157980. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolidinon-származékok előállítására
9 157980 ÍJ Ugyanehhez a végtermékhez jutunk a következő módon is: e) 11,7 g (0,05 mól) 4-hidroxi-4,5-dihidro-tieno-[2,3-b] [ljfeenzotiepint és 4,75 g (0,06 mól) piridint 50 ml absz. toluolban oldunk és az oldathoz —10° hőmérsékleten 30 perc alatt hozzácsepegtetjük 5,7 g (0,05 mól) metánszulfonsavklorid 10 ml absz. toluollal készített oldatát. Az elegyet —10° hőmérsékleten 2 óra hosszat keverjük, majd hozzácsepegtetjük 21,2 g (0,1 mól) l-(2-fl-piperazinil]-etil)-3-metil-2-imidazolidinon 50 ml absz. benzollal készített, 0° hőmérsékletű oldatához. A reakcióelegyet ezután 1 óra alatt szobahőmérsékletre melegítjük, majd 4 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A reakcióelegyet 200, ml jeges vízbe öntjük és a d) bekezdésben leírthoz hasonló módon dolgozzuk fel tovább. Az így kapott l-/í2^[4-(4,5-dihidrotienq[2,3-bÍ[l}benzot; epin-4-il)-tl-piperazinil]-etilp3-metil-.2-imidazolidinon azonos az a) és d) bekezdésekben leírt eljárás termékével, olvadáspontja 130—182°. 2. példa 25,0 g (0,1145 mól) 4-klór-4,5-dihidro-tieno(2,3-b)(l)-benzotiepint 50 ml hexametilfoszforsav-triamidban oldunk. Ehhez az oldathoz hozzácsepegtetjük 42,0 g (0,2 mól) H2^(l-piperaziml)-etil]-3-metil-2-imidazolidinon 50 ml absz. benzollal készített oldatát, az elegyet 20 óra hosszat melegítjük 80° hőmérsékleten, majd lehűtjük 20°-ra és jégre öntjük. Az elegyet etilacetáttal extraháljuk, a szerves oldószeres fázist elkülönítjük és 2 n sósavoldattal hatszor kirázzuk. Az egyesített tiszta savas oldatot tömény ammóniumhidroxidoldattal meglúgosítjuk. Az így kapott l-/2-[4-<4,5-di>hidro-tienovízzel mossuk és sok acetonból átkristályosítjuk. Az így kapott 1- 2-[4-(4,5-dihidro-tieno-[2,3-b]i[il]-benzotiepin-4-il)-4l-piperazin'il]-etil --3-metil-2-imidazolidinon 180—182°-on olvad. 3. példa 9,5 g (0,0315 mól) l-(4,5-dihidro-tieno[2,3-b][l]-benzotiepin-4-il)-piperazin, 6,35 g (0,036 mól) l-(3-klórpropil)-3-metil-2-imidazolidin és 8,3 g (0,06 mól) káliumkarbonát elegyét 70 ml dietilketonban 36 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Ezután a reakcióelegyet 200 ml jeges vízbe öntjük, 40 ml 2 n nátriumhidroxioldatot adunk hozzá és az elegyet kloroformmal extraháljuk. Az elkülönített szerves oldószeres fázist vízzel mossuk, magnéziumszulfäton szárítjuk és vákuumban bepároljük. A nyers bázist 50 ml acetonban oldjuk és az acetonos oldathoz kongovörösre savas reakcióig éteres sósavoldatot adunk. A kivált nyers dihidrökloridot szűréssel elkülönítjük, acetonnal, majd éterrel mossuk és vákuumban megszárítjuk. A nyers terméket 96%-os etanol és éter elegyéből átkristályosítjuk; az. így kapott tiszta l-/3--[4-)(4,5-dihidro-tieno-[2,3-b][:l]benzoíiepin-. -4-il)-l-pipsrazinil]-propil/-3-metil-:2-imidazolidinon-dihidroklorid 189—192°-on olvad. 4. példa a) 12,05 g (0,0395 mól) l-(4,5-dihidro-tíeno[2.3-b][l]benzotiepin-4-il)-piperazint és 9,15 g (0,048 mól) l-(3-klórpropil)-3-etil-2-imidazolidinont 100 ml dietilketonban oldunk és 11,0 g (0,08 mól) káliumkarbonátot adunk hozzá. A reakcióelegyet 24 óra hosszat forraljuk viszszafolyató hűtő alatt, majd 200 ml jeges vízbe öntjük és 50 ml 2 n nátriumhidroxioldatot adunk hozzá. A szerves oldószeres fázist elkülönítjük és a vizes alkalikus oldatot éter és metilénklorid 2:1 arányú elegyével extraháljuk. A szerves oldószeres fázisokat egyesítjük, vízzel mossuk és 250 ml 1 mólos metánszulfonsavoldattal extraháljuk. A savas vizes kivonatot tömény nátriumhidroxidoldattal meglúgosítjuk és a kivált nyers bázist 200 ml 2:1 arányú éter-metilénklorid eleggyel kirázzuk. A kapott kivonatot vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A bepárlási maradékot 50 ml acetonban oldjuk, 150 ml absz. étert adunk hozzá és az oldatból éteres sósav hozzáadása útján lecsapjuk a dihidroklorid-sót. Ezt leszűrjük, acetonnal és éterrel mossuk, vákuumban megszárítjuk, majd 96%-os etanol és éter elegyéből átkristályosítjuk. A kapott tiszta l-/3-[4-j(4,5-dihidro-tieno~ [2,3-b][l]benzotiepin-4-il)-l-piperazinil]-propil/-3-etil-2-irhidazolidinon 175—177°-on olvad. A fenti eljárás során kiindulóanyagként felhasználásra kerülő l-(3-klórpropil)-3-etil-2-imidazolidinon a következő módon állítható elő: b) 60,0 g (0,52 mól) 3-etil-2-oxazolidinon és 68,1 g (0,57 mól) (3-klórpropil)-izocianát elegyéhez 4,8 g litiumkloridot keverünk és az elegyet 90 percig hevítjük 175—180° hőmérsékleten. Ezután a reakcióelegyet lehűtjük és 300 ml kloroformot adunk hozzá. A kloroformos oldatot elkülönítjük, 30—30 ml telített vizes nátriumkloridoldattal háromszor mossuk, vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot nagyvákuumban desztilláljuk; az így kapott tiszta l-(3-klórpropil)-3-etil-2-imidazolidinon 0,01 mm Hg-oszlop nyomás alatt 106—110°-on forr; n24 D = 1,4839. 5. példa a) A 4. példa a) szakaszában leírthoz hasonló eljárással állíthatunk. elő 10,6 g (0,0355 mól) l-(4,5-dihidro-tieno[2,3-b][l]benzotiepin-4-il)-piperazin és 7,4 g (0,042 mól) l-(2-klóretil)-3-etil-2-imidazolidinon kiindulóanyagként való alkalmazásával l-/2-[4^(4,5^dihidro-tieno[2,3-b][l]-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 69
