvegdarab egyikének felületére egy csepp mo­nomert helyezünk, és a másik darabot gyorsan az előbbire helyezzük. Polimerizáció útján ha­marosan erős kötés alakul ki. Az adherens fe­lületen levő csekély mennyiségű nedvesség a legtöbb kötési folyamatban katalizálja a. poli­. merizációt. Az (I) általános képletű új monomereket — ahol R és R' jelentése a fent megadott — úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (II) általánosn képletű cianoacetát-származékot — ahol R és R' jelentése a fent megadott — primer vagy szekunder alkilamin savaddiciós sójából és sav­ból álló, 5 alatti korrigált pH-t biztosító katil­zátorelegy jelenlétében formaldehiddel vagy po­limer formaldehidszármazekokkal kondenzál­tunk, majd ia kapott terméket ismert módon depolimerizáljuk. A kondenzációs reakcióban polimer formal­dehidszármazékként bármely formaldehid-poli­mert, így pl. paraformaldehidet alkalmazha­tunk, a formaldehid formalin néven ismert vi­zes oldata azonban a reakció végrehajtásához nem alkalmas. A reakciót bármely, vízzel aze­otrop elegyet képező közömbös szerves oldószer jelenlétében végrehajtjuk. A szintézis lépéseit Savas körülmények kö­zött hajtjuk végre. A szintézisben a felhasz­nált kataiizátorelegynek döntő jelentősége van. Katalizátorként bármely primer vagy szekun­der alkilamin-sóból és bármely szabad savból álló elegyet felhasználhatunk, feltéve, hogy az 5 elegy 5 alatti koindgáílit pH értékeit biztosít. A katalizátorelegy által biztosított korrigált pH-értéket a következőképpen határozzuk meg: a) Vízben oldódó katalizátorelegyek esetén: A kondezációs lépés során felhasználásra ke-10 rülő mennyiségű savaddiciós aminsót és sza­bad savat 25 ml vízben oldjuk, és az oldat pH-ját megmérjük. Ha az így kapott oldat pH-ja 5-mél kisebb, az elegy a kondenzációs lépés­ben felhasználható. 15 b) Vízben nehezen oldódó komponenseket (ál­talában vízben nehezen oldódó szerves sava­kat) tartalmazó katalizátarelegyek esetén: A vízben nehezen oldódó komponenseket tar­talmazó Ikatalizátorelegyet 25 ml etanoi-víz 20 elegyben oldjuk, az oldat pH-ját megmérjük, és a kapott értéket B. Gutbezehl és E. Grun­wald [J. Am. Chem. Soc. 75, 565 (1953)] sze­rint korrigáljuk. 25 A katalizátorelegyek primer vagy szekunder, savaddiciós aminsókat és szabad savakat tar­talmaznak. Savként előnyösen jégecetet vagy erős ásványi savakat, pl. sósavat vagy kénsavat alkalmazhatunk. A katalizátor mennyisége nem 3Q döntő jelentőségű tényező, és viszonylag tág határok között változtatható. Általában kis­mennyiségű, pl. a cianoecetsavészter súlyára számított 0,5—0,1 súly% katalizátoreltegyet al­kalmazunk. 35 A (II) általános képletű cianoecetsavészterek és formaldehid kondenzációját, majd az ezt kö­vető depolimerizációs lépést a katalizátorele­gyek alkalmazásától eltekintve az ismert eljá­rásokhoz hasonlóan végezzük. 40 A találmány szerinti eljárással előállított mo­nomereket hatóanyagkomponensként teljesen egészben, vagy főtömegében (I) általános kép­letű vegyületeket tartalmazó adhéziv készítmé-45 ryek formájában készíthetjük ki. A készítmé­nyek hatóanyagként egy vagy több (I) általános képletű monomert, vagy az (I) általános kép­letű monomerek mellett csekély mennyiségű egyéb polimerizációképes monomert tartalmaz-50 hatnak. A többféle monomert tartalmazó ké­szítmények különösen előnyösek, ugyanis a tiszta monomereiknél kedvezőbb tulajdonságok­kal is rendelkezhetnek. A pöliimeilizációképes monomerekhez célszerűen polimerizáció-inhibi-55 tort, előnyösen kéndioxidot adunk. A (monome­rek sebészeti alkalmazhatóságának javítására kívánt esetben egy vagy több segédanyagot, pl. töltőanyagot, képlékenyítőszert stb. is adhatunk a készítményekhez. fin Az adhézív készítményeket a felhasználó igé­nyeinek megfelelően ismert módszerekkel, pl. üvegbottal, steril kefével, vagy orvosi cseppen­tővel vihetjük fel a kezelendő felületre. A fel­es 'itelhez sok esetben célszerűen az adhézív

Next

/
Oldalképek
Tartalom